Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Horváth Ottó: Falu hullámverésben

ben működött az üzem, ott készítettük a vajat. Volt úgy sokszor, hogy tizenöt mázsa is volt a raktáron.

— De csuda munka volt az!

— Az állatok szabadon jártak, gyüttek, mentek, az egyiket csak egyszer fejték meg, a másikat kétszer-háromszor is. Mentem a nacsalnikhoz, s mondtam neki: nem lesz ez így jó, még valami baj is eshet. De az nem értett az állatokhoz, nem törődött a panasszal. Meg is jött a baj. Betegség támadta meg az állatok tőgyit. Először megijedtem, aztán gondoltam egyet: elmentem a parancsnokságra. Kijött egy őrnagy — rendes, képzett ember volt —, hozott magával állatorvost is. Megköttették az állatokat, nekem meg azt mondta: dobre, papa.

— Azt mondom én: sok mindent megér az ember, amíg él.

— Még azt is, hogy a forradalmi bizottság elnökévé válasszák.

Rám emeli a tekintetét.

— Hát ez nem volt benn az egyességben — mondja. — De ha érdekli, beszélhetek arról is. Nincs mit titkoljak.

— Énrám a régi vezetők azért fújtak, mert nem léptem be a kis téeszbe. De miért léptem volna be? Nem volt az még rendes gazdaság. Agyontámogatták őket, dolgozni se köllött, mégis vígan éltek. Az ilyen dolgoknak előbb- utóbb megvan az ára, és én abból nem kértem magamnak. Szóval, úgy kezdtek rámnézni, mint egy reakciósra.

Amikor meg jött a forradalom, azt mondták az emberek: „Te leszel a falu elnöke”. Gyűlésen választottak meg, volt ott talán háromszáz ember is.

— Mire gondolt, amikor elvállalta?

— Arra, hogy itten embernek baja nem eshet! Jöttek énhozzám a párttól is, hogy „Pista bácsi, összejöhetünk a tanácsházán?” Miért ne jöhetnétek ösz- sze ... csak gyüjjetek! Ha gyűlésezni akartok, gyűlésezzetek.

— Ügy tudom, itt is volt tüntetés, meg szobordöntögetés.

— Én azt akartam akkor is, meg most is, hogy az emberek közel kerüljenek egymáshoz . . . Hogy szűnjön meg a gyűlölködés . . . Hogy az egyik ember ne marjon a másikba!

— Énnékem most is az a véleményem, hogy közepin kell járni az útnak, nem a szélin. Különösen, ha értékes a teher . . .

— Ez volt a véleményem akkor, meg most is!

— Keveset aludtam azokban a napokban, éjjel is jártam a falut, mert tudtam, hogy akadnak olyanok, kiknek eljár a kezük, akik előbb cselekednek, mint gondolkodnak. Előtte is voltak ilyenek, meg akkor is, ötvenhatban, akik rombolni akartak, meg azt, hogy folyjon a vér.

— Azért jártam éjjel is a falut, azért mondtam a Jóskának, a rendőrnek, akit akkor megválasztottak: felelős vagy, hogy itten embernek baja ne essék!

— Hozzám az ellenforradalom után se nyúltak, egy ujjal se.

— Miért mondta a régi elnöknek, hogy szűnjön itt meg minden?

— Azt mondtam neki: szűnjön itt meg minden! Minden olyan, ami nem köll a falunak! Szűnjön meg az erőszakoskodás, az uraskodás, a lopás, a dur- váskodás! Láthatja: most megszűnt. Egy éve, hogy megszűnt.

— Én a második téeszbe, az ötvenkilencesbe léptem be. De mi volt akkor is? Hiába szóltam a régi elnöknek, az asztalra csapott és azt mondta: az lesz, amit én akarok! Hát parancsolgatással nem lehet sokra menni. A régi elnök ezt nem értette meg.

107