Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Horváth Ottó: Falu hullámverésben

— A mostani vezetőségben megvan az. hogy megkérdezi a gazdatársadal­mat. Ezekben is van hirtelenség, de szót lehet velük érteni. Az iroda, ahol beszélgetünk, kicsi és sötét. Az apró ablakokon alig jut be a fény, pedig odakint szemet vakítóan tüzel a nap. — Szóval, a jövő héten rámennek a földre? — Megkezdjük a vetést, ha az időjárás is engedi. A gépszemle megvolt, a vetőmag is rendben. Most már csak az köll, hogy szikkadjon, bámuljon a föld. Búcsúzik: — Na, Isten áldja ... és köszönjük, hogy kihozta az üzenetet. Kulcsra zárja az iroda ajtaját, és Gy. István állattenyésztési brigádvezetö elindul az istállóknak. A töltésen — Idáig ért a víz — mutat a mércére V. Dezső, a szivattyútelep vezetője. A töltés tetején állunk. Szemben, a nádason és a lebotozott fűzfákon túl, háztetők fénylenek. Reggel még köd ült a tájon, annak nyomait csillogtatja a koradélelőtti napsugár. Távoli zajok csapódnak hozzánk: fejszecsattogás, lánc- csörgés, elnyújtott kiáltás, majd egy feltúrázott motor zúgása. Valószínűtlen kristálycsillogásban fürdik a táj, az ártérben elfáradt öregemberekként feketéi­knek az ágaiktól megszabadított fűzfatörzsek. Mintha egy óriási kéz tarolta volna le őket: friss sebeik idáig sárgállanak. A folyó csendes. Partján rozsdásodó kotró — munka nélkül. — Markoló gépek mélyítik és szélesítik a medret — mondja a telepvezető. — Arra, feljebb dolgoznak. Ezt meg — mutat a gépmonstrumra — a Velencei­tóra viszik, ha viszik. De ha még sokáig itt áll, a roncstelep több hasznát veszi majd neki. A szivattyúházba invitál. — A zsilip a múlt század végén épült — magyarázza. — A szivattyúház meg ezerkilencszázötben. Akkor szerelték be a gépeket is. Vaslépcsőn kapaszkodunk fel a kazánokhoz. A teremben csend és tisztaság. — Csak az egyik kazánnal dolgozunk, a másik tartalék. Most nincsen üzem. A mi munkánk akkor kezdődik, amikor káros vizek lepik el a földeket. Hatvan kilométer hosszúságú csatornarendszer tartozik a telephez. Két főág­gal hoztuk a vizet ide a folyóhoz. — A teljesítménye? Attól függ, mekkora a folyó ellenállása. Ha nagy, ak­kor kevesebbet dob ki. Középmagas vízállásnál négy köbméter vizet emel át másodpercenként. Az új szivattyú, amelyet hatvanháromban adtak át, már gombnyomásra dolgozik. Két motorjának összteljesítménye öt köbméter. Ha mind a két gép megy, egy-két hét alatt lesöpörjük a vizet a földekről. — Horgászik? — Nem. Halászok. Mostanáig tiszteletből megengedték a táplizást. Amo­lyan járulékos juttatás volt a beosztásunkhoz. Most azt mondják: ha megfizet­jük a nyolcszáz forintot, táplizhatunk. Mondja: a jái'tató lónak be lehet fogni a száját? Ismét a töltés tetején állunk. Alattunk a leeresztett zsilip. — Ötvennégyben idáig ért a víz — mondja. — Cudar világ volt akkor. 108

Next

/
Oldalképek
Tartalom