Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - Morvay Gyula: Hurcolkodás az élettel (Elbeszélés)
— Ne menj. Fene, aki megette. Kutya természete van az embernek: gyakran érzi, hogy „hivatja” őt a kocsmáros, holott belülről unszolódik a kutya az emberben. Viola Márkus is elment, Bujáki Pál is, Vida Gáspár is, Gaál Ger- zson is, Agócs András is, ez öt ember. Mi lehet ez, hogy öt ember itthagyta a falut? Egyetlen egy se mondta, hogy elmegy. Hát itt lehet hagyni a falut, el lehet menni a házból, hogy csak kinyitja az ember a házajtót, megböki kalapját, hogy no, minden jót, azzal csak kiballagni? Az asszony meg ottmarad a kiskapuban, kötényét nyomkodja szeméhez, mert tudja, hogy elvesztette az embert? Hazajön szombaton, hazajön kéthetenkint? — fenét jön haza. „Elfelejti” az ilyen ember, hogy haza kell menni. A lány vagy a legény csak- csak, de megállapodott emberek? Nagyon megrezdült benne minden. Nem, addig nem megy haza, amíg szíve szerint nem szól vagy nem szólnak hozzá. Bara Mátéhoz, a szövetkezet elnökéhez ment. Valamit írt az asztalnál, a toll akkor is a kezében volt, mikor beszélt. Pipáját is bal keze kisujjával tömködte néha, mikor a törcsös dohányszemek magasra kunkorodtak. Máté hallgatott; százan jönnek hozzá, nem kérdezi, hogy „no, miér jöttél? no, mi jóban jársz?” Mindenki előhozza, mi hozta ide. — Máté, szép a határ? — Szép. Ahol leszaladt a hó — mindenünk zöld. — És a faluban jó élet van? — Hogy jó élet van-e a faluban? Hogyne lenne jó élet? Már miért ne lenne jó élet? Itt van ez a paksaméta, látod? — Látom. — Ezek mind disznót öltek. — Hát akkor ... — Nem tudom, mire gondolsz. — Mulatságok voltak? — Voltak. Előadások is. Rádiókat is vettek, televíziókat is vettek. Gépeket iá vettek, maholnap senki semmit se fog dolgozni — csak kapcsolgatni. Ezt ez a masina, azt az a masina fogja végezni. Vegyük csak a szövetkezetét: gép aprítja a takarmányt a silóba. Gép vet, arat, szánt, csépel, kazaloz, árkot ás, szalmát hord, fej, viszi az embereket. Csak a sorokat kapálják kézzel. — Űj házak épültek? — Épültek. Szépen építkeztek az emberek. De — miért kérdezed? — Azért, hogy megkérdezzelek: hát akkor miért mentek el az emberek a városba? Hirtelenjében ötről tudok, akik elmentek. Nem is tudtam, hogy elmentek. Vida Gáspárhoz mentem át, hogy elkérem tőle a vakarót — nincs otthon. Elmentem Gaál Gerzsonhoz ... — Nincs itthon. — Aztán Bujáki Pálékhoz mentem. — Már régebben itthagyott minket. — Viola Márkus, Agócs András sincs itthon. — Elmentek. — Elmentek. 10
