Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - Ivan Davidkov: Éjfél (Vers. Fordította: Szily Ernő) - Damjan P. Damjanov: A csoda (Vers. Fordította: Szily Ernő)
Mai bolgár költők IVAN DAV1DKOV ÉJFÉL Éjféli óra lassan közelegsz. A csüggedi, pillák álomra csukódnak. Párjukkal csak a villamossínek beszélnek csukló hangon utcahosszat. Ki érti hangjukat? A szótalan vezető a sötétből fénybe lép ki, s a vihar, amely künn tovább rohan, kerekek közül az árnyat kitépi. .. Két súlyos, szinte óriási kéz. Kocsiszíntől a végső fordulókig az öröm és emberi szenvedés felmérhetetlen terhével bajlódik. Ezért térnek a villamoskocsik most hallgatagon haza — a remízbe, hol a kígyózó sínű csarnokig mindent szálló hó és verejték föd be? DAMJAN P. DAMJANOV A CSODA A csúnya lány ma, mikor fölébredt, csinosabbnak találta magát. Csodát őrzött, éji emléket: egy ifjú karja ölelte át. És a lányka valóban szép ma. A reggelre halkan mosolyog. Pirul-pirul mosdatlan arca: mért mosná le, mit álmodott? SZILY ERNŐ fordításai 135
