Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - FIATALOK (Versek) - Láng Lajos: Emlék
Ö, hosszú éjszakák, kóbor töprengések percei! Ti adjátok a szebb nappalokat, szerkesztitek a nyers harmóniát. Bennetek épül magasra a Rend, az emberszívben gyűlő bölcselet. Segítsetek hát lázas éjjelek! Nagy dolgainkhoz tanácsot adjatok. Az ember veletek lehet csak óriás, sorsa küszöbét elhagyó örökké végtelen. Ó, tárt világ, gyulladt, határtalan, fogadd be visszatérő fiad. Hallgasd: csillagok tejüveg ablakán dörömböl a lelkiismeret, életét újult törvényei ellipszispályák sugarára hajtják. A.z éjjel hosszú és nagyon nehéz; terád gondolok, fáradt nagyapám. Rád emlékszem, ki messze lovagolsz életedben szült szép álmok után. Vérrel bemocskolt arcodra gondolok, s arra, hogy bennem te győztél talán: mert hű fiad csillagok kormányosa, kezében gyeplő, a végtelen világ. LÁNG LAJOS EMLÉK Lemintázom emlékedet. — Fele öröm, fele bánat. S gondolatban megsimítom szellőzködö, lágy ruhádat. Behintlek a nyár porával. Aranyozzon ez az emlék, ha már egyszer nem a tiéd, de egy másik lányé lennék.
