Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK PALKÓ ISTVÁN III. VÖRÖSMARTY MIHÁLY: CSONGOR ÉS TÜNDE (A műalkotás védelmében.) E harmadik résznél az előzők után már felmentve érezzük magunkat a vonatkozó szakirodalmi értékelések áttekintése alól, egyrészt közismertségük, másrészt hatalmas terjedelmük miatt is. Ez persze nem jelenti azt, hogy az oly fontos társadalmi vonatkozásokat figyelmen kívül hagynánk vagy pláne elhanyagolnánk, inkább csak kényszerűségből mellőzzük itt és most ezeket, mert hiszen az előző és eddigi tanulmányozások során ezek többoldalú és különösen Tóth monográfiájában talán kielégítő mérvű kifejtést is nyertek. Tanulmányunk a maga szűk terjedelmében a mű alapvető problematikájával foglalkozhat csupán, nem pedig az eddigi ilyen vagy olyan értékeléseivel, legfeljebb egyes kirívó megállapításoknál visszautalással érinthetünk majd egy-egy értelmezési problémát. Ez nem azt jelenti, hogy az eddigi szakirodalmi feldolgozásokat nem vettük figyelembe, hanem éppen az ellenkezőjét, és azok alapján, de azok ellenére leszünk kénytelenek magunk kommentárját és interpretációját megtenni. A Csongor és Tünde értelmezésénél az előző két műhöz képest könnyebb és nehezebb helyzetben vagyunk paradoxális módon egyszerre. Könnyebben azért, mert erről sokat és érdemlegeset írtak már, érthetők is ezek a megvilágítások és közkeletűek is. Nehezebben éppen ezek miatt vagyunk, mert itt most már nemcsak a mű problematikájával kell szembenéznünk, hanem értelmezéseiével is, és anélkül, hogy erre különösen nagy teret szentelhetnénk és részleteibe bocsátkozhatnánk. Csongorról azt, hogy a tündéries vígjátékok mezőnyébe, valahova Shakespeare Szentivánéji álom-ának szomszédságába, a Rómeó és Júliának, a Ham- let-nek vagy az Ezeregyéjszaka meséinek a világába, a széphistóriák rokonságába, sőt a Faust remineszcenciák körébe is tartozik, ezt ma már minden középiskolás diák tudja. Ezért figyelemre méltó Tóth Dezsőnek korábban már többször idézett monográfiájában (1) tett megállapítása, miszerint a Csongor és Tündé-nek sokkal inkább a sajátságait, sem mint a mintáknak, a forrásoknak való alárendeltségét érdemes vitatni. Megítélésünk szerint, mivel a sajátságai is elég közkeletűek, még ezeknél is fontosabb, érdemesebb, értékesebb, sőt érdekesebb azt kutatni, mit jelent a mű valójában, teljes értelmén szavainak. Bár’ szigorúan tartjuk magunkat korábbi Ígéretünkhöz, Tóth koncepciójával röviden mégis foglalkoznunk kell, mert ez a legutolsó szintetikus törek153
