Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-09-30 / 26. szám
Szep Erno Rajongo Rozi Szep Erno meltatlanul elfeledt kolto, fro, ujsagiro. Most, hogy tobbe nem muszaj feledniink illo, hogy minden evben emlekezziink ra. Huszton sziiletett 1884. junius 30-an es Budapesten hunyt el 1953. oktober 2-an. „Boldog lirikus - ldaltotta Kosztolanyi Dezso. - Annyit elt at e szornyu evek alatt, mint mi mindjajan. A szepseg vazaja szettdredezett, s labainal he ver.” Sokat £rt, hiszen abbol elt. A nagykdzonseg nehany versen, es a Lila akac c. regenyen kfvul megis alig ismeri. Ideje, hogy megismerje, megismerjiik. Ket rovid irasaval Szep Ernot ismeretlen oldalarol, mint ujsagirot mutatjuk be, hogy bizonyitsuk: ebben a mufajban is lehet maradandot alkotni. Ugy ismertem meg Rozit, a primadonna vacsordra hfvott (djfelre), 6 volt ott az egyetlen venddg, akihez me'g nem volt szerencsdm, harmincot eves forma, kedves arcu no, lenyegesen kevesbe elegdns, mint a megjelent muvdszno pajtasok. A primadonna bemutatta:- Ez Rozi, rajongdm. Egy derdk kis doktor derek felsdge volt Rozi. Bardtnejanak a hugocskdjdt elvette a tdncos-komikus; baratneja elvitte egyszer Rozit a foprdbdra, paholyukba. A fdprdba vdgdvel bevonult a paholy nepe a szfnpadra, vittek Rozit is, aki sfrva fakadt boldogsdgdban, mikor a primadonnahoz bementek, mert olyan nagyon rajongott az isteni muvesznoert. Es csak tilt ott ndmdn, ds konnyezett, ds ndzte a primadonndt, mintha gyonydrusdges dlmot ldtna. A primadonna kijelentette, hogy el van Rozitdl btfvolve, osszevissza csokolta, folyton elkacagta magat, ha rapillantott Rozira, akinek a konnyei nem akartak felszaradni. Es meghfvta kegyesen Rozit is, masnap ejfdlre magdhoz premier utdni vacsorara. Eddig Rozit Rozsikdnak hfvtdk, azon a mdsnapi, friistokig tartd vacsoran keresztelte at a primadonna Rozivd. Szdval Rozi rajta tapadt a primadonndn. A nagy no megengedte neki, hogy akar minden este belatogasson az oltozojdbe, elmulatott mindig rajongdja lelkdnek a kisldnyos tisztasagdn, dedelgetni kezdte, nem lehetett mdr tudni, kit szeret jobban, az operettfrot, akivel a grofjat, meg a direktort csalja, vagy a fekete selyem spanielt, vagy Rozit. A vdgin teljesen kisajdtftotta Rozit a primadonna. Rozi szaladt a szalonba, siirgetni a spanyolinfdsnd-kosztiimdt, ha beteg lett a spaniel, a hires kutyadoktorert mdr Rozi telefonozott, kezd a komponistdval veszekedni, mert mdg mindig nines a harmadik felvonds betetje meghangszerelve, a fenykepdszekkel o harcol ds o lokdosi ki a Szfnhazi Szdsz eroszakos kis firkoncait. Tegezodik Pest osszes kis szfndsznoivel, szfneszeivel, direktorral, rendezovel, titkarral, penztdrnoknovel, iigyelovel, sugoval. Rozi kfseri el a primadonndt a jdsnohoz, venddgszerepel a primadonna, Rozinak vele kell mennie Becsbe, csakugy, mint Miskolcra. Ha filmezik, ott til egdsz nap a Hunnidban Rozi. Persze a lumpoldsokrol se szabad soha Rozinak hianyoznia. lobbet alszik mdr a primadonnandl, mint a maga feszkeben. Kicsit meghokkentem bizony az elejdn, ha hajnaltdjban Rozi is reszegen hancurozott, pldne, ha jdkedveben 6 is kendozds ndlkiil, azon puceran ejtett bizonyos szavakat. Jaj az a szemdrmetes Rozi, aki kezdetben mindig ki akart szaladni, ha a szabadsdgszereto mdvesznep kozt valaki illetlent mondott. Mindezekhez mit szol a derdk kis doktor, aki annak idejdn Rozit felesdgiil vette? O, pardon, ok mdr jo pdr dve elvdltak, anya ndlkiil nd fel a Rozi gimnazista fia, Isten tudja, mi lesz beldle. Takaros, gusztusos teremtds volt ez a jd Rozi, mdg ma is majdnem szdp asszony. Sohse hallottam, hogy valakivel szerelmeskedik. Azt hiszem, rd se drt volna szegdny. Szfvet, lelkdt, teljes dletdt dtadta a primadonndnak. Csaldddsait az isteni nd a Rozi nyakdba bdgi, Rozinak kell a legtobbet szenvednie. Ha megbukott a darab, el is pufolte Rozit diihdben, ds jd dg tudja, hdnyszor mdr. Egyszeregyszer dszrevette az ember, hogy a dorbdzold kompanidban Rozi tdg szemekkel a falat bdmulja, mintha foleszmdlt volna, s nem drtene, hogy is keriilt ezek kozd a bolondok kozd. Ez egy perc, azutdn visszaajul az d rozisdgdba Rozi. Rajongo Rozi, rajongani fog mind ezen, mind a mdsvilagon orokke, orokkd. Fenyszoro, 1945. Csuda finom lelek Az asztalunknal, a Feszekben, szoba hozza a piktor egy j6 ismerdsdt. Hogy annak, azt mondja, most kell igazolobizottsag eld dllni, ds hogy nagyon fdl szegdny. Egypdran a tdrsasdgban ismerik az illetot, feljott ndha venddgkdppen a Fdszekbe. En nem ismerem, megmondja a piktorom: vegydszmdmbk, igazgat6ja volt egy vegyi gyarnak, ritka j6 ember, mindig vett kepet, ha valamelyik festdpajtds bajba keriilt. Pedig sohse volt valami sok foldsieges pdnze. Kdrdik, midrt fdl, mit vdtett?- Nem tudom elkdpzelni, hogy ez az ember valami csunya dolgot csindlt. A ndmeteket pldne sohase szivelte. Remdljiik, nem lesz semmi kellemetlensdge. Kiilonben, hogy milyen csuda finom lelek ez az ember, kdrlek, elmondok egy dolgdt, afelesege mesdlte most hdt vagy nyolc dve. Zsidolany volt a felesdge. Igen jdkdpu no, es csinaltam a portrdjdt. A n6, kdrlek, olyan szent zsidok gyereke, asszonykordban is tovdbb tartotta a vallast, kosert kellett ndluk a szakdcsndnak fozni, pdntek este gyertydt gyujtott es a templomba is elment, a legszebb harmonidban eltek. Hdt, kdrlek, ez a husdges ember, ha csak szabadulhatott mdr az irodajdbdl, pdntek estenkint el szokott menni az eld az Ardna uti imahdz ele, ahovd jdrt a n6, megvarta, egyutt sdtaltak haza. Egy bizonyos pdnteken is odamegy akkor, vdrja a felesdgit. Ott dll egypdr perce, elkezd esni az esd, hdt csak oda hdtal az ajtonak ds dzik, dzik, mint a kutya. Egyszer csak nyitjdk a hdta megett az ajtot, kidugja az orrdt egy zsidd bdcsi; dszreveszi a bardtunkat, mondja neki: tessdk bejOnni, mdr tetszik idekinn azni?- Kdrem, dn romai katolikus vagyok.- Nem tesz semmit, meltdztassdk befdradni, meg fog hulni idekint.- Koszdndm. nem vagyok olyan hulos. Nem, hdt nem: behuzta a bdcsi az ajtdt, ez meg dzik mdg vagy Ot percig, akkor aztdn jonnek kifeld a templombdl. Mikor az asszony is kint van ds megldtja ott az urdt, elijed: szent Isten, maga meg itt vart, csupa lucsok, ndzzen le a nadrdgjdra. Mondja, mdr nem jdtt be? Azt hiszi, leharaptdk volna az orrdt? Hogy lehet ilyen gydva valaki? Baratunk erre diszkrdten a fiildhez hajlik az asszonynak:- Nem mehettem be, fiam, tiz deka sonka van a zsebemben. Ludas Matyi, 1945. Julius
