Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-09-30 / 26. szám
ettenetesen forro nyari napon utaztam haza Pozsonybol Budapestre a delutani gyorsvonaton. A kupenak mind a ket ablaka nyitva volt, de levego helyett csak fust, por es rekkento napsugar aradt be rajtuk. Bent ketten iiltunk, en meg egy impertinensen kockas ruhaju, skotsapkas ember, akinek a naptol egett barna area simara volt beretvalva es mely, szatirikus rancoktol megbarazdalva. Meg a bajusza hely6n is apro keresztrancok voltak, ami az arcanak valami kozepkifejezest adott a kecske es az ordbg kbzott. 0 is Pozsonyban ult fel a vonatra, de csak neman iidvozoltuk egymast, azutan mind a ketten hallgattunk. Engem a hoseg amugy is elbagyasztott, de kiilonben sem vagyok valami bobeszedu ember, a tars am meg nemet ujsagokat olvasott. De lattam rajta, hogy lesben all ram, csak valami igen csekbly kis alkalmat keres arra, hogy megszolalhasson 6s beszelgethessen velem. Abbbl a nyughatatlan embertipusbol valo volt, amelyiknek szenvdelye a besz61get6s, s amelyik a beszdgetes alatt rendesen azt erti, hogy 6 besz61, a mdsik meg hallgassa a szavat. Mondom, lesett ram es el is csfpett, mert beldlem a hoseg vegre kikenyszeritette azt a sohajtast, amit megert magyar, angol es darvida egyarant:- Pfiih!- Hehehe! Melege van? - szolalt meg az en utitarsam tiistent, es nagy bamulatomra magyarul. - Pedig nines is nagyon meleg, itt a kupeban legfeljebb harm inc-harm incket fok lehet.- Hogyan? On magyar? - tort ki belolem a bamulat. - Meg mertem volna eskudni, hogy vagy angol, vagy amerikai.- Es nem eskiidott volna hamisan - felelte a kockas ember, fblredobva az ujsAgjdt, - mert csakugyan amerikai vagyok. Amerikai magyar. Harminc 6vvel ezelott keriiltem ki Amerikdba, az apam meg mint gyermeket vitt ki, de amint latja, a hazai nyelvet nem felejtettem el.- Bizonyosan valami olyan varosban lakott Amerikaban - mondottam -, ahol sok magyar lakik.- Nem en - mondta amaz. - Epen ellenkezoleg. Mi nem a magyarlakta videkekre koltoztiink, elkeriiltiink New Yorkot, Clevelandot, Chicagbt es d61- re mentiink, Texas d61i reszebe.- Ott nincsenek magyarok? - kerdeztem nem annyira kivancsisagbol, mint inkabb udvariassagbbl.- Kevesen, mert a magyar nem allja ott a klimat. Tudja, a magyarok mind ugy fdnek a melegtol, mint bn, hehehe!- Nagyon meleg van ott?- Meleg? Hat... ha megengedi, elmondok onnek egy tortenetet a hoseg illusztralasara. Ha nem untatja, meg az a haszna is lesz belole, hogy egy kicsit a hataba all a hideg borzongas. Ez csabito volt. Varakozo arccal doltem hatra, az idegen pedig kurta fapipara gyujtva elkezdte a tortenetet:- Ez a dolog is vasuton esett meg. A Mungoparkbol Christianville-be jarb vasuton. Csakhogy nem ilyen kbnyelmes kupeban, mint amilyen ez, hanem tulzsufoltban, szardinias skatulyahoz hasonloan. Egymashoz szorulva iiltek az emberek, izzadva, tbriilkozve, hogy ugy mondjam levetett kabatban es mellenyben. Koztuk volt egy fiatal asszony is az urdval egyiitt. Talan ez szenvedte szegeny a legtobbet a hosegtol, mert szemmel lathatoan anyai brombket vart, gyenge volt es folyton szomjazott. Fblottuk a kupe halojaban nagy iiveg viz volt, de kepzelheti, hogy abban a hosbgben ez a viz is meleg mosogatbleve vdltozott. A szegeny, ajuldozo asszonyt megis egyre csak biztatta nagy gyamoltalanul a ferje:- Igyal, kedvesem, talan egy kis vizet!- Ah, mit er az, csak meg jobban kimelegszem tole - sohajtotta a szegeny asszony. - 6 Istenem, csak egy kis j6g volna! Egy kis jeges viz! M6g csak Nashtown korul jart a vonat, amely nem all meg sehol, csak a vegallomason, es az asszony mar valami tizszer sbhajtozott jegert. A ferje csak bargyu szavakkal tudta vigasztalni, es gyamoltalanul a kezbt fogdosta. Veliik szemben ult egy ember, akit szemmel lathatoan idegesse tett a dolog. Vegre a tizedik sohajtas utan nem allhatta tovabb, nervozusan elkezdte az orrat markolaszni es megszolalt:- Asszonyom, ha megengedi..., ha nem veszi tolakodasnak..., en szerzek onnek jeget. Az asszony sbvargo mozdulattal hajolt hirtelen elore, a ferje pedig felugrott, 6s kitoro orommel kialtott fel:-Uram...- K6rem, lesz jeg - szolt a szemben ulo, felkelve a helybrol, 6s kiment a kupebol. Mar most tudnia kell, hogy az amerikai vonatok nem affele kalickak, mint ezek az europaiak. Azokat vegig lehet j ami egeszen, kocsirol kocsira, kocsiny hidakon kereszttil. A jeget igero ember is ezen a hidon ht tunt el, 6s a kupe utasai 6rdeklodve n6ztek utana, mert nemesak a szegeny, fiatal asszony vagyakozott a jegre, hanem minden, hosbgtbl pilledt, utas is. Nem mult el harom perc 6s ujra megjelent az en emberem. Es tudja mi volt a kez6ben? Egy oklomnyi nagysagu, tiszta, atlatszb jegdarab, amelyrol csepegett a viz, s amely csak ugy lehelte magabol a friss, hideg udiilest. A ferj utanakapott a kinesnek, az asszony nagy poharba vizet ontbtt maganak s beledobta az osszezuzott jbgdarabnak csaknem a fel6t. Aztan vart kiss6, az izgatott varakozas gyonyorevel, 6s amikor a jeg mar csaknem elolvadt, a szajahoz vette a poharat es hosszan, kejesen lelekzetszakadtig ivott belole.- Ah! - sbhajtotta. De a sbhajtasnak visszhangja kelt az egesz kupeban. Az emberek izgatottan ugraltak fel, es a jeges ember kore tolongtak:-Jeget, jeget! Uram adjon nekem is! Husz dollart adok egy darab jbgert! - hangzott osszevissza. Mindenki jeget akart, a jeges ember felallva a helyerol csendet intett, aztan igy szolt:- Belathatjak, hogy az udvariassag csak ezzel a holggyel szemben kotelezett. Azonban szivesen segitek bnbkbn is, de... az iizlet az iizlet. Ot dollar egy darab jeg. Ki parancsol? Termeszetesen mindenki parancsolt.- Elore kell fizetni - mondta az 6n emberem, s a kovetkezb pillanatban mar a sapkajht kellett levenni, mert a markaban nem fert volna el a sok eziistpenz. Nyugodtan szamlalta meg, zsebredugta, aztan felteve a sapkajat megint kiment. Izgatottan vdrtak vissza.- Honnan hozhatja ajeget?- Eh, meg fog szokni a penziinkkel!- Dehogy! Ugy latszik, hogy ez az uzlete. Csakugyan, az en emberem ot perc mulva visszatert. Mind a k6t kezeben tegla nagysagu jegdarabot hozott, elaprbzta, szetosztotta, azutan megint eltunt s megint visszatert, jeget hozva, jeget, boldogsagos hideget, feltiditve vele az egesz tarsasagot. Mindenki jeges vizet ivott, vagy jegdarabot szopogatott, s ezert az utasok egyik6nek csak akkor jutott eszebe a kerdes, amikor a lokomotiv mar nagyon futyiilt, jelezve a vegdllomdst:- Ugyan k6rem, kedves jbtevonk, mondja meg legalabb, hogy hoi is szerezte tulajdonk6ppen a jeget? Hiszen ennek a dolognak hasznat vehetjiik maskor is. A jeges ember felallt, vette a kicsiny kis utiladajat, 6s kinyitotta a lassan dbcbgb kup6 ajtajat, lelepett a 16pcsore. Onnan felelte aztan:- A jeget? Hat tetszik tudni, a szegeny nagybatyam meghalt, es az volt az utolsb kivansaga, hogy Christianville-ben temettessem el. Most szallitom szegenyt, ott van az utolsb vagonban, es hogy a nagy hos6gben... hm... koran szaga ne legyen, j6g koz6 tettiik... Goodbye, uraim. S azzal eltunt az allomas bokrai kozbtt. Az amerikai diadalmasan mosolygott ram, amikor ldtta, hogy a tortenet6tbl csakugyan kilelt a hideg. - Hallatlan historia - motyogtam. - Nem a - mondta az utitarsam -, csak egy kicsit amerikai.- Es nem lincseltek meg azt a gazembert? - kerdeztem.- Csak az egyik utas lott utanam, de az sem talalt el. Mert azt tudja, ugy-e, hogy a jeges ember en voltam. Ebben a pillanatban a mi vonatunk is nagyot fiittyentett. Ersekujvarra erttink.- Ah, Ersekujvar! - ugrott fel az utitdrsam. - Nem jon meginni egy szbdafroccsbt? Nines jobb az ilyen melegben, mint egy szbdafroccs jeggel. De a jeget ugy kell bele dobni a pohdrba, hogy usszbk az ital tetejen. Csak a fejemmel intettem nemet, az utitdrsam pedig leszhllt, s f61 perc mulva mar ugy itta a froccsbt, hogy a jegdarab csak ugy kocogott a feh6r, eg6szs6ges fogain. Budapest, 1907 Tettamanti Bela rajza Cholnoky Viktor A ieg R
