Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-03-11 / 5. szám
- Nines mar cenzura! - suvoltott kozbe Irinyi. Cenzor, cenzura! Milyen regiesen hangzanak ezek a szavak, pedig ott voltak nehany emberoltd elott Magyarorszagon, es az 6 engedelyiik nelkiil nem iehetett kinyomtatni egyetlen sort sem. Ok voltak a szabad sajto kerekkbtoi.- A nep neveben kovetelem, hogy azonnal engedelmeskedjen! - rivallt Petofi a vonakodo nyomdaszra. A nep, amelyhez ezalatt a Hatvani utca sarokkoverol Jokai Mor egymas utan intezte a gyujto szonoklatokat, valoban fenyegetoen tolongott a nyomdahelyiseg ablakai elott. Csak az elso konek kell elrepiilnie, hogy azt nyomban kovesse ezer meg ezer kodarab. A nyomdasz engedett.- Adjak ide az urak a keziratotI - szolott, es intett varakozo munkatarsainak, hogy a kezirat kiszedesehez nyomban hozzalassanak. A munka gyorsan ment, mert a keziratot apro darabokra vagdaltak, ilyenforman egyszerre hat-het munkaskez is nekilatott a dolog elvegzesenek. Delelott fel tizenkettot mutattak a ferenci-baratok toronyorai a kozelben, amikor Petofi kirohant a nyomdahelyisegbol a meg nedves nyomtatvannyal.- Ime, itt van a szabad sajto elso peldanya! - kialtotta a tomeghez, es megforgatta feje felett a nyomdafestekes papirdarabot. A nep pedig szent lelkesedeseben levette kalapjat, es fedetlen fejjel allott a szabadda lett sajto elso termeke elott. Jokai ismet a sarokkore ugrott, es ragyogo szavakban - amint e napon csak o tudott beszelni - magyarazta meg a nepnek a mai nap jelentoseget. A nyomdabol ezalatt szazszamra hoztak a kinyomtatott „tizenket pontot", es ingyen osztogattak a nep kozott. Boldog volt, aki egy peldanyhoz hozzajuthatott. De az ido mulott, a ferencibaratoknal a harangszo ragyujtott a deli versre, a „leves-harangszora“. Aki ezt a harangszot a regi Pesten hallotta, annak nyomban eszebe jutott csaladi otthona, teritett asztala, mert a regi Pesten pontosan ebedeltek az emberek. A korgo gyomrok nem szfvesen hallgatjak a legszebb szonoklatokat sem. A tomeg oszladozni kezdett, az emberek vittek haza megmutatni a csaladjuknak azt a furcsa papirost, amit ma ingyen osztogattak a Hatvani utcaban. Petofi megrantotta a szonoklatba belemerult Jokai kabatjat:- Gyerunk haza Marcikam. Majd delutan a Muzeumnal folytatjuk. Jokai leszallott a sarokkdrol, es folytonos unnepeltetes es eljenzes kozepette indult el Petofi tarsasagaban a Dohany utcai otthon fele. Derekasan ki voltak faradva mid a ketten a reggel ota tarto munkaban, reajuk fert egy-ket ora pihenes. Jokainak az volt a szokasa, hogy az alatt az ido alatt, amig Petofine a levest befozte es asztalra helyezte, a szobajaba vonult, es atnezegette elozo este irt keziratait. Petofi ne alaposan eldkeszitette az ebedet, neha fertalyorat is kellett varakozni. De ezen a napon nem vonult vissza Jokai regenykezirataihoz. Kezebe se vette azokat a papirosokat, amelyek majd kesobb vilaghirt es dicsoseget szereznek frojanak. Egy papirosra volt biiszke, a szabad Petofi a Nemzeti dalt szavalja sajto elso peldanyara, amelyet o irt. Ebben a kezdetleges nyomtatvanyban gyonybrkdddtt, ezt mutogatta a konyhajan surgolddd Petofinenek, ezzel dicsekedett az ebedloben iildogeld oreg Petrovicsnenak. Soha ilyen biiszke nem volt egyetlen sikerere sem a koltd. Delutanra mar Jokai es Petofi nevetol visszhangzott egesz Pest. Nem kellett hivogatni senkit, mindenki ozdnldtt a Muzeum-kert fele, ahol delutanra nepgyules volt hirdetve. Mi tortent ezen a nepgyulesen, azt boven elmondja a tortenelem. Ismet felol vastak a „tizenket pontot", Petofit ismet hallani akartak, tudj’ isten hanyadszor szavalta el ezen a napon a Talpra magyart. A Muzeum-kert visszhangozta az „Eskiisziinket“, a vilagoszold muzeumi falak visszavertek a hangot, zuhogo esoben is kialtott a tomeg a kertben, csak nehany rosszmaju ember „paraple-forradalomnak" titulalta kesobb a szent marciusi napot. Mar itt a delutani nepgyulesen emelkedtek egyes hangok a tomegben.- Nines addig igazi sajtoszabadsag, amig Tancsics Mihaly bortdnben iil! Ki kell szabadftani Tancsicsot! Ki volt ez a Tancsics? fro volt, aki sajtovetsegert a budai bdrtonben ult. Eleinte csak ketten-harman emlegettek a sajtoszabadsag vertanujat, majd mind surubben emelkedtek a hangok Tancsics erdekeben:- Koronazzuk meg a napot azzal, hogy kihozzuk Tancsicsot a bdrtonbol! - indftvanyozta egy nagy bajszu juratus. Soha ilyen nepszeru nem volt indftvany, mint a juratuse. A tomeg vezenyszo nelkiil megindult a Muzeum-kertbol, at Budara, at a Lanchfdon, utkozben mindenutt eltetve a bebdrtonzott frot. A tomeg elen persze most is Petofi es Jokai haladt, hisz e napon semmifele mozgalom nem volt elkepzelheto az o reszveteliik nelkiil. Budan a Helytartosagi Tanacsot kiildottseg keresi fel a bebdrtonzott Tancsics erdekeben. Ugyis kimondtak mar Pesten a sajtoszabadsagot, nines ertelme, hogy valaki a sajtoszabadsagert bdrtonben iiljon. A Helytartosag elnoke kitekintett ablakabol a kodbe borult budai utcakra. Nagy volt a marciusi kod a Vizivarosban, de a kddon at is latni lehetett, hogy a budai utcak embertomegekkel vannak megszallva, es a tomeg rivalogva emlegeti Tancsicsot.- Vigyek a rabot! - felelt a kiildottsegnek az elnok. Hej, volt nagy ordmkialtas erre. A bdrtbnajto percek alatt megnyilott Tancsics elott, aki amulva-bamulva tapasztalta, hogy a neptomeg vallara emeli. Mit tudott o bortdneben a nap esemenyeirol? Diadalmenetben vittek at Pestre a torzonborz, elvadult kiilseju, bortonpeneszviragos frot, es az ablakokbol mindenutt kendoket lengettek feleje. Volt ennek a napnak meg egy masik esemenye is, amely donto jelentosegu volt Jokainak eleteben. Ezen a napon ismerkedett meg kesobbi felesegevel, Laborfalvi Roza szfnesznovel. Hiszen nem is mulhatott el ez a nap - a nepszeruseg es az elso siker napja valamely olyan nagy esemeny nelkiil, amely esemeny koltonk kesobbi eletere is befolyassal legyen. Ezen a napon ebredtek fel a huszesztendos ifjuban az osszes ferfias erzesek: a batorsag, az elszantsag, a diadalmaskodas. Amint legyozte amott a Hatvani utcaban a neptomeget szonoklataval, ugyanigy hodftotta meg egyszeru megjelenesevel a Nemzeti Szfnhaz szfnpadan az orszag legiinnepeltebb dramai muvesznojet, Laborfalvi Rozat, aki ezen az esten Bank banban a kiralyne szerepet jatsza. Ugy tortent, hogy ennek a nagy napnak az estejen a Nemzeti Szfnhaz dfszeloadast rendezett. Zsufolasig megtelt a szfnhaz, es a karzat kozonsege ismet Jokai Mort kivanta hallani, mint mar annyiszor a nap folyaman. A nep szava, Isten szava! - volt e napon a jelszo. Jokai a foldszintrol habozas nelkiil a szfnpadra rohant, hogy onnan teljesftse a nep akarataet. Jokai oltozete nem volt valami szalonkepes ezen az esten, de masoke sem Pesten. Ugyanaz a karbonari koponyeg volt vallan, amelyet kora reggel ota aztatott a marciusi havas eso. A cilinderkalapja jobbrolbalrol behorpadva, de mellette a nagy forradalmi voros toll. A szfnpadra erve elsonek Gertrudis kiralyneval, a fejedelmi termetu Laborfalvi Rozaval talalkozott.- Kegyed a nap hose, Jokai Mor?- kerdezte a kiralyne. Jokai elamulva nezte a tiinderi jelenseget. Alig talalt szavakat szonoki szaja a valaszadasra:- En csak szegeny napszamosa vagyok a mai napnak. Az igazi hose a mai napnak Petofi Sandor, a Nemzeti dal koltoje.- Teved, kerem - felelt a kiralyne.- Mindenki ont emlegeti, mint marcius idusanak hoset. Jokai Mornak sorsa ezzel a varatlan talalkozassal meg volt pecsetelve. Csakhamar felesegiii kerte nalanal idosebb muvesznot, bar a hazassagot ugy edesanyja, mint legjobb baratja, Petofi Sandor a leghatarozottabban elleneztek. Jokai nem torddott sem edesanyja, sem baratja haragjaval. A sors ragadta magaval, a vegzet iranyftotta cselekedeteit. Lazban volt o is, mint mindenki Magyarorszagon. (1925)
