Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-03-11 / 5. szám

Bern apo elso szerelme A budai Bem-szobor hatalmas piedesztal­­jan harom orszag: Lengyelorszag, Magyaror­­szag es Torokorszag szabadsaghose mutat kinyujtott karjaval a piski-i csataterre... A szoborleleplezesi iinnepelyekre Magyar­­orszagra erkezett grof Bern Vladimir, lengyel huszarornagy is, aki - kbztudomasulag - egyeduli leszarmazottja volt a nagy tabornok csaladjanak. A ket­­meteres, vallas lengyel katonatiszt alakja kozismertte valt Budapes­­ten. Grof Bern de Kozban Vladimir szamos erdekes, Magyarorszagon ismeretlen, eredeti dokumentumot oriz csaladi leveltaraban nagy elodjenek fiatalkori eleterol, intim maganugyeirol. Ezeknek az elsar­­gult, regi levelek alapjan most si­­kerult rekonstrualnia Bern tabor­nok egyetlen ismert ifjukori szerel­­menek romantikus, egyszeru, meghatoan hetkoznapi tortenetet. Elmondotta nekiink. Bern apo, akit apja bfronak szant, mint fiatal varsoi lovas tuzerhadnagy, nagybatyjanak, grof Bern Ferencnek a Varso foutcajan levo kis empirepalotajaban volt el­­szallasolva. Rokona ugyanis jo vi­­szonyban es kozvetlen unokatest­­versegben allott a kis hadnagy apja­­val, Bern Andrassal, aki ugyvedem­­ber volt. Bern Andras Ferenc grofot, az unokatestveret szamos alkalom­­mal latta vendegul maganal, ha an­­nak utja Krakko fele vezetett es igy csak termeszetes volt, hogy amikor Andras ur fiat a varsoi lovas­­tiizerekhez vezenyeltek, grof Bern Ferenc felajanlotta neki sajat hazat szallasul. Egy cseppet sem zavarta eleinte ezt a roko­­ni harmoniat az a korulmeny, hogy grof Bern Ferenc hazaban egy, a kis hadnaggyal majd­­nem egykoru leanyka: a hazigazda tizenhateves kis brokdse, Bern Roza is nevel­­kedett. Ha egy mai novellaird frna meg, azt mon­­danak ra: mily banalis; pedig a Bem-csalad­­ban drzott szamos hiteles level es emlektargy tanusaga szerint az a bizonyos mennyei ma­­gassagban lakozo »fro« nem tartotta banalis­­nak ugy szoni az esemenyek fonalat, hogy az alacsonytermetu, lanyosarcu, vekony kis hadnagy annak rendje es modja szerint bele ne szeressen kekszemu, feketehaju unoka­­testverebe. Romantikus, szabalyos szerelem fejlddott ki a tuzerhadnagy es Roza kontesz kbzott. A szii­­lok nem tulajdonftottak nagy jelentoseget en­­nek a vonzalomnak. Ez azonban kesobb oly erosen kifejlodott, hogy a fiatalok drok huseget fogadtak egymasnak s elhataroztak, hogy amint tehetik, osszehazasodnak. A Mennyei Rendezo erre megint csak nem tartotta banalisnak ugy rendezni a dolgokat, hogy amikor a fiatalok ilyen szep harmoniku­­san megegyeztek - (akarcsak szimpla kis vi'g­­jatekokban) -, itt is fellepjen az elmaradhatat­­lan harmadik: az intrikus. Ez a »harmadik«: Bern hadnagy rivalisa, egy Baliczki nevu orosz vezerkari kapitany volt, aki szinten szemet vetett a szep es gazdag lengyel grofnore. Termeszetesen a leany hallani sem akart rola, azonban - ismet egy meglehetosen eredetietlennek mondhato fordulat - a fiatal hosszerelmest eppen ekkoriban elvezenyeltek a csataterre. (Mindez ugyanis a napoleoni idokben tortent.) Baliczki igy egyedul maradhatott a poron­­don. Naprol-napra ostromolta Bern Rozat es szuleit, akik azonban voltak annyira felvilago­­sult emberek, hogy nem kenyszerftettek lea­­nyukat olyan valakihez, akit nem szeret. A kapitany azonban - mint az csak egy szfn­­darabbeli intrikushoz illik - ravasz es kormdn­­font ember volt. ❖ ... Egy szep napon egy maig is ismeretlen nevu lengyel szazados allft be a Bem-palotaba, latogatast teve jo ismeroseinel, Roza grofno szuleinel. Ez a »szavahiheto« len­gyel tiszt ugyesen beleszotte a dis­­kurzusba a kovetkezdket: hogy o a fronton, Danzig tajekan, halalosan beleszeretett egy gyonyoru szep es gazdag polgarlanyba, aki azonban nem viszonozta szerelmet. Sot, ro­­viddel az o kikosarazasa utan meg­­tartotta eskuvojet a korulzarolt es mar honapok ota blokad alatt tartott danzigi varban, szive valasztottja­­val, egy Bern Jozsef nevu had­naggyal, aki »talan rokona is a csaladnak«... Mondanunk sem kell termeszete­sen, hogy ez a mondvacsinalt mese Baliczki kapitanynak a triikkje volt, hogy a leanyt a hadnagyabol igy ki­­abrandi'tsa. Miutan Roza grofno tenyleg mar honapok ota nem ka­­pott valaszt Bern hadnagyhoz irt le­­veleire - Baliczki ugyesen kihasz­­nalta azt a szamara kedvezo velet­­lent, hogy rivalisa a korulzart varbol, ahol mar honapok ota vesztegelt, valoban nem tudott levelet kicsem­­peszni Rozahoz -, felberelte barat­­jat, az allftdlagos lengyel tisztet, hogy a fenti kis szinjatekot eljatssza neki. Ez bizony nem valami fair es meglehetosen fzlestelen fogas, azonban - sikerrel jart. ... A varsoi romai katolikus matri­­kulak elsargult, eredeti bejegyzesei tanusitjak, hogy - rovid par honapra a vazolt esemenyek utan - grof Bern de Kozban Roza es Baliczki Osztoja csaszari orosz vezerkari kapitany a plebaniadomban megtartottak eskuvojuket... ... A kis hadnagy visszaterte utan heteken at nem mozdult ki szobajabol, soha elete­­ben tobbe no a szivehez kozel nem tudott ferkozni es nem is tudnak eletiroi csak egyetlen, sotet szarmazasu tbrok norol, aki - mar a tabornok keso dreg koraban - »Osztrolenka veres csillagat« meg tudta volna hoditani... - fejezte be elbeszeleset Bern apo unokaja. (Kerekeshazy nyoman) (korabeli rajzok)

Next

/
Oldalképek
Tartalom