Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-01-28 / 2. szám
A lejtők istene - az isteni Alberto Imádja a szép lányokat, a gyors autókat, a jó bort, pláne a pezsgőt, az olasz ételeket — a pizzát, a spagettit, a tortellinit, főleg, ha azt parmezánnal szórták meg. Alberto Tómba, ez a századforduló idejéből származó nemesi várban, a Castel de Brittiben felnőtt milliomossarjadék, semmiképpen sem egy ideális sportoló megtestesítője. Sokkal inkább egy Casanova, aki habzsolja az életet. Csak azért is megmutatom Olasz létére, mi más, ha nem futballista akart lenni. Stenmark és Klammer idejében ő Tardellit és Bettegát istenítette. Mégis síző lett. Csak azért is, hogy megmutassa apjának, aki azt a megjegyzést merte tenni, hogy fia sohase lesz olyan síző, mint Gustavo Thoeni. Nincs benne annyi tehetség, vágta oda neki egyszer a hegyekben, ahová a család hétvégeken kirándult. Franco papa, aki gazdag ruhakereskedő, azért vitte oda Albertót és fivérét Marcót is, hogy elfoglalja őket, ahelyett, hogy a fiúk megvaduljanak. Alberto ugyanis az iskolában, ahová Sacchi úr, a család sofőrje hordta autóval, nem volt eminens kisdiák. Egyedül tornaórákon tűnt ki. A bolognai szakközépiskolán háromszor bukott meg az érettségin, legutóbb 1989-ben. Negyedszer meg sem próbálta. Tizenegy éves volt, amikor azt sziszegte imádott mamájának, hogy ő majd a papának megmutatja. S ha egyszer valamit a fejébe vesz... Franco papa hamarosan belátta, hogy tévedett, s megígérte fiának, hogy minden győzelmét követően elültet a kertben egy fát. Ebből később semmi nem lett, ami nem csoda, hiszen lassan egy erdő lenne a kert helyén. Népszerűbb, mint a focisták Tíz évvel később 11,20 mp alatt futotta a százat, s a futballistákat is verte — az olasz tévé őt részesítette előnyben a politika és a foci híreivel szemben. Tómba mágnesként vonzotta a nézőket — a képernyők előtt és a lejtőkön is. Igazi showman, aki érti a módját. S halmozza az örömöket. Calgaryban 1988-ban az első olimpiai aranyat éjfélig ünnepelte, szépségkirálynő-választással — ő maga volt az általa kinevezett zsűri elnöke, pezsgővel, parádéval. Amikor 1995- ben megnyerte a nagy kristályglóbuszt, rövidnadrágban, pöttyös nyakkendőben rohangált a havon, aztán hajnali háromig ivott a bárban, ahol azt sem vette észre, hogy menyasszonya, Martina Colomban lassan mezítelenre vetkőzik. Otthon, Sertriere-ben a lázasan nyert világbajnoki bronzérmet Beatlesparókában, egy szál alsótrikóban ünnepelte — rekedtre énekelve magát. Alberto, a férfiideál Az 1988-as calgary-i olimpia után megjelent plakát úgy ábrázolja Albertót, mint akinek minden ujjára öt nő jut. Tény, hogy a lapok enyhén túloztak, de az is igaz, hogy volt mit. Menyasszonya Cristina gyorsan meg is elégelte Alberto túlkapásait, s a Calgary olimpia után, ahol Tómba Katarina Wittnek csapta a szelet, nem túl sok sikerrel, felbontotta a jegyességet. Négy évig, állítólag, nem volt komoly ismeretsége, Albertville-ben a következő játékokon azzal hencegett, hogy azelőtt reggel ötkor feküdt le három hölgy társaságában, újabban fordult a kocka, hajnali háromkor fekszik — öt lánnyal. Akkor már színre lépett az olasz szépségkirálynő, Martina Colombari. A szerelemből rövidesen eljegyzés lett. Ennek ellenére az olasz lányok nem mondtak le férfiideáljukról, a közvélemény-kutatás szerint minden harmadik olasz nő Tombával szeretne megismerkedni. Martina megváltoztatta Albertót, de mint később kiderült, csak átmenetileg. Eleinte felelősségteljesebb, komolyabb lett, Martina volt számára a legfontosabb, fontosabb, mint a sízés, a borocska és az autók. Sőt, féltékeny is volt. Mígnem 1995-ben csúnyán összevesztek — és szakítottak. Alberto szerint csak arra kellett a lánynak, hogy az az ő nevével könnyebben csináljon karriert fotomodellként. Akkor megfogadta, hogy míg versenyez, nem köti le magát. De a fogadalom nem gátolta abban, hogy újabb hölgyeket vegyen föl háremébe. Az amerikai síző, Éva Twardokens volt a következő áldozat, majd a stájer szépségkirálynő volt a soros. Eszem-iszom, vigadok Amikor először került a válogatottba, 1987-ben, a nyári edzőtáborban vállig érő hajjal jelent meg, s az első ebédre hat szelet húst fogyasztott. Amikor ezt szemére vetették, azzal tiltakozott, hogy az étel élete egyetlen öröme. Két évvel később, amikor a Csendes-óceánon töltötte szabadságát, nyolc kilót szedett föl. Megint volt magyarázata, mondván, az étvággyal jelzi a test, mire van szüksége. Egyébként is, az olasz konyha csaknem diétás, zárta le az ügyet. Nemcsak enni szeret, inni is. Pincéjében sorakoznak a legjobb évjáratú különleges borok — több mint négyezer üveg van belőlük. Miamiban, ahol ugyancsak szabadságolt, háromszáz dolláros büntető szabtak ki rá a rendőrök. Erre is volt válasza, gondolván, hogy ezek az egyenruhás urak nem értették meg, hogy az autók között műlesiklást gyakorol. Olaszországban ilyesmi nem történhetne vele, panaszkodta, elvégre ott karabinieri-igazolvány birtokosa, lévén, hogy egy rendőrklub színeiben versenyzett. Alberto hamarosan megbizonyosodott róla, hogy tévedett. 1993-ban barátnőjével Cortina d’ Ampezzóba igyekezvén kocsijával közlekedési dugóba került. Föltalálta magát, kidobta a tetőre a vészjelzőt, és elhajtott a sorakozó autósor mellett. Az esetet figyelő rendőrnek azonban nem volt humorérzéke, Tómba, nem Tómba, szépen igazoltatta. Hőstette majdnem a rács mögé juttatta, nagy közbenjárásra megúszta hétmillió líra pénzbírsággal. Ahová csak kimozdul, botrányok veszik körül. 1995 nyarán egy olasz fotóriporter lencsevégre kapta őt a diszkóban egy szőke lány társaságában. Alberto észrevevén a dolgot, francia kulccsal kényszerített a fotóst, hogy adja oda neki a filmet. Nem sokkal később pikánsabb fotók jelentek meg egy olasz női lapban: Alberto mezítelenül pózol a szaunában. A megjelenés után azzal érvelt, hogy ismerőse magángyűjteménye számára készítette a fotókat, a fotós viszont arra hivatkozott, hogy Tómba rendre felrúg minden megállapodást, miért ne vernék át egyszer őt is. Egy Alta Badia-i versenyen akart Tómba bosszút állni, egy üveg pezsgőt küldve a fotós felé. Persze, nem tálcán... Utolsó nagy botránya 1996 márciusában volt. Firenzében vacsora után inzultált a szálloda előtt egy másik fotóriportert, aki később testi sértésért beperelte. Sílécen ellenállhatatlan A mama, Maria Grazia szerint fiacskája nagyvonalú és kedves, nincs egyetlen rossz tulajdonsága sem. Nos, ez enyhe túlzás. Az viszont tény, hogy a lejtőn ellenállhatatlan. Maga a legendás svéd, Ingemar Stenmark minden idők legnagyobb sízéjőnek nevezte, a négyszeres Világ Kupa-győztes svájci Pirmin Zurbriggen szerint pedig épp az az előnye, hogy semmit nem szív mellre. Mások szerint pedig Tomba nélkül olyan a síverseny, mint Párizs az Eiffel-torony nélkül. Alberto Tomba decemberben ünnepelte 31. születésnapját. Albertville óta rendszeresen bejelenti, hogy befejezi pályafutását. A sívilág nagy örömére azonban sohasem tartja meg szavát. Februárban Naganóban még éremért indul... SEBŐK MARGIT Alberto Tomba 1966. december 19-én született Lazzaro di Savennában 182 cm magas, 82 kg Az óriásmülesiklás kétszeres (1988 és 1992), a műlesiklás (1988) olimpiai bajnoka, 1996-ban mindkét számban világbajnok. 1995-ben Világ Kupa-győztes, a sorozatban eddig 48 versenyt (33 műlesiklás, 15 óriásműlesiklás) nyert.
