Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-01-14 / 1. szám

la a meg nem adott otvenedik B Sr Tichy Lajos neve nem forrt ossze a legendas Aranycsapateval, megis egy tucatszor be tudott Pus­kasek koze keriilni. Nagyszeru labdarugo volt, izig-verig klasszi­­kus kozepcsatar, aki nem csupSn technikailag volt kepzett, de ugy tudott kapura loni, mint egy mo­­zsaragyu. Palyafutasa alatt tagja volt az otvenes evek csodas vi­­lagverb klubcsapatanak, a sok­­szoros bajnok Bp. Honvednak, es 71-szer magdra huzta a ci'me­­res mezt is. Ami a valogatottbeli goljainak szamat illeti (71 meccsen 49 golt lott), ezzel otodik(I) a vilagranglistan: Pus­kas, G. Muller, Pele es Eusdbio mdgdtt. Azt a kaprazatos 50- diket az orosz Latyisev nem adta meg. Visszavonulasa utan (1971) edzoskbddtt, oktatta a fiatalokat, es az 6 iranyi'tasaval lett a piros­­feher Honved garda — 25 ev utan — 1980-ban magyar bajnok. Dolgozott kiilfdldon is, foleg az arab orszagokban, s manapsag sem szakitott szeretett egyesule­­tevel, igy tagja a Kispest-Honved elnoksegenek. Gyakori vendeg a Bozsik-stadionban, a csapat ha­­zai merkozeseit rendszeresen meglatogatja. Ma hatvankdt eve­­sen (az ember dtvennek sem vel­­ne) azt vallja, ha meg egyszer sziiletne, ugyanugy a focinak di­ne, mint hajdanan. Mivel regi ba­ratsag fuz az egykori futballnagy­­saghoz (1963. junius 10-e ota is­­merem Lajost szemelyesen), ot ev viszontldtds utan kellemesen elcsevegtem vele. — Lajoskam, en boldog embernek erzem magam, mert teged meg elo­­ben lattalak futballozni. Meg a napra is emlekszem (1964. augusztus 26- an, szerda), amikor tanuja voltam egy felejthetetlen Tichy-produkcionak. Az oxforddal (a jobbcipo sarkaval) feldo­­bott ketforintost mesesen visszaejtet­­ted a zakod bal also zsebebe. Tudod meg ezt a mutatvanyt? — Oreg, ne viccelj mar... Ezzel a melegftdjere huzott septiben egy kek zakot, es a szemem lattara megismetelte az emlitett pro­­dukciot. — Nem tudom a temat megkerulni, de meg elni fogok, mindig lidercalom­­kent nehezedik majd ram. Az 1962-es chilei vb-en egy kituno magyar csapat szerepelt, megis az orosz Latyisev „jovoltab6l“ kiesett a tovabbi kuzde­­lembol. Errol mar dumaltunk legalabb otszazszor, de megis mondjal meg valami olyat, amit en is — dreg futballroka — eldszor hallok. — Az orosz Latyisev nem szeretett minket. Mar az 1958-as svedorszagi vb-en, a megismetelt Wales elleni meccsen „kinyfrt“ bennunket. Az en golommal 1 :0-ra vezettunk, amikor a walesiek rugtak egy ongolt, de az orosz biro ezt nem adta meg. A cseh­szlovakok ellen 89 percet tamadtunk, legalabb negy gollal voltunk jobbak. Az en szabadrugasbol lott golomat nem ismerte el. Ellenben a csehszlo­vakok goljat (6 mint minden magyar csak cseheket emh't), ami ketmeteres lesbol esett, megadta. Ma is emlek­szem, hogy ugy tiz perccel a meccs vege elott, Popluharrol partra ment a labda, megis ok dobtak taccsot. Volt egy szabadrugasunk, amikor Albert Florit elloktek, az orosz biro 5-6 me­­terrel hatrabb vitte a labdat, s kozben a bikaeros Sipos Ferit ellokte a labda mellol, es csehszlovakok sorfala hat meterre allt (a szabaly kilenc metert ir eld) a tett szfnhelydtbl. Ez a vereseg azert is fajdalmas szamomra mert ket ewel e vb elott 1960-ban, az akkori fi­­atal magyar olimpiai csapat egy het alatt ketszer is siman legyozte az ak­kori szinte nagyvalogatottal felallo csehszlovakokat. (Ez a merkozes olimpia selejtezo volt.) — A FIFA-nak nem volt keze a do­­logban? — Egy biztos, a FIFA berkeiben jol tudtak, hogy ezen a vb-en az akkor leggyorsabb focit jatszo csapatunk nagyon veszelyes lehet — es egyedul csak mi — a brazilokra, es ezert is al­­litottak orosz birot erre a talalkozora. Ha a meccset peldaul a holland Leo Horn vezeti, aki egy aranyos, nyugodt biro, akkor negy-ot gollal gyozunk. — El tudom kepzelni a meccs utani hangulatot... — Szinte mindannyian sirtunk. Amikor veget ert a meccs, Grosics Gyula csapatkapitanyunk odarohant Latyisevhez es elmondta ot mindenfe­­le „ruszki prostitualtnak"... — Nem lett otthon folytatasa az ugynek? — Nem, mert az MLSZ vezetoi is ereztek, hogy Latyisev nagy bunt ko­­vetett el. Nem tudom, meggyonja-e valamikor. (Ezen mindketten jot nevet­­tunk.) Grosics Gyuszi ezt a „gesztust“ megengedhette maganak, mar csak azert is, mert jol tudta, hogy harom honapon belul vegleg szogre akasztja a focicsukait. — Teged annak idejen a Fradi-ko­­zonseg nem fiJtyult ki. Ennyire tisztel­­tek? — Lehet. De akkor az emberek maskepp viszonyultak a focihoz. A Nepstadionban a kettos rangadokat 85 ezer ember elott jatszottuk es az emberek mar elore drultek a vasarna­­pi meccseknek. A valogatott talalko­­zokat is ennyi nezo elott jatszottuk. Pedig biztos vagyok benne, hogy a szurkolok 90 szazaleka nem ertett a focihoz. De ok annyira szerettek ben­nunket es azt a jatekot, szivdobogva vartak a magyar gyozelmet — es ez okozott nekik oriasi dromet. Ma tob­­ben megmosolyogjak Szepesi Gyuri azon mondasat — es ez foleg az otve­­nes evekre vonatkozott —, miszerint ha gyozdtt a magyar csapat, az embe­rek jobb kedvvel mentek hetfon mun­­kaba es barmilyen nevetseges is, de meg a termeles is novekedett. Bar ma lenne igy. — Ki volt a legnagyobb ellenfeled hosszu palyafutasod soran? — Matrai Sanyi. Iszonyuan gyors volt. Kar, hogy az o vilaghfru becsuszo szereleseit — “spargait" — nem tanft­­jak a fociegyetemen, legalabb ezek a kutyauto maiak elleshetnenek valamit. — Rolad az a hir jarja, hogy fenyko­­rodban te voltal a legszebb arcu ma­gyar focista es a pesti nok rajongtak erted. — Meg ma is orzok harom ruhako­­sar levelet abbol az idobol. De kaptam hazassagi ajanlatokat kulfoldrdl is. Ennyi! — Egeszsegileg rendben vagy? — Kosz, azt hiszem mar helyrera­­zodtam. (Lajosnak kb. egy ewel ez­­elott volt egy inkfartusa, amit tenisze­­zes kozben „szedett ossze“ — a szerk. megj.). — Latod, ez a foci ordk tema lesz mindig. Lajoskam, kdszdnom a cseve­­gest es kfvanok neked nagyon boldog meg hatvanket evet. — Kdszdnom en is, te „tot gyerek“ (mindkettonknek szlovak hangzasu nevunk van), es udvdzlok mindenkit arra tifeletek — a Felvideken. BABIAK LASZLO Ez a mdrkozds mdg almunkban sem jdjjdn eld... 1962-ben a chi­lei vb-6n az orosz Latyisev „g6lj$val“ vesztett a magyar gdrda a csehszlovakok ellend­­ben. A felvdtelen Tichy Lajos lovese sem hozott szerencset a piros-fehdr-zold szinek kepvise­­loinek. Hihetetlen balszerencse­­vel vesztettiink...

Next

/
Oldalképek
Tartalom