Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-11-19 / 23. szám

Egy szegeny kiralyno gazdag emlektara Inkabb a falut valasztotta Jarmila Kratochvilova irtozik Praga­­tol, inkabb a falut valasztotta. Tiz ev telt el azota, hogy utoljara lat­­tuk versenyen az atletikai liga utolso for­­dulojan. Egy evtizeddel kesobb mar ta­­nitvanyai, Hana Benesova es Ludmila Formanova sikereinek oral Jarmila Kratochvilova. A ketszeres vilagbajnok, lehet, hogy sokan el sem hiszik ennyi ev utan, meg mindig a 800 meter vilag­­csucstartoja. S meg mindig ugyanolyan szereny es nagyszeru ember, ugyanugy arad belole valami csodalatos belso nyugalom, mint a kezdet kezdeten s ak­­kor, amikor a vilag egyik legnagyobb at­­letacsillaga volt. Semmit nem valtozott, legfeljebb egy-ket szarkalab es nehany feher hajszal arulkodik az ido mulasa­­rol, de ez utobbit ugyesen lehet alcaz­­ni. Turkuban, de talan mar joval elobb, persze sok-sok verejtek es nehez per­­cek aran, uj idoszak kezdodott. Az edzo Jarmila Kratochvilova sikeres palyafu­­tasa. Tanitvanyanak, Hana Benesovanak 6 adta at a 23 evesek Eu­­ropa-bajnoksagan az aranyermet, a Grand Prix-versenyeken es az atheni vi­­lagbajnoksagon masik „lanya“, Lida Formanova eredmenyeinek oriilt. Mint mama a gyerekei sikerenek. „A dobogo mellett allva nem ereztem nosztalgiat— emlekezik a maga csen­­des modjan. — Ujra orultem — es ez erosebb volt mindennel. Tudtam, hogy jo uton jarunk, nemcsak az erem, foleg Hanka ketszazas idoeredmenye volt tanubizonysaga ennek a tenynek. De akkor, amikor a palyara neztem, eszem­­be jutott, hogy mar tiz eve nem verseny­­zek. Egy esztendovel a szouli olimpia elott volt, de belul valahogy ereztem, hogy az Achilles-inmutet utan vege, nines tovabb. En sohasem voltam iga­­zan versenyzoti'pus, sokkal jobban sze­­rettem a jol sikerult edzeseket, mint a versenyeket. De egyszeriben marezek­­nek sem tudtam briilni, helyukbe allan­­do fajdalom es konnyek leptek. S egy icipici ur, mig bizonytalan az ember, nem tudja, mi lesz vele. En sem zarhat­­tam be minden kaput, nem fordithattam hatat mindannak, amit szerettem. Edzoi kurzusra jelentkeztem Pragaban, negy honapig rendszeresen fel-felutaztam, 1987 vegen fejeztem be, s akkor mar tudtam, hogy nem maradoktavolazat­­letikatol. A caslavi ifjusagi edzdkoz­­pontban ratalaltam egy fiatalokbol allo csoportra. Kezdetben szornyu munka volt. Mielott elkezdtem, nem tudatosi­­tottam, hogy teljesen az alapoktol kell kezdenem a munkat. Megtodent, hogy a versenyrol nehany fiu elkesett, eszuk­­be sem jutott, hogy jelentkezni is kell a rajt elott. Nem tudtam, mit is kezdjek. Az dltdzoben megprobaltam olvasni, de nem tudtam odafigyelni, folyton arra kellett gondol­­nom, hogy semmi ertelme. A munkamnak semmi latszatja. Ha megmosom a hazunkon az ablakot, az legalabb lat­­szik... Egy esztendo eltelte­­vel kezdtem remelni, hogy nem haszontalan az egesz, de arra, hogy ujra ott lehetek az el sport kozeleben, gondol­­ni sem mertem. Nekem mar az is eleg volt, hogy ott lehe­­tek a palyan. Volt egyesuletemben, a pragai foiskolasklubban, ma USK-nak hivjak, meg mindig szerepe­­lek az edzoi listan, csakhogy van nekem egy oriasi problemam — nem tudok megvalni az otthonomtol. Irtozom Pra­­gatol, az ermekkel diszitett szemelyte­egyet Helena Sukova vitt el — Amadeus nevu etterme vitrinjebe. Mind­­egyik Adidas markaju. Emlekszem, hogy az elsot a Tuzexban vettem, a szomszedasszonyunktol vasarolt szaz boned. Megoriztem a romai vilagbaj­­noksagon viselt valogatott mezt is, az Europa legjobb spodolojanakjaro 1983- ban kapott trofeat, amit szemelyesen Emil Zatopek hozott el nekem. Emlek­­szamba megy az ocska Skodam is, amelyen tobb mint haromszazotven­­ezer kilometed tettem meg — az ere­­deti motorral. A karosszeria mar uj, a helyi rendorautoval valo utkozesem negyvenharomezer koronamba keriilt. Hala a Skoda cegnek, kaptam egy uj Felicia combit. Ultem mar az uj Octaviaban is, de csak a „No es az auto" akcio kapcsan. Az en caslavi kiralysagom szegeny kiralysag. Az AC Caslav, amelynek el­­soligas ferfi, noi es diakesapata is van, allando penzugyi gondokkal kuzd. Nagy-nagy segitseg szamunkra a mu­­anyagpalya es -szektor, ha meg egy ott­­hon epitesere is lenne penz, nagysze­ru kis csapatot hoznank ossze. Meg szerencse, hogy rengeteg segitseget kapunk szponzoroktol, kijlonbozd jdte­­voktol, akik kozott nem szabad megfe­­ledkeznem a Soukup hazasparrdl. Tobb mint tizenot eve hozzajuk jarok az Ere­­hegysegbe edzotaborozni. Onnan nyi­­lik a legszebb kilatas, ott a legcsodala­­tosabb a naplemente." Jarmila ritkan emlekezik. Most mint­­ha kikivankozott volna belole sok min­den. Az evek soran sokszor talalkoz­­tunk, de palyafutasanak pillanatairol csak elvetve ejtett szot. Volt, hogy azert nem tette, mert bantottak dolgok es em­­berek, maskor, mert nem szokasa di­­csekedni. Most talan, hogy a tanitvanya­­irol van szo, talan ezt is megtanulja... SEBOK MARGIT Jarmila Kratochvilova 1951. januar 26-an szuletett a csehorszagi Golcuv Jenikovban, az 1980-as moszkvai olimpian ezustermes a 400 m-en, 1981-ben Vilag Kupa-gyoztes, az 1983-as VB- n 400-on 6s 800-on is nyert, az elobbiben 47,99-es vilagcsuccsal (elbszor futott no 48 mp-en belul), ezustermes a 4 x 400-as val­­toban is. 1983 ota 6 a 800 m vilagcsucs­­tartbja (1:53,28), 3-szoros fedett palyas Europa-bajnok. ... es ma tanitvanyaval, Formanovaval Csaknem masfel bvtizede... len garzonlakastol, szuksegem van a fa­­lu nyujtotta szabadsagra. Nalunk Jenikovban egy utcaban harom haza van a csaladnak, az egyikben a nove­­rem, Bozena lakik ferjevel es a gyere­­kekkel, a kertben all egy masik haz, ott elek en a nyugdijas szuleimmel, a har­­madik haz Bohus nagybatyame. Ott vagyunk egesz nap, ott fozijnk, ott et­­kezik az egesz csalad. Van ket tehe­­nunk, disznonk, baromfi. A masik lany­­testverem Marie ket kilometerrel ar­­rebb, Vdesicebementferjhez. Ha nem vagyok a gyerekekkel edzotaborban, fel napot dolgozok a foldeken, ez sza­­momra a kikapcsolodas. Pragaban le­­hetseges, hogy nehany ezerrel tobbet keresnek, de minek? Osszehasonlithatatlan, mennyit ke­resnek a mai atletak — es mit kaptunk mi. Nem mintha irigyelnem... A nyolc­­vankettes atheni EB, majd egy ewel ke­­sobb a helsinki vb utan kaptam jutalmat az akkori spodvezetestol, de a vilag­­esuesra mar nem volt penz. Aztmond­­tak, ha elotte vagy utana futottam vol­na, akkor mas. Falunkban a nemzeti bi­­zottsagon kaptam egy festmenyt, amelyiken meg meg sem szaradt a festdk, igy egy reszet a nadragomon vit­­tem haza. Caslavban diszpolgarra avat­­tak s adtak ajandekba egy gipszbol ke­­szultZizkat, amelyiknek letort egy ujja. Az iskolaugyi miniszteriumi fogadasra menetJozo Pribilinechangoltfol, mond­­van, keszuljek fol, med neki a minisz­­terjo vastag boritekot adott. A vege az left, hogy megkinaltak szendviccsel, kaveval, boritek helyett egy 120 koro­­nas konyvet kaptam. Aztan Strougal mi­­niszterelnoktol Munkaerdemrendet, de melle egy fityinget sem. Ehhez kepest edesanyamnak mint kivalo munkasnak a szovetkezet legalabb nyolc sza­­zast is adott. De nem panaszko­­dom. Csak az bant, hogy nem gondoskodhatok egy kicsit jobban szuleimrol, nem segithetek test­­vereimnek, hogy ket eve nem va­gyok kdpes kicserelni az eltod csillad. Egy egesz doboz tele van az ermeimmel. A legedekesebbe­­ket kivalogatom, kimosogatom a szalagjaikat, s arra is gondoltam, hogy bearanyoztatom a Helsinki­­ben szerzetteket, med elegge ki­­koptak, nem is csoda, annyi ke­­zen mentek keresztul. El viszont nem adnam oket semmi penzed. Azt a futocipomet, amelyben a negyszazas vilagcsucsot futot­tam, edzom orzi vikendhazaban,

Next

/
Oldalképek
Tartalom