Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Thoroczkay Gábor: A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története
A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története 23 Történészként egyébként nem tartom olyan súlyú problémának a görög koronarész esetleges női korona mivoltát, mint általában a művészet- történeti kutatás. Egész egyszerűen elképzelhető, hogy I. Gézának királlyá avatásához nem volt más korona a kezében, mint a felesége tulajdonában álló abroncsdiadém vagy a diplomáciai/szövetségkötési ajándékként saját birtokába került, bizonnyal már átalakított egykori bizánci női korona. Salamon király az 1074 tavaszi vesztes mogyoródi csatából menekülve, Fehérvárat is érintve (a Csepel-sziget déli részén lévő Szigetfőnél kelt át a Dunán!)?8 magával vihette az addig használt koroná(ka)t. Az is megfontolandó a Corona Graeca birtokosának vitatásakor, hogy a görög korona itt maradt Magyarországon, holott Ioannés Skylitzés folytatója szerint a megözvegyült Synadéné királyné hazatért Bizáncba.?» Kevés pontos hírünk van a bazilikában álló trónról, amit - mint láttuk — a 13. század közepén Szent István királyi székével azonosítottak. Aachenben állt Nagy Károly császár trónja, és így - amennyiben a német város mintaadó szerepét valljuk - hihető, hogy a főtemplomban már az állam- alapító király életében trónt állíthattak. A királyi szék létét már 1044-ből támogatja egy adat.* 79 80 A fehérvári egyházzal kapcsolatban pedig az ország trónjáról beszél egy 1179 körüli pápai levél.81 Elképzelhető, hogy első királyunk trónja fából készült, és a másik királyi székhelyről, Esztergomból hozhatták át. Ennek pusztulása is a török korra tehető.82 * * * * A koronázási jelvények és a trón a királyavatásnál játszottak főszerepet. Első királyunkat 1000-ben vagy 1001-ben még Esztergomban koronázták meg. A 11. században még nem a koronával való felékesítés, hanem a királlyá való felkenés játszotta a főszerepet. Ekkor, a reformpápaság előtti időszakban az uralkodó az adott ország egyházfőjének is számított, és a püspökszenteléshez hasonló körülmények között avatták királlyá. A magyar történetírásban hosszas viták folytak az Árpád-korban alkalmazott koronázási szertartásrend körül, nagy bizonyossággal csak Salamon 1057. évi királlyá avatásának ordo-ját lehetett meghatározni. Őt egy angolszász eredetű szertartásrend keretében avathatták királlyá, amelyben a kard még nem volt hatalmi jelvény. A11. század legvégén viszont már a kard is királyi szimbólumként szerepel, tehát ekkorra a hazánkban alkalmazott koronázási ordo is megváltozhatott.88 A világi és egyházi hatalom átruházását, a felkenést és a koronázást, az istváni jelvényekkel való felékesítést a kezdetektől az esztergomi érsek után vágyakozó, Nyugat-Európába követségbe utazó György kalocsai érsek esetét a 11. század közepéről, G. 1641. p. ?8 SRH 1.391. p., írott források 395. p. 79 ÁMTBF 96. p. 80 G. I. 98. p., ÁKÍF 254. p. 81 Holtzmann, Walter: XII. századi pápai levelek kánoni gyűjteményekből. In: Századok, 1959. 404-417. p., 415. p., III. Béla emlékezete. Szerk.: Kristó Gyula - Makk Ferenc. Bp., 1981. (Bibliotheca Historica) 95. p. 82 KUBINYI, 2001. 88 Gerics JÓZSEF: A magyarországi királykoronázás szertartásáról az 1050-es években. In: GERICS, 1995. 121-132. p. (Első megjelenése: Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk.: Székely György. Bp., 1984. [Memoria Saeculorum Hungáriáé IV.] /továbbiakban: Eszmetörténeti tanulmányok/ 243-254. p.)
