Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Thoroczkay Gábor: A székesfehérvári prépostság és bazilika korai története
24 Egyháztörténeti Szemle XVI/3 (2015) végezte, aki ekkor viselhette a főpapi vállruhát, a rationalét. Különböző politikai okok miatt azonban a 12. században több ízben is a kalocsai érsekre hárult a királyavatás feladata. Ezért az esztergomi főpap a 12. század utolsó harmadában, illetve a 13. század elején pápai segítséggel véglegesen biztosította magának a királyavatás jogát.84 Mivel a trón, a koronázási jelvények Fehérváron voltak, és a keresztény királyság szent alapítója is ott találta meg végső nyughelyét, már a kezdetektől a bazilikában folyt az uralkodóvá tétel. A15. századból már hiteles forrás, Kottaner Jánosné emlékirata igazolja, hogy jogérvényes koronázáshoz a Magyar Királyságban három feltételnek kellett teljesülnie: a fehérvári bazilikának mint helyszinnek, az esztergomi érseknek mint koronázó főpapnak, és természetesen a szentkoronának mint a felkenésnél jelen lévő diadémnak.8-' Mindez már a 14. század elején is szükséges kritérium volt, miként az I. Károly háromszori, utoljára 1310-ben lezajló koronázása is igazolja.86 Azonban valószínűleg már a 13. század első harmadára is bizonyítani lehet a kötelező érvényű jogszokás jelenlétét: Rogerius, a tatáijárás történetírója 1235-ről, IV. Béla koronázásáról ugyanis így ír: „a király az összes főembereivel és nemeseivel tüstént Székesfehérvár városába ment, és amikor itt - miként szokás - az esztergomi érsek a királyi koronával megkoronázta”.8? Igazolható-e vajon, hogy az itt említett királyi korona a ma ismert szentkorona? Egyetlen egy esetben lehet biztosan igenlő a válaszunk. Ugyanis a III. Ince pápa udvarából elküldött leveleket tartalmazó egyik regisztrumkönyvben egy András herceg (később: II. András király) számára 1204/1205-ben írt dokumentum mellett találhatunk egy diadémképet, amely egy stilizált keresztpántos koronát ábrázol függőkkel (mellette felirat: regnum Ungarie - Magyarország, illetve inkább Magyarország koronája).88 Amennyiben ezt az ábrázolást elfogadjuk 13. század eleji rajznak, és egyidejűleg a ma ismert korona 84 Solymosi László: Az esztergomi érsek koronázó joga a középkorban. In: Ius coronandi. Katalógus az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye gyűjteményeinek koronázási emlékeiből rendezett kiállításhoz. Szerk.: Hegedűs András. Esztergom, 2012. 5-14. p., 7-11. p. (továbbiakban: Solymosi, 2012.) Denkwürdigkeit der Helene Kottanerin (1439-1440). Hrsg. v. Karl Mollay. Wien, 1971. (Wiener Neudrucke 2.) 27. p., Korona kilenc évszázada 136-137. p. 86 CSUKOVITS Enikő: Az Anjouk Magyarországon 1.1. Károly és uralkodása (1301-1342). Bp., 2012. (Magyar Történelmi Emlékek. Értekezések) 59-61. p. 8? Anonymus and Master Roger. Anonymi Bele regis notarii Gesta Hungarorum - Anonymus, Notary of King Béla: The Deeds of the Hungarians. Ed., transl., annot. by Rady, Martyn - Veszprémy, László. Magistri Rogerii Epistola in Miserabile Carmen super destructione Regni Hungarie per Tartaros facta - Master Roger’s Epistle to the Sorrowful Lament upon the Destruction of the Kingdom of Hungary by the Tatars. Transl., annot. by Bak, János M. - Rady, Martyn. Bp.-New York, 2010. (Central European Medieval Texts 5.) 142. p., A tatárjárás emlékezete. Szerk.: Katona Tamás. Bp., 1987.2 (Pro memoria) 141. p. 88 Reg. Inn. VII/Abb. IV., ill. 226. sz. A regnum Ungarie azonosítására a koronával Id. pl.: Eckhart Ferenc: A Szentkorona-eszme története. Máriabesnyő-Gödöllő, 2003. (Historia incognita I/5.) 42. p. (Első megjelenése: Bp., 1941.). A regnum Ungarie jelentésének meghatározásánál köszönöm Prof. Dr. Érszegi Géza és Dr. Molnár Péter kollegiális segítségét.
