Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gergely Ferenc: A Jehova Tanúi vallási közösség és a pártállam viszonya (1950-1970)
A Jehova Tanúi vallási közösség és a pártállam viszonya (1950-1970) 101 mibb szabályait is mellőzve - viszont mégiscsak szerepelnek a működésükkel, bírósági elítélésükkel kapcsolatos iratokban. Az országszolga Konrád János és társainak 1951. évi perében szereplők születési helyei a következők: Budapest, Újpest, Olaszliszka, Hajdúbagos, Magyarbükkös, Tiszanána és Borgóbeszterce. Születési évük: 1899, 1903, 1904, 1922, 1928, 1928. Ketten négy polgári iskolai osztályt, egyikük hat, másikuk négy elemit végzett. Több adat nincs iskolai végzettségükről. Foglalkozásuk: hárman tisztviselők, egyikük volt lelkész, de akadt köztük egy alkalmi munkás, könyvelő és fényképész is. Szüléikről nem sokat árulnak el az iratok, egy-két utalás található arra, hogy talán földműves családról lehetett szó. Működtek, mint jehovisták: Németországban, Csehszlovákiában, Csepelen, Újpesten, Pesterzsébeten, Debrecenben, Hajdúszoboszlón, Hajdúbagoson és Balmazújvárosban. Konrádék elítélése nyomán a helyükbe lépő Nemes Elek és társai - heten - 1953. augusztus 18-tól kerültek előzetes letartóztatásba. Perükben a másodfokon hozott ítéletet 1954. április 6-án hirdették ki. Ők Biharfélegyházán, Kenézlőn, Maroscsapón, Sátoraljaújhelyen, Tiszalökön, Jászberényben és Pakson születtek, 1898-ban, 1905-ben, 1920-ban, 1921- ben, 1923-ban, 1926-ban és a legfiatalabb, B. Kálmán 1929-ben. Közülük öten hat, egyikük öt elemit, T. Mihály gimnáziumot végzett, érettségizett. T. Mihály francia, N. Elek pedig német nyelvű szövegeket tudott fordítani. Volt közöttük kereskedő, segédkertész, munkás, villanyszerelő, szegényparaszt, kifutó és lakatossegéd, tehát egy kivételével valamennyien fizikai munkából éltek. Esetükben a szülők foglalkozását is ismerjük. Közöttük öten munkásoknak, ketten pedig földműveseknek vannak feltüntetve. Működési területükként Balmazújváros, Zemplén, Baranya, Somogy és Tolna megyék szerepelnek. A velük egy időben bíróság elé állított T. Sándor és 13 társa budapesti, olaszliszkai, bajai, pestszentlőrinci, hódmezővásárhelyi, madarasi, bodrogzsadányi, nagyvisnyói, zalaudvarnoki, úrszentiváni, szil- vásváradi, homrogdi és békési születésű. Ők 1897-ben, 1899-ben, 1903- ban, 1906-ban (ketten) 1907-ben, 1913-ban (szintén ketten), 1914-ben, 1916-ban, 1917-ben, 1924-ben, 1926-ban és 1931-ben anyakönyvezettek. Közülük négy gimnáziumot végzett egy, négy polgárit három, hat elemit öt, négyet egy, hármat egy, „ími-olvasni” tudott kettő, egy pedig háztartásbelinek van feltüntetve, ami feltehetően az utolsó kategóriához való tartozást kívánta jelezni. Működési területükként szerepelt a nyomozati iratokban: Isaszeg, Gödöllő, Őrszentmiklós, Adács, Hévízgyörk, Tuza, Bag, Szőny, Bácsalmás, Rákospalota, Pesterzsébet, Óalmás, Bácsbokod, Újpest, Alsó- és Felsőgöd, Alag, Üröm-Hegyalja, Zalaudvar, Mélykút, Úrszentiván. H. Zoltán és öt társa 1955. december 11-12-én állt a bíróság előtt s ítéletüket 1956. január 9-én hirdették ki. Születési helyük: Szőlőske, Tolcsva, Nagyszalonta, Dunaegyháza, Csővár és Kalocsa. Ideje: 1904, 1905, 1923, 1924,1928 és 1932. Az iskolai végzettségükre utaló adatok igen hiányosak. Ami biztos, egyikük egyetemet végzett, s volt köztük, aki gimnáziumi tanulmányait - politikai okokból - kénytelen volt abbahagyni, ugyanakkor átlagon felüli nyelvtudással bírt. Zömük, minden bizonnyal csak az elemi iskola néhány (?) osztályával birkózott meg. Szüleik közül az egyiket ácssegédként, másikat ügyvéd-bankrészvényesként említik. A vádlottak négyen földművesek voltak, egyikük kőműves-segédként, egy pedig óraadó nyelvtanárként kereste kenyerét.
