Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kunt Gergely: Kaszap-kultuszok a második világháború alatt
Kaszap-kultuszok a második világháború alatt 81 imameghallgatások során oly sokszor visszaköszönő arckép nemcsak fényképen, hanem állványos üvegképes kivitelben is kapható volt, de forgalomban volt emellett Kaszap-képpel díszített asztali jegyzőnaptár is, amely tőle származó idézeteket tartalmazott. A fényképalbumok az arcképeken túl általában a sír régi és új helyéről, illetve a sír áthelyezéséről tartalmaztak felvételeket. Ezeken túl négy különféle színben lehetett az arcképét ábrázoló levélzáró és emlékbélyeget is kapni. Az anyagi haszonszerzést célzó komplementer kezdeményezések általában saját készítésű termékeket (portrékat, levelezőlapokat) forgalmaztak a hívek számára, olyanokat, amelyekkel a lap is kereskedett, viszont eltértek azoktól a magasabb árak, illetve az.ábrázolások tekintetében. Ezekre az értesítő, mint a piacon ugyancsak érdekelt szereplő mindig felhívta az olvasók, potenciális vásárlók figyelmét: „Sajnos, legutóbb egy rajzoló is forgalomba hozott olyan Kaszap-képet, amely egészen hamis fogalmat ad róla. (R. Gy. Csepel rajza, amely szenvedő Krisztus-arccal ábrázolja K. I.-t, nem is nyert egyházi jóváhagyást!)”29 Egy másik képeslappal kapcsolatban: „»Kaszap István a feszület előtt«. E rajzos levelezőlapot és képeket mi készítjük-e? — kérdezik. Nem, ez teljesen más privát célú vállalkozás. A képek édeskés hangulatúak, és nem is ábrázolják hűen Kaszap Istvánt.”3° Az óriási példányszámban megjelenő lapban mások is fantáziát láttak, és igyekeztek saját céljaiknak megfelelően felhasználni. így többször értesítette az olvasókat a lap, hogy óvakodjanak azoktól, akik a szentté avatás ügyére gyűjtést rendeznek, vagy esetleg előfizetésére tesznek ajánlatot. Például: „Lelkiismeretlen személyek egyes vidéki helyeken gyűjtést rendeztek K. I. ügyére. Előfizetőket is gyűjtöttek a Lapra. Mi senkinek ilyen felhatalmazást nem adtunk. Máshol K. I. levelezőlapját 1 pengőért (!) árusította egy nő, holott a legdrágább fénykép-levelezőlapok ára is csak 20 fillér.”»1 A Kaszap István Lapjával (illetve a hivatalos egyházi tárgyakkal) versenyt futó világi kezdeményezések csúcspontjaként 1944-ben hamis ereklyék jelentek meg a híveknél. Amit Kaszap István ereklyék című cikkében a hitbuzgalmi értesítő elítélt, „egy Kaszap István fényképét ábrázoló kis kartonlap, amelynek aljára szövetdarabkát ragasztottak ezzel a kis felirattal: »Isten szolgája Kaszap István szerzetesi ruhájából«. Nem tudjuk, hogy ezt a képet a ráragasztott szövetdarabbal együtt ki készíti és ki tervezi, de kijelentjük, hogy ez az »ereklye« hamisítvány!’^2 A cikk szerzője ezzel szembeállította a hivatalos, egyház által hitelesített ereklyét. Ünnepek Az előbbiekhez hasonló komplementer akciónak tekinthető a Kaszap István Zászlóavató Bizottság létrehívása, illetve az ehhez kapcsolódó zászlóavató ünnepség. Ezeket a lap úgyszintén elítélte, hangsúlyozva azt, „teljesen idegen egyéni célokat szolgál az »Ima Kaszap István szentté avatásáért« című kétoldalas, egyházilag jóvá nem hagyott és művészileg teljesen értéktelen kottafüzet, amely I. Wachutta Ferenc és Szűcs Gusztáv kuplé-szerzők írtak, s amelyet Szűcs Gusztáv (aki már »Kaszap István Zász- * 3 29 Kaszap István Lapja, 1942. 4. sz. 2. p. 3° Kaszap István Lapja, 1943.1. sz. 8. p. 3‘ Kaszap István Lapja, 1942. 3. sz. 8. p. 32 Kaszap István Lapja, 1944. 3. sz. 8. p.
