Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Béres Gyula: A tornai főesperesek, 1273-1776.

A tornai főesperesek, 1273-1776

35

érseket illető termény tizedet, készpénz lefizetése ellenében a tornagörgői udvarháza fenntartására.20

Az 1332-1334 között Magyarországon működő pápai tizedszedők jegyzékében nincs pontosan megnevezve a tornai főesperesség. A jegyzék összeállítója olyan plébániákat jegyzett fel amelyek a tornai, Miklós plébános vezetése alá tartoztak, melyeket Tornáról irányított.21 így a plébános, mint vidéki főesperes, helyben lakott és nem az esztergomi káptalanban.22 A jegyzék 12 települést jegyez fel: Égerszög, Almás, Jászó, Görgő, Perkupa, Zsarnó, Szögliget, Dernő, Tornaújfalu, Torna- szentandrás, Torna, Szepsi. A főesperességhez tartozó Hidvégardó és Vendégi valószínűleg azért nem szerepel a tizedlajstromban, mert a király által kiváltságolt települések lévén tizedük a plébánián maradt.23 * * Ezt támasztja alá, hogy 1263-ban IV. Béla elismerte az esztergomi érseknek azon jogát, hogy Torna és Vendégi tizede a plébánosokat illes- se

.24 A szádvári uradalom birtokosa Druget Vilmos nádor és tornai ispán, 1330-ban a maga számára szedte be a tornai tizedet.2s Károly Róbert ezt megtiltotta és visszaadta az érseknek, mivel az őt illette. A király 1337-ben, Lászi pusztát Borsod vármegyétől Torna vármegyéhez csatolta, ezáltal a tornai főesperesség fennhatósága alá került.26

A 16. században a vidéknek jócskán kijárt a pusztításból. A bebetörő török rablóportyák miatt sok település néptelenedett el. A vallási megosztottság pedig nem kedvezett a stabilizációnak. A korszakban az esperesség plébániái megszűntek vagy szüneteltették működésüket. Megint másokat a protestánsok vagy a helyi birtokosok pusztítottak, illetve foglaltak el. Bebek György Szádvár ura, aki szintén az új hit mellé állt - ha nem is meggyőződésből, de annál inkább a haszonszerzés reményében - birtokairól kiűzte a katolikus papokat és az egyházi föl20 Dénes György: A Bódva-völgy felső szakaszának Árpád-kori története a tatárjárásig. In: Tanulmányok a Bódva-völgye múltjából. Putnok, 1999. (Múzeumi Könyvtár 5.) 141. p.; Zsoldos Attila: A királyné udvara az Árpádkorban. In: Századok, 2002. 293. p.

21 Borovi, 1942. 90. p.; vö. Monumenta Vaticana Hungáriáé. Magyarországi Vatikáni Okirattár. Rationes Collectorum Pontificorum in Hungária. Pápai tized-szedők számadásai 1281-1375. I. köt. Szerk.: Fraknói Vilmos - Várszegi ASztrik-Zombori István. Bp., 2000. (METEM könyvek) 233. p.

22 Borovi, 1942. 92. p. Ez azt is jelzi, hogy nem volt tagja a káptalannak, mint esztergomi kanonok.

23 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MÓL.) DL (= Diplomatikai Levéltár.) 16109. SZ.; DÉNES, 1983. 67. p. Később Vendégi Hidvégardó filiája lett.

2-t Dénes, 1983.30. p.

2s SR. 1838. 83. p.; 1336. évet jegyzi: Kemény Lajos: Tornavármegye története a honalapítástól a mohácsi vészig. In: Történelmi közlemények Abaúj- Torna vármegye és Kassa múltjából, 1912. 3. sz. (továbbiakban: Kemény, 1912.) 151. p.; Magyarország története 1301-1526. Bp., 1998. 57-58. p. Druget Vilmos 1333-1342 között volt tornai ispán.

26 Gyorffy, 1966. 785. p. E helyről származik a híres gyulafehárvári kanonok, később római magyar gyóntató és jeles humanista, Lászai János (14481523)-