Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Cselekedetek és eszmék. Vallási ellenállás a fraknói uradalom négy gyülekezetében (1638)
Cselekedetek és eszmék. Vallási ellenállás a fraknói uradalom négy gyülekezetében (1638)* z a tanulmány négy 17. századi evangélikus gyülekezetnek a földesúr ellenreformációs intézkedéseivel szemben tanúsított magatartását mutatja be. Az egyszerű leírás mellett főként az a célja, hogy az ügyben vizsgálható személyek egyik csoportjánál, az ellenállóknál az engedetlenség és a vallási tájékozottság között összefüggést keressen. A probléma nem utólagos konstrukció; már a kortárs világi hatóság kapcsolatot sejtett az ellenálló emberek cselekedetei és eszméi között. A világi hatóságot a földesúr, Esterházy Miklós jelentette, a szóban forgó négy gyülekezet, pedig Forchtenau-Fraknóalján és Märtersdorf- Nagymartonban illetve két hozzájuk tartozó fíliában, Neustiftben és Wisenben, Esterházy egyik nyugat-magyarországi birtokán, a fraknói uradalomban élt. A vizsgálatot rendkívül szerencsés forrásadottságok teszik lehetővé. A források néhány évvel ezelőtt a Szegedi Csoport gondozásában már megjelentek.' Az ügyről fennmaradt iratokból az derül ki, hogy a földesúr 1638-ban húsvétig tartó határidővel rendeletben kötelezte a gyülekezetek tagjait a katolizálásra. A rendeletnek sokan engedelmeskedtek. Pontos adataink azonban csak a családfőkről vannak. Fraknóalján és Neustiftben, ahol a két helység adatait nem bontották fel, a családfők 43 %-a katalizált, Nagymartonban 54 %-uk, Wisenben pedig majdnem 90 %-uk tért át. A többiek megtagadták az engedelmességet. Ezek az események olyan időpontra estek, amikor Esterházy, 1625 óta az ország nádora méltóságánál fogva már mintegy kettős hatalmat gyakorolt birtokainak népe felett. Ügy tűnik azonban, hogy a felekezeti ügyek sokáig nem foglalkoztatták. Fraknót ugyanis a szomszédos kismartoni uradalommal együtt még a nikolsburgi béke után juttatta neki II. Ferdinánd, azaz tizenegynéhány éven át zavartalanul éltek itt az uralma alá került protestánsok, Esterházy Miklós csak 1637-ben kezdett felekezeti ügyeikkel foglalkozni. Akkor hívott meg a Jézus Társaság ausztriai provinciájából térítőket Kismarton környékére.2 A térítésben résztvevő jezsuiták beszámolója szerint a Kismarton körüli akció végül is erőszakba fordult. Az atyák előbb házaknál és nyilvánoMegjelent: Művelődési törekvések a kora újkorban. Tanulmányok Keserű Bálint tiszteletére. Szerk.: Balázs Mihály - font Zsuzsanna - Keserű Gizella - Ötvös Péter. Szeged, 1997. 479- 486. p. 1 MONOK ISTVÁN — PÉTER Katalin: Felmérés hithűségről 1638-ban. In: Lymbus. Művelődéstörténeti Tár. II. Szeged, 1990. 111-142. p.; 111-1 12. p. (Alábbi hivatkozásokban e tanulmányunk lapszámaira utalunk.) 2 A jezsuiták beszámolója: 139-142. p.
