Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Cselekedetek és eszmék. Vallási ellenállás a fraknói uradalom négy gyülekezetében (1638)
Vallási ellenállás a fraknói uradalom négy gyülekezetében (1638) 85 san valóban téríteni igyekeztek, de a hívek kemény ellenállása miatt zsoldosok bevetésére került sor. így egyesek engedtek a kényszernek, mások elmenekültek vagy elűzték őket, és csak kevesen tértek át „önként”. Ez a hangulati elemekkel teli leírás maguknak a jezsuitáknak a hangvételét adja vissza. Fraknó környékén térítéssel Esterházy nem kísérletezett. Itt közvede- nül a kismartoni uradalomban lezajlott erőszakos cselekmények után, az évente szokásos falugyűlésen ismertették a földesúr rendeletét arról, hogy a protestánsok katolikus vallásra kötelesek térni.3 A rendeletnek engedel- meskedők meggondolásairól nem maradtak fenn értesülések. És úgy tűnik, a dolgok leegyszerűsítése lenne magatartásukat pusztán rettegéssel vagy a Kismarton környéki erőszak hatásával magyarázni. A másik csoportnál, a vallásukhoz ragaszkodóknál ugyanis a megrettenésnek nincs nyoma, és ellenállásuk mögött nem lehet közös okot kitapintani. Talán az áttérőket sem egyetlen ok késztette engedelmességre. Ezen a problémán azonban adatok hiányában nincsen értelme töprengeni. Az engedelmességet megtagadókról illetve az engedelmességet megtagadó családfőkről terjedelmes, urbáriumszerű irat tájékoztat az egyes személyeket illető adatok rovataival.4 Az ügyet ugyanis uradalmi természetűnek tekintették és éppen úgy csak a családfőket vagy háztartásfőket vették számba, ahogyan például a földesúri terheket szokták kiróni. Nők magatartásáról tehát értelemszerűen alig tudunk valamit; a háztartásfők túlnyomóan nagy többsége férfi volt. A nőkkel kapcsolatos információk hiányára viszont azért kell rámutatni, mert a nők valószínűleg a férfiaktól eltérően viselkedtek. Erre lehet következtetni először is abból, hogy a házastársak felekezeti azonossága nem volt magától értetődő. Wisenben például, ahol a forrás feltűnően részletes adatokat közöl, kiderül, hogy az összesen 119 háztartásban viszonylag sok, 21 vegyes házasságot tartottak számon.5 A nők sajátos magatartását a Kismarton környéki akcióról szóló jezsuita beszámoló le is írta. Az erőszakkal, de végül a katolicizmus javára rendezett helyzet bemutatásának végén ez áll: „Solae proceruum genus foemina negotium facessebant eo contumacius, quo ad imperia solutiores se arbitrabantur.”6 Ugyan ez a jelentés a Fraknó környéki eseményekről nem szól, de nincs okunk feltételezni, hogy itt a nők makacssága kevesebb gondot okozott volna, mint a szomszédos uradalomban lefolytatott akciónál. Egyes férjek számoltak feleségük véleményének súlyával. így Thomas Koler Fraknóalján kijelentette, feleségével kell megbeszélnie, mitévő le5 112. p. 4 112-136. p. s 135, 121. p. ‘ 139. p.
