Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-08-09 / 179. szám

Ara 2 korona XXVHL évi. 179. S*. Eger, 1921 augusztus 9. kedd. Előfizetési áljáé posts! szállítással s Sfész éa félévi előfizetést nesa fogadunk el. Segged évre Í1G K, — Bgti kór» 40 K, — Szcrkeiztőság: Eg&r, Liemw. Ktadőfelvaíals Liceuits! ago® *3 a. Telefon ssám IS. A kömlöi szoboravatás — Az Egri Népújság kiküldött munkatársától. — Eger, 1921. augusztus 7. A komlói lakosság vasárnap, f. hó 7-én, avatta fel a Hősök Szobrát. Ez a szoboravatás a nemzeti Kegyelet történel­mi eseménye volt. Eddig ugyanis egyetlen falu sem gondolt arra, hogy a világhá­borúban elesett hősök emlékére szobrot állítson. S ha indúlt is ilyen irányú törek­vés, a szokásos lassúsággal és lustasággal cammog a megvalósulás felé. Kömlő községe tudott áldozni. Megérezte, hogy ennek a szobornak létesítésével hitvallást tesz magyarságáról és izzó szeretetéről. Nem fásúlt még el a magyar szív mindenütt; legalább ebben a faluban nem, ahol a meghalt hősöket nem felejtették el és nem is akarják elfelejteni. A Hösök szobra a haza házioltára lett Komlón. Ha ott áldozni akar valaki érette és általa: csak a majdnem száz hősi halált halt komlói vértanú névsorát kell elolvasnia. Vértanú halált haltak ezek a hősök, mert a hazáért haltak s mi ezt a hazát a politika hazárdjátéka közben po­csékoltuk el. A komlói Hősök Szobra az elsők kö­zött van, de azt hisszük, nem lesz az utőlsó. Közadakozásból emelték. A komlói amerikai magyarok hazavágyása, íajszere- tete nyilvánúlt meg legelőször, amikor pől- daadásűl a szükséges tőke egy részét elő­teremtették. S azt hisszük, hogy követni fogja őket valamennyi község, valamennyi falu, valamennyi város és az elhalt hő­söknek szobrot emel. Mert eljön az idő, amikor ezek a szobrok meg fognak indúl­ni, mint az Istenítélet; földöntúli hatalom­mal és nemzeti zászlók alatt vezetnek ben­nünket az eltékozolt ország visszafoglalá­sára. S ez a honfoglalás lesz a méreteiben leghatalmasabb, legszebb, Michel Angelo vésőjét is megszégyenítő, felhőkig emelke­dő, országot uraló Hősök Szobra. Ilyen szobrot állítsatok a hősöknek mindenütt, magyarok ! A komlói szoboravatásról az alábbi­akban számol be az «Egri Népújság« ki­küldött munkatársa. A fogadtatás. Egerből szombaton, f. hő 6-án este y27 órakor indúlt el a komlói szoborava­tásra Balassa Béla tábornok, a 7-ik dan­dár parancsnoka, aki a körletparancsnok­ságot, illetve a körletparancsnokság terü­letén lévő katonaságot képviselte ős Subik Károly érs. titkár, pápai kamarás, a 10. honvéd gyalogezred volt tábori lelkésze. Az egri katonaságot Juhász László ezredes képviselte. A tisztikar nevében tisz­telgő küldöttség tagjai voltak : Fáy György, Likay István századosok és Schtveitzer Já­nos, Boma László főhadnagyok. Subik Ká­roly érs. titkár, pápai kamarás kíséretében utazott Fülöp Bertalan egri földműves is. Az egri gyalogezred legénysége szintén küldöttségileg vett részt az ünnepségen. Füzesabonyból kocsikon folytattuk az utat Kömlő felé. Szélcsendes nyári este volt. Fekete fák suhantak el mellettünk. Nem hallatszott más, csak a hintók köny- nyü robogása. Mert beszélni se nagyon beszéltünk a por miatt. Az én utitársaim, egy orvos és egy főhadnagy, nem számítottak fogadtatásra. Annál nagyobb volt meglepetésünk, amikor Komlöre érve, már messziről meg­láttuk a kivilágított díszkaput, amely előtt a község apraja-nagyja várakozott, Gulyás Béla adminisztrátorral az élén. A komlói gazdák zenekara parázs indúlót fúvott megérkezésünkkor. Én az I utolsó kocsiban voltam s mire le tudtam I kecmeregni valahogy, Gulyás Béla ad­minisztrátor már befejezte üdvözlő be­szédét. Csak annyit hallottam, hogy *Mél- tóságodékat a jó Isten hozta közénk.» Balassa Béla tábornok a következők­ben válaszolt: — Főtisztelendő Uram! A körletpa­rancsnokság részéről jöttem ide, hogy a katonaságot képviseljem azon a szobor­avatáson, amely a világháborúban elesett komlói hősöket illeti és első az egész or­szágban. Mi mindnyájan a Hősök Szobra leleplezési ünnepélyére indúltunk el: a tisztikar, a legénység küldöttsége és én. A magunk részéről nem is vártunk diadal­kaput, hiszen diadalkapu, a megdicsőülés kapuja, a megholt hősöket illeti ezen az ünnepen. Látva ezt a szives vendégszerető fogadtatást, nem titkolhatom el, hogy na­gyon jól esik . . . A tábornok szavai után a zenekar a Himnuszt játszotta, melyet mindenki meg­hatott komolysággal hallgatott végig. A dandárparancsnok a Himnusz befejező ütemei után kezet szorított Gulyás Béla ad­minisztrátorral ős a községi elöljárósággal. A falu lakossága lelkesen megéljenezte a tábornokot és a küldöttséget. Ezután Sallay László aljegyzőnél vacsora volt. Engem Boma László főhadnaggyal együtt szállásoltak el egy vendégszerető komlói gazdához, aki valóságos kis kas­télyban lakik. Éjfél volt, amikor elnyújtőz- tunk a csupa pehely ágyba. Nemsokára elaltatott a nyitott ablakon keresztül be­szűrődő halk nótaszó. A távolban harmo­nika zümmögött. Szombat éjjel volt. Lányos házaktól tértek haza a legények. Másnap reggel. Már hét órakor felkeltünk. Az akácok lombjai közűi űjhíves (friss) ébresztgető szelek surrantak be hozzánk. Kitörűlte sze­münkből az álmot. Szétnéztem a komlói tiszta szobában. Rózsás volt a fal, rózsásan szép a banyakemence. Az ablakokon ne­héz kázsmír függönyök lógtak, a mennye­zetről függő lámpa hintázott alá. A be­rendezés teljesen mondern. Nincs már tu­lipános láda, szépen faragott nyoszolya. Hiába keresem a búzavirágos, kalászos tányérokat, amelyeknek az alján ügyesen csurgatott zománcból női és férfi nevek vannak. A pitar ma már cementlapozott konyha. Nyolc órakor kimentem a templom előtti térre. Már hangos volt az ünneplőbe öltözött gyerkőcök ünnepi kedvétől. Az asszonyok majdnem mindnyájan feketébe vannak öltözködve. Az arcokon nem rej­tett szomorúság. A szemükben kibugyanni i készülő könyek fényes forrása rejtőzködik. A szobor a templomtér előrészében áll, arccal a falu felé fordúlva. Az álló és fekvő alakot lepel födi. A szobor talapzata négy korintusi oszlopon nyugszik. Fel­írása egyszerű: Tartsatok emlékezetben! Ne sirássatok ! Alább olvasom a következőket: «AZ 1914—1918. ÉVI VILÁGHÁBORÚBAN ELESETT KOMLÓI HŐSÖK EMLÉKÉRE ÁLLÍTOTTÁK A VILÁG­HÁBORÚ ALATT AMERIKÁBAN ÉLŐ KÖMLŐI LAKOSOK.» A szobortalapzaton babérkoszorú-ke­retben van az elesett komlói hősök név­sora : Ács Zsigmond, Bolya Miklós, Bolya Ferenc, Berta József, Berta András, Balyi János, Balyi József, Bartus Joakim, Bari Lajos, Bari József, Bakos Lajos, Cseh Dá­vid, Csqh József, Cseh Vendel, Cseh Joa­kim, Csáti András, Csáti Joakim, Csontos Antal, Csató Pál, Dúl Gábor, Domán And­rás, Deák Miklós, Farkas Jenő, Ferenczy Sándor. — Állították az 1921-ik évben. A másik oldalon a hősök névsorának folytatása: Ficsór Mihály, Godó József, Himes Bernát, Halkó András, Kis M. Ber- nát, Kis L. János, Kis M. József, Kis H. István, Kis V. Joakim, Kis A. János, Ká­dár András, Kádár G. Joakim, Kádár H. Sámuel, Kádár R. Zsigmond, Kádár G. András, Kádár R. András, Kakuk János, Kácsor P. János, Kobolák Ernő, Kobolák Joakim, Kobolák Mihály, Kovács H. Ferenc, Kovács János, Kovács József, Körömi Jó­zsef, Kasza János, Lovász Sándor, Molnár András, Magyar Albert, Magyar István, Juhász Sándor, Jakab József, Cseh András, Nagy M. Gábor, Nagy M. Mátyás, NagyP. István, Nagy Cs. Antal,, Nagy T. Sándor, Nagy Ferenc, Nagy P. Ágoston, Nagy M. Miklós, Nyíri Imre, Német Ferenc, Nőmet Cs. Albert. Német V. József, Német Viktor, Neufeld Antii, Oláh H. Ferenc, Ördög András, Ördög Sámuel, Pádár Péter, Pádár Sándor, Pádár András, Pádár Ferenc, Pap János, Rutner Pál, Rácz Gábor, Rácz Já­nos, Sípos Imre, Szőke András, Szászi András, Szabó M. Mihály, Szabó Joakim, Szécsi András, Szécsi N. Imre, Szécsi Jó­zsef, Szécsi Joakim, Szabados Kálmán, Tóth N. Ferenc, Tóth K. János, Tóth N. János, Tóth Áron, Törőcsik János, Törőcsik Fe­renc, Vas Gábor, Vas K. Ernő, Vas K. Já­nos, Vasas István, Vasas János, Veréb Er­nő, Zsólyomi József, Veisz Imre, Breuer Ernő, Tóth T. János, Tóth F. Ignác. Äz avatás előtt. A szobor körül térdeplő asszonyok imádkoznak. Könnyeik olvasóját pergetik a fájdalmas Szűzhöz. S forgatják gyászoló lelkűk imakönyvének jajszavas lapjait. A mezők virágai elvándoroltak a szoborhoz. A föld balzsama a virágok ajkáról tömjé- nezi a lepel alatt hallgató szobrot a csön­des Rekviemben. A templom előtt lombsátor alatt van fölállítva a virágos tábori oltár. Előtte kőt rohamsisakos vitéz áll díszőrséget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom