Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-08-09 / 179. szám
2 IQESSBHaBBBEBBHHBMHBHBBBBHDSBBHBBBHBHBHEBSÍBHHHHni Fél 9 órákor érkezik a géppuskás díszszázad, teljes harci felszereléssel. Holló Gyula százados parancsnoksága alatt. Kiváncsi voltam a szobor mesterére. Egy gazda elvezetett hozzá. A szobor körűi foglalatoskodott. Alacsony, magyar képű barna ember. Kissé őszes. Bemutatkozik. — Csíky János szobrász, kőfaragó mesterember vagyok, Bogácsra való. Tehát nem művész. Iparos. Hogy tudott megküzdeni ezzel a feladattal? A ruházata részben földmíves, részben iparos volt. — Mennyi ideig készült a szobor? — Három hónapig dolgozott a véső rajta. Masszív homokkő az egész. Erős. Elgondolkoztam. Ha ezt az embert tanították volna . . . ! — Hány éves? — Negyvenhat. Kilenc óra előtt vonult ki Balassa Béla tábornok a tisztikar élén a parókiáról. Holló Gyula százados a dísz-század létszámáról tett jelentést. Két perc múlva felhangzott a vezényszó: A tábori mise után a közönség a szobor elé vonúlt, ahol elénekelte a Himnuszt. Gulyás Béla adminisztrátor szólásra emelkedett. — Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Ünnepünk van és gyászolunk. Gyászoljuk azokat, akik idegen föld, jeltelen sírhalmok néma lakói. S ünnepeljük azokat, akik a magyar haza szabadságáért haltak hősi halált a véres harctereken. De a gyászba belenyugszunk, mert, kérdem: nem az öröm, nem a lelkesedés, nem a nemzet élni akarásának megnyilatkozása-e ez az ünnep, amelynek áldozatossága ezt a szobrot emelte ? — Hét esztendő tette próbára a nemzetet. S hogy mennyi könny húllt, mennyi sóhaj szállt el ez alatt a hét esztendő alatt, azt csak a jó Isten tudja. De elmúlt. És hogy mit áldoztunk, mutatja ez a szobor. Tanúljátok meg előtte a haza becsületét, amely áldozatot, az édes haza szeretetét, amely megértést követel. Amikor van szerencsém bejelenteni a Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönségnek a Hősök szobra avatási ünnepélyének megnyitását, átadom a szót Subik Károly, pápai kamarás, érseki titkár úrnak. Subik Károly beszéde. A következő szónok Subik Károly volt, aki mint a meghalt hősök tábori lelkésze, mondott szívbe markoló, könnyet facsaró beszédet. — Vitéz Katonák! Magyar Testvérek ! így kezdtem hosszú és véres esztendőkön keresztül a beszédemet. így szólítottam meg azokat a hű, azokat a derék, nemes lelkű embereket a fronton és így szólítom meg azokat, akik itt egybegyűltek. Nekem jutott ezeket a derék katonákat a harctéren vigasztalni, megerősíteni, gyóntatni. Nekem jutott ezeket a hősöket Istennel kibékíteni s nekem jutott a leg- keserveseob feladat: apák, anyák, özvegyek, testvérek, gyermekek, fiák helyett kellett megsiratnom őket. S ma nekem jutott a feladat, hogy beszéljek a volt baj társak dicső emlékezetéről, vitézségéről e szobor mellett. Galicia és Orosz-Lengyelország gránátviharaiban, a román harctér véresőiben, az olasz front minden poklában megállták a helyüket a királyért és a hazáért. Ez előtt a vitézség előtt meg kell hajolnia minden ellenségnek. Ezek a hősök a hazáért haltak meg, azért a hazáért, amelynek szivét átkozott emberek ki akarták tépni akkor, amikor e hősök ökle már lehanyatlott. A hazáért haltak és áldoztak ők. Hát mi az a haza ? Testvérek, ti bánatos szemű, gyászruhába öltözött szülők, ti vagytok a haza. S a gyermek nem akarta látni azt, hogy öreg szülője vénhedt napjaira koldúsboton járjon. A hitves, akinek a szeméről lecsókolta a hős az élet Keserűségét, az a haza. — Fegyvereket lövőállásba elhelyezni! Csakhamar négy tüzelésre kész géppuska tiszteleg a hősök szobra előtt. Tiszanána és Vidéke Ipartestülete bordőpiros templomi zászló alatt sorakozik fel a templom előtt. A negyven tagú küldöttséget Vankó Mihály vezeti., Kobo- Iák János bíró szíves szavakkal üdvözölte a tiszanánaikat, akik eljöttek, hogy megosszák az ünnep örömét és fájdalmát. Újlőrincfalva négy tagú küldöttségét JDomán Scmdorújlőrincfalvaiközségijegyző és Himmel István községi bíró vezette. A tábori mise 9 órakor kezdődött, amelyet Subik Károly pápai kamarás, érseki titkár, volt tábori lelkész celebrált. A falusi lányok suhogó fehér ruhákban, fűzöld, égszín, mályvarózsaszín szalagokkal díszített fehórfodros kötőkben állottak sorfalat hosszú vonalban az oltár bal oldalán. Az oltár előtt középen ült Balassa Béla tábornok és a tisztikar. Az áhítat halk harmonium szavát gyönge szellők ringatták a napos augusztusi vasárnap délelőttjén. S meg kellett halnia, hogy hitvesét ellenség karjaiban ne lássa. Elment és meghalt a ti becsületetekért, apák, mosolyos szemű árva gyermekek, mert ti vagytok a haza, ti voltatok az ő világa. A haza ez a falu a maga szép házaival, templomával, ahol imádkoztok; temetőjével, ahol apátok csontjai porladoznak. S amikor a hősök Doberdó tűzerdejében harcoltak: ezt a falut védték, ezt a falut őrizték s ezért a templomért küzdöttek, hogy megvédjék apáik csontjait. A haza mi vagyunk valamennyien, akik együtt voltunk és vagyunk, akik magyarúl beszélünk és érezünk. A haza ez az egész ország. Krisztus a világért áldozta fel magát, ezek a hősök is feláldozták magukat kis világukért, hogy megmentsék a pusztulástól. A szobor itt áll, de a hála még nincsen leróva. Ez az emlék még nem hirdeti, hogy eleget tettünk a hálának. Amikor ők becsületesen helyt állottak a haza védelmében, elvárják, hogy nyomdokaikba lépjünk. Ha ismét felsikolt a harci síp, harsogva hív a kürt szava: szegénynek, gazdagnak, szülőnek, gyermeknek mennie kell! . . . Felállították a szobrot. Van már a községnek temploma, iskolája. Ez a szobor a harmaoik iskola. A templomban Istent, ennél a szobornál a hazát tandíjuk meg szeretni. S ha felsikolt a harc, apák-anyák, ide hozzátok gyermekeiteket. Az a nemzet, amely nagyjait megbecsüli; az a nemzet élni fog és nem pusztái el soha ! De jaj annak a népnek, amely a hőseit megveti. Komló hazafias népe nem felejtette el hőseit, akiknek emlékezetére itt áll ez a szobor. Húlljon le tehát a lepel. A szobrász, Csíky János, lefejtette a szoborról a lepelt. Hatalmas, marcona katona néz előre a község irányába. Teljes hadi felszereléssel áll a talapzaton. Lábainál halott magyar vitéz fekszik. A szobor első szempillantásra elárulja a művész ízlésű kőfaragót. A szobor nagyon ügyes munka és dicséretére válik Csíky János kőfaragó mesternek. Subik Károly a következő szavakkal fejezte be beszédét: — Száradjanak fel a könnyek.Legyen ez a mai nap az öröm napja. Fojtsuk el a fájdalmat. Ezek a hősök nem haltak meg hiába. Ez a hős katona hirdeti, néma ajakéval is mintha azt suttogná : Testvérek, mi — meghaltunk a hazáért, ti pedig éljetek és dolgozzatok érte. Zúgó éljenzés nem követte Subik Károly szavait, csak a könnyes meghatottság, a megnyugodott lélek sóhajtása köszöntött feléje. Ördög. Gábor őrmester ügyes rigmusokba szedett bajtársi szózata után a község nevében Balogh Bernát beszélt. Elmondotta, hogy a község 3 %-a pusztáit el a világháborúban Köszönettel adózott mindazoknak, akik csak egy röggel is hozzájárultak a szobor megalkotásához. Ezután Kobolák János községi bíró lépett a szónoki emelvényre. — A község nevében ezennel átveszem a szobrot és a község nevében megőrzőm. Ezután a szobor megkoszorúzása következett. Először Juhász László ezredes helyezte el az egri helyőrség tisztikarának és legénységének hatalmas babérkoszorúját. A nemzetiszínű széles selyemszalagon a következő felírás olvasható: Hálánk jeléül. A magyar királyi 14. egri gyalogezred tisztikara és legénysége. Juhász László ezredes a következőket mondotta. — Ünnepi közönség! Megilletődve állok a szobor előtt, amelyet a hősi halált halt kömlői vitézek emlékére emeltek. Ezek a hősök örömmel haltak meg a hazáért. Most ez alatt a szobor alatt egyesülnek. A magyar királyi egri 14-ik gyalogezred tisztikara és legénysége meghagyta nekem, hogy a hősök szobrát nevükben megkoszorúzzam. (A koszorút a szoborra helyezi.) Legyen ez a koszorú feltámadásunkra váró örök reménységünk üzenete. SubiK Károly érseki titkár, pápai kamarás helyezte el ezután koszorúját, amelynek felírása következő: A kömlői hősöknek. Volt tábori papjuk. A szoborra koszorút helyezett a Kömlői Tűzoltó Egylet, a Deutsch-család és Nagy P. Mihály. Gulyás Béla adminisztrátor ezután záróbeszédet mondott. A bankett. Az iskola udvarán délután félegy órakor bankett volt, amelyen kétszázötvenen vettek részt. Az első pohárköszöntőt Balassa Béla dandárparancsnok mondotta a magyar kormányzóra. Egyébként nem volt pohárköszöntő,, amelyből ki nem lehetett érezni a kormányzóhoz való ragaszkodást. A banketten megnyilatkozott a kömlői gazdák áldozatkészsége is. Tíz perc alatt 5065 koronát adtak az Egri Népújság hadifogoly-alapja javára. A gyűjtést Balogh Bernát ezer koronával kezdte meg. Ebéd alatt egy talpraesett toasztot is hallottam többek között, amely így végződött: — Mi jó katonát adunk, csak jó vezetők legyenek. Balassa tábornok mosolygott. Ő tudja, hogy ugyanolyan anyagból van gyúrva a vezetőség, mint a közkatona. A nyelve is, az érzése is, a gondolata is magyar. Kömlő ünneplő lakossága táviratilag üdvözölte a kormányzót, Szmrecsányi Lajos dr. egri érseket és a Miskolczi Katonai Körletparancsnokságot. A bankett után vége volt az ünnepségnek, amelyen nagy volt a fölháborodás amiatt, hogy a polgári hatóságok egyáltalán nem képviseltették magukat. Mayer János üdvözlő táviratban] mentette ki elmaradását. A bankett-sátor alatt csakhamar táncolták a jóízű magyar csárdást. De túl a táncon, a zeneszón, a Hősök Szobra előtt öreg házaspár térdepelt és siratták a földet nagy, öreg könnyekkel; a földet, amely elvette tőlük édes legényfiukat. Arra jártam. Láttam. A két öreg csendes sírással borúit egymás nyakába. A távolban verkli nyögött. Sörgőn ültek a falusi gyerekek. (-) +++++++ 4- **+*++■#■++ „Hiszek egv Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen A szoboravatás.
