Eger - hetente kétszer, 1912
1912-01-20 / 6. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre_____ 5 » N egyed évre .. 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. EGER Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények —----- = intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceuminyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 6. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. Szombat, január 20. Utca-kereszteléslink. — Még egy vélemény. — ügy hallottam, hogy 3—4 évvel ezelőtt valaki névtelen indítványt adott be az utca-elnevezések tárgyában s ennek következménye lett annak a bizottságnak kiküldése, mely munkálatát mostanában készítette el. Ha jól emlékszem, a nyolcvanas évek derekán keresztelte el utcáinkat egy Luga László elnöklete alatt működő bizottság, igaz, szükséges volt akkor, hogy minden utca kapjon hivatalos nevet; de kár, hogy maga a bizottság elnöke sem volt egri ember. Azt nem tudom, hogy a tagok kik voltak, — de olyan neveket adtak utcáinknak, milyenek bármely városban lehetnek, vagyis „közömbös“ neveket. Pedig mindnyájunknak azt a hitet kellene vallanunk, hogy egri utcának egri neve legyen. Itt semmiféle más nézetnek nincs helye, — csak szorosan ragaszkodni az egri vonatkozásokhoz. A mostani bizottság még fokozottabb mérvben akarja elkövetni az előbbinek hibáit, — amint az „Eger“ múlt évi 102. számában megjelent utcanevekből mindenki láthatja. Pedig talán inkább az lett volna helyesebb, hogy a megtörtént hibákat javítsuk ki, nem pedig hogy újabbakkal tetézzük. Ha tehát csakugyan lenne most szükség utca-keresztelésre, csak a rossz neveket kell fölcserélni jókkal, vagyis az Egerrel, az illető városrésszel, utcával semmi vonatkozásban nem levőket irgalom nélkül törülni. Ennélfogva legfőbb teendője a bizottságnak a régi (a közéletben most is forgalomban lévő régi) utcaneveket kegyelettel az ősi város iránt — visz- szaállítani, és az utcáknak különlegesen egri neveket adni, hogy ebben ne tudjon minket utánozni sem Budapest, sem Piripócs. Az által kell dokumentálnunk hamisíttatlan egri mivoltunkat, hogy hűek maradunk apáink gondolkodás-módjához. Régente ugyanis az utcákat nem hivatalos, hanem megfelelő nevekkel látták el, mely név mindig vonatkozásban állott az utcával. És ebben annyira mentek, hogy nem a hatóság, nem a városi nagy-, vagy kis-tanács adott nevet az utcáknak, hanem a közönség, a nép. így keletkezett például a Szentmiklós-utca (a mai Széchenyi- utca felső része) a mai görög-keleti templomról, mely mint róm. kát. templom Szent Miklós tiszteletére volt szentelve. Ilyen volt a Harangöntő-köz (a mai Torony-utca), mert ott lakott az egyetlen egri harang-öntő abban a sarokházban, amelyet manapság is a Szent- irásból vett domborművű képek díszítenek. A mai Dobó-utcát évszázadokon át hívták Német-utcának, mert az egész utca-sor betelepült német iparosok házából állott. Es egyedül ez a helyes elv az utca-elnevezéseknél; ezt kell követni nekünk is. A bizottság által ajánlott utca nevek közül Báthory István, Türr István, Lehel vezér, Kiss Ernő. Bercsényi, Irányi Dániel, Thököly, Eötvös József br., Behm József, Batthány Lajos gr., Erdődy Gábor gr.,*) Berzsenyi D. Almásy Pál, Kisfaludy, Kazinczy, Te- leky László gr., IV. Béla, Dessewfy, Lázár Vilmos, Payer Antal, Csányi László, Zrínyi, Frangepán, Kinizsi stb. stb. gondolkozás nélkül törlendők; mert habár tiszteljük ezeket az érdemes hazafiakat, de nekik városunkhoz soha semmi közük nem volt; — s ha némelyiknek lett volna is, — habár hazafias érdemük elvitathatatlan, — de a mi városunkkal szemben annyi speciális érdemet nem szereztek, hogy utcanevet kapjanak. Azután meg személyi utca-nevekkel megrakni a várost (most is sokkal több van, mint kellene) könnyű eljárás. De így a célt eltévesztjük, mert maguk a bizottság tagjai sem tudnak eligazodni majd a városban. Az utea*) Ezt nem írhatjuk alá föltétlenül, mert Erdődy Gábor gróf egri püspökről a mai Irgalmas-utcát akarják elnevezni és pedig azért, mert ö telepítette be a mizeri- kordiánusokat s ö vetette meg a mai nagy kórház alapját. Az „EGER46 tárcája. Egy francia hölgy levele. (Közli Szokolay János.) Mostanában naég sokan lekicsinylik az es- per&nto gyakorlati értékét; persze mert nálunk mindeddig csak csirájában van ez az ügy, habár jövőre nézve nagyobb előrehaladást remélhetünk, mivel most az esperanto-mozgalom] éléu Giess- wein Sándor dr. pápai prelátus, kanonok, orsz. gyűl. képviselő áll, mint a Magyarországi Esperanto Egylet elnöke. Tessék csak a könnyen elsajátítható nyelv megtanulására egy kis időt rászánni, s akkor meggyőződik az illető annak gyakorlati hasznáról! Az sem utolsó haszon, hogy a nyelv gyakorlása végett az esperantis- ták közt annyira elterjedt levelezések által kellemes és igen olcsó szórakozást szerezhetünk s idegen országok állapotairól az ottani szokások és események felől közvetetten tudósításokat nyerünk. Egy francia hölgy, Jeanne Guillemet, ponta- nevauxi birtokos felesége (Lyonhoz közel), komoly magyarországi levelezőt keresett. Ajánlat folytán engem ért a szerencse. Az ő kívánságára megírtam Magyarországnak mostani nőnevelését. Erre válaszol a következő levéllel, mit az ő engedélyével fordítok, illetve közlök. Pontanevaux, 1911. dec. 13. Uram! A lefolyt hónap alatt többször átolvastam az ön levelét és örvendettem annak, hogy olyan könnyen megértjük egymást a nemzetközi nyelv útján. Nagyon boldog vagyok, hogy most már ismerem az ön országabeli nőnevelés állapotát. Az ön leírása alapján úgy vélem, hogy az önök kisasszonyait általában jobban kiművelik, mint a mieinket. Mert Franciaországban nagyon kevés nő nyeri el az orvosi oklevelet és szintén nagyon kevesen lesznek írónők. Az ilyen — férfiaknak való — hivatást nem kedvelik leányaik számára a polgári családok. Mindamellett mégis tanul néhány fiatal nő a férfiakkal együtt ugyanazonfakultáson különösen Parisban. Nálunk a leányok a jövőbeli hivatásukra előkészítő iskolákban nyerik a legjobb nevelést, hol az elemi tárgyak oktatása mellett tanítják a háziasszonyi legfőbb teendőket: a varrást, vasalást, ruhaszabást és összeállítást, némi ismeretet az egészségtanból és különösen a ház tisztántartását és főzést. Másrészről azonban vannak tanfolyamok a távirat, telefon, kereskedelem, idegen nyelvek, könyvvitel, zene, rajz és festés részére, s mindezen iskolák ingyenesek. Ezekben az iskolákban tehát a szegény lányok is kiképezhetik magukat, föltéve, ha szorgalmasak és nem kénytelenek hamar abban- hagyni az iskolázást. Magától értetődik, hogy szintén vannak nálunk líceumok a polgári kisasszonyok számára: de ezekben a fizetéses iskolákban az oktatás ugyanolyan, mint az ingyenesekben. Csak az a különbség, hogy itt a tanulónak elég ideje van mindent megtanulni, mert akár húsz éves koráig is járhat az iskolába, ha életkörülményei megengedik. Sokan mondják ugyan nálunk, hogy szükségtelen olyan jól kinevelni a nőket, és a nőnevelésnek ilyen ellenségei gyakran emlegetik az előbbi idők iskolázatlan nőit; de nézze, ké-
