Eger - hetente kétszer, 1911
1911-03-11 / 20. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre _____ 5 » N egyed évre .. 260 » Egyes szám ára 10 fillér. EGER Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ------ . - intézendők. -------------= K iadóhivatal : Lyceuini nyomda, hová azelőfize- tések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 20. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Városatya-választás. Eger, 1911. márc. 10. CsütörtököD, e hónap 16-án, ötven városi képviselőt választ Égerváros adófizető polgársága. Mivel pedig ez a hatalmas szám mintegy negyedrésze városunk képviselőtestületének: nem igen lehet szó nélkül elmennünk e fontos önkormányzati jog gyakorlása mellett. Elvégre roppant lényeges a város jövő fejlődésére és igy magára a közönségre is, hogy kiket küld a maga kis parlamentjébe. Akárhogy vesszük is a dolgot, a városatyákon fordul meg a város jövője. Ok ütik rá a bélyeget a város jövő képére; ők döntenek arról, hogy mire van szükségünk és mire nincs; nekik kell megállapítaniok, hogy mit kell tennünk; ők szabják meg, hogy mit bírunk meg, mit nem. . . A város vezetői jelölik ugyan meg az irányt, de a képviselőtestület is adhatja és ami fő: egyenesen tőle függ annak meghatározása, hogy melyik utón járjon. Nem közömbös ennélfogva, hogy kiket bíz meg a maga képviseletével az a közönség, amely a pénzt adja a tervekhez, az anyagi erőt a gondolatok megtestesítéséhez, az eszmék kiviteléhez. Az „EGER“ tárcája. Találkozón. Irta Lygia. *) Minél közelebb ért a vonat a városhoz, annál nagyobb izgatottság lepte meg Tubányi Izát, Lázasan igazgatta kalapját; haját simította, nézte a cipőjét, húzogatta a blúzát. Szóval csinos akart lenni s már otthon gondosabban öltözködött a szokottnál is. Sorban kérdezte barátnőit: Illik-e a kék selyem blúzom? Melyik kalapom vegyem? Nem jobb lenne a fehér? S egy egész délutánt töltött el ruha-próbálással. Pedig — komolyan mondom — Iza nem volt hiú leány. De most olyan útra készült, amely első volt az életében. Egy férfival akart találkozni: a titkos vőlegényével. Csoda-e tehát, ba gond >san öltözködött? Csoda-e, ha szép akart lenni; ha tetszeni akart annak az egynek, akire már 6 hosszú esztendeje vált; akiért önkényt mondott le *) Kontz Erzsébetnek (Lygia), lapunk munkatársának, Orgonavirágok címmel egy novella-kötete jelenik meg, melynek ára csinosan kiállítva 3 korona. Megrendelések e hónap közepéig szerző címére (Sajóvelezd, Borsodmegye), vagy a Budapesti Bazár kiadóhivatalába (Budapest, Baross- utca 22.) küldhetők. Meggyőződésünk szerint, éppeu azért lenne szükség arra, hogy egyetlen ajánlólevelet követeljenek a városatyáktól: az arravalóságot, a rátermettséget. Legelső sorban tehát olyan embereket kellene megválasztani, akikben van kötelességtudás. Lópten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy a város nagyterme csak úgy kong az ürességtől még akkor is, amikor pedig igen életbevágó, igen fontos ügyek vannak napirenden. A cím, a bizalom, a megtiszteltetés majdnem minden embernek jól esik, de a vele járó munkától a legtöbb csak húzódozik, kénytelen-kelletlen végzi, vagy éppen sehogyse. A kötelességtudás azonban csak egyik fontos kellék. Más is kell ahhoz, hogy a hozzáfűzött reményeknek meg tudjon felelni a városatya. így okve- teílen szükség, hogy legyen tudása és helyes ítélőképessége a kérdések mérlegelésénél ; látó szeme a szükségletek fölismeréséhez; olyan látóköre, amely nem végződik a város utolsó házainál és tapasztalata, amelyet a köz érdekében gyümölcsöztethet. Mind oly képességek, mind oly kellékek ezek, melyek tőkék a város javára. Tőkék, amelyek dúsan kamatoznak édes mindnyájunk hasznára. Szombat, március 11. Ámde nagy baj, hogy nem ezek a szempontok döntenek abban: ki jusson be a képviselőtestületbe. Ezek csak ritka esetben jönnek számításba, mert I elnyomja őket a politika, a kortézia, az akarnokság és a többi. Első és igen nagy kerékkötőnk az átkos politika, mely nálunk mindent megöl, felforgat, vagy legalább elfony- nyaszt. A közélet minden tevékenységét ez bénítja meg, mint ahogy még legnagyobb íróinkat is ez akadályozta a halhatatlanság felé vivő utjokban. íme, a mostani városatya-választásnál is előre veti árnyékát a politika. A régi választási elnökökből és helyettes elnökökből irmagul se hagytak meg egyet. A változott helyzet éppen úgy nem tűr meg az elnöki székben ellenzéki embert, mint ahogy ré- gente nem jutott e tisztséghez kormánypárti hitvallású polgár. Véleményünk szerint az se volt jó, de ez se helyeselhető, mert hatásaiban csak kára van- belőle a városnak. A szerencsés választás többi akadályáról — a kortéziáról, a stréber- ségről stb. — már nem is beszélünk. Hiszen ha a politikát nem lehet kiirtani az ilyen önkormányzati ténykedésnél se: hogyan irthatnánk ki a korfiatal éveinek élvezetéről; akiért jobbnál-joob partikat utasított vissza könnyű szívvel s akiért jó akart lenni és szép. Ha jobb színben volt a szokottnál, mindig felsóhajtott: Ob, bár most volna itt Ernő, csak most látna! Ha vai lami kitüntetés érte, ismét azt óhajtotta: C-ak Ernő tudoá! Mindennek mozdító rugója Ernő volt. Ki tudná elmondani pedig a sok ezer szemrehányást, amit hű-égeért kapott? Hány családi jelenet folyt le egy-egy kérő visszautasításánál ! Ostobának, gyávának, élhetetlennek mondták Izát. Az apja kitagadással fenyegette; testvérei gúnyolták. És ő tűrt, amíg lehetett; aztán elment postás-kisasszonynak és tovább őrizte magában Käller Ernő iránti szerelmét. Nem sok reménye volt ahhoz, hogy valamikor a Käller felesége lesz, mert ezt folyon gátolta betrgsége, bogy álláshoz jusson, bár erőfeszítéssel iparkodott boldogságát megalapítani. Tavaly szanatóriumban, külföldön keresett gyógyulást. S ideig-óráig javult is, de mostanában újból gyötörte a láz. Becsületes, jellemes ember volt, aki Izának a saját maga lelki kínján is javát, akarta. Többször megszakította vele a levelezést ; kérte, hogy ne kösse szép, fiatal életét az ő árva, bizonytalan jövő- jéhezésne játssza el ezzel a maga jövőjét. D-; Iza megmaradt Ígérete mellett és boldog volt, ha parányi örömet szerezhetett Ernőjének. Käller most egy fürdőből utazott hazafelé s B........városán kellett keresztül utaznia, ahova I za szintén készülődött s igy elhatározták, hogy pár órát egymás társaságában töltenek. Ketten! Egyedül, idegen városban, ahol nem ismeri őket senki.. . Berobogott a vonat. Iza pirulva, lélekzet- vesztetten nézett szét és mikor megpillantotta a feléje siető Källert, szó nélkül, félig elfordulva nyújtotta kezét. — Iza, — szólt Käller tompán — édes kis Izám! Az utasok gyorsan haladtak el mellettük, sietve szálltak föl; majd rokonok, barátok haugosan üdvözölték egymást; pityergő nők, gyermekek integettek föl a kupéba s az ottlevők vissza. És e nyüzsgő, idegen sereg között Käller úgy érezte, hogy Iza az övé, nincs senkinek semmi köze hozzá. Megindultság, áhítat vett erőt rajta. Imádkozni tudott volna ehhez az édes, hű leányhoz, aki fénysugara, csillaga az ő bus, sötét életének, aki érette már annyit szenvedett, ügy érezte, hogy ő a föld legnyomorultabb teremtése, mert semmivel sem tudja viszonozni e tenger önfeláldozást. De erőt vett szomorú érzésén. Hisz ezek az öröm, boldogság percei, gondolta magában.
