Eger - hetente kétszer, 1911
1911-03-11 / 20. szám
2 EGER. (20. sz.) 1911. március 11. téziát, a stréberséget és más egyéb nyavalyát, mely mind a — politika édes gyermeke. Választunk 50 városatyát: az bizonyos; de hogy jól választjuk-e meg: arra már nem igen lehet mérget venni. Hevesvármegye háztartása. Hevesvármegye törvénynatósága állandó választmányának gazdasági és pénzügyi szakosztálya Kassuba Domokos elnöklete alatt március hó 4-én tartott ülésében tárgyalta a vármegye háztartási alapjának 1910. évi számadási zárlatát, mely 376,354 K 94 fillér bevételt, 370,212 K 58 fillér kiadás", 6.142 K 36 fillér pénzmaradványt, 23,511 K 93 fillér cselekvő, 20,484 K 66 fillér szenvedő, és igy 3,027 K 27 fillér tiszta cselekvő vagyont mutat. Összehasonlítva a zárószámadást az 1910. évre jóváhagyott és bevételben s kiadásban előirányzott 329 690 K 69 fillérrel, ezzel szemben az előírás bevételben 344,913 K 43 fillér, kiadásban p^dig 348,429 K 13 fillér, tehát a bevétel 15 222 K 74 fillérrel, a kiadás pedig 18,738 K 44 fillérrel több, mint volt az előirányzat, és a kiadás még igy is 3,515 K 70 fillérrel múlja felül a bevételeket. A zárószámadás számadatai szerint tehát a költségvetési előirányzatot a múlt évben túllépték, azonban a fedezet a túllépésre megvan a bevétel többletében és a kiadásoknál eszközölt megtakarításokban, úgy, hogy a számadási zárlat az év végén 3027 K 27 fillér tiszta cselekvő vagyont mutat. A megvizsgált számadást a pénzügyi szakosztály hetesnek találta és igy annak elfogadását ajánlja. Az állandó választmány ugyancsak március 4-én tartott ülésében a pénzügyi szakosztály javaslatát elfogadta és a bemutatott zárószámadast helyesnek találva, azt a törvény- hatósági bizottság március hó 20-án tartandó közgyű ésének elfogadásra ajánlja. Eger város képviselőtestülete szombaton, március hó 11 én, d. e. V2I2 órakor rendkívüli ülést tart, me'ynek egyetlen tárgya: az igazoló választmányba 2 tag választása. A központi választmány ülése. Hevesvár— C-’akhogy eljött, drágám, — susugta, kezét az Iza karjába öltve félve, lassan. Oh, hogy áldom a jóságáért. Iza körülölelte a tekintetével. — Hát kételkedett bennem? — Nem, de azért olyan hihetetlen, hogy itt van mellettem. Leültek a közeliévé vendéglő terraszának sarok asztalához. Ragyogó szemekkel néztrk egymásra hosszan, sokáig, mig Iza lesütötte sötét szemét, Ernő pedig, gyengéden megszorította kezét. Ernő sokkal szerelmesebb volt, mint hogy mulattatni tudta volna a leányt, de annál melegebben, forróbban érzett. Képzeletben magához ölelte Izác szerelmesen, boldogan. E< volt neki minden álma, mely edd g nem vált valósággá. Alig nyúltak a rendelt ételekhez. Kinál- gatták egymást, de nem e-ett jól egyiküknek sem. Iza félt. Kernnek gondolt minden embert, aki ránézett. Bűnösnek érezte magát, de világos volt előtte, hogy Ernő kérésére mo>t is kész volna egy újabb találkára. Az ő hosszú, tiszta múltúk jobban beszél mellette, mint ellene. É- Ernő olyan nyugodt, olyan finom, hogy teljesen rábízh>tja magát. És ha megtudja is más? Vájjon ki kárpótolja őket az elmúlt szép, árva ifjúságért? S e pár óra se megye központi választmánya március hó 13 án, délelőtt fóltiz órakor Majzik Viktor alispán elnöklete alatt az alispán hivatalos helyiségében alakuló ülést tart, melynek tárgya a központi választmány tagjainak eskütétele, a jegyző megválasztása és az országgyűlési képviselőválasztók 1912. évi névjegjzékéuek kiigazítására vonatkozó intézkedések. A megyei nyugdíjválasztmányok ülései. Hevesvármegye tiszti nyugdíj választmánya kedden, március hó 14-én, délelőtt egynegyed tíz órakor, ezt követóeu pedig a jegyzői és orvosi nyugdíjválasztmány délelőtt fel tíz órakor Majzik Viktor alispán elnöklete alatt, az alispáni hivatalos helyiségben ülést tart. Mindkét választmány a gondjaira bízott nyugdíjalapok 1910. évi zárószámadásait veszi tárgyalás alá és ezen felül a tiszti nyugdíjválasztmány Dely Bálint Írnok özvegyének uyugdíjkérvényét és Hunyadi Pálué díjnok ideiglenes szolgálatának beszámítása iránt beadott kérvényét veszi tárgyalás alá, a jegyzői nyugdíj választ many pedig Balogh Lajos tarnaleleszi, Melicher Gyula abasári, Jeleuszky László nagyfügedi jegyzők és néhai Dely József nyug. jegyző özvegyének nyugdíj-kérvényét intézi el. Március 15. A magyar szabadság születésének nagy emléknapját,, március 15-ét, az idén is kegyelettel és hagyományos fénnyel fogja megünnepelni Eger varos hazafias közönsége. A Kaszinó által kiküldött rendezőbizottság a következő szövegű plakáttal hívja fel a közönség figyelmét a hazafias ünnepre. Polgárok! Minden nemzetuek vau olyan nevezetes napja, amelyet nemzeti szabadsága születésnapjának tekint és mint ilyent ünnepel. Igen, mert a legelnyomottabb nép is megunta végre a rabláncokat és mindenikre nézve el kellett jönnie a napnak, amelyen erejének tudatára ébredve, széttörte bilincseit. A nemzeti kalendáriumokban ilyen pirosbetűs nap: az Egyesült Államokban julius 4-ike, a dánoknál junius 5., a franciáknak julius 14-ike és legyen az övék ? Ha megtudják az Ernő, vagy az ő szülői, akik tiltották az ő viszonyukat, igaz, hogy elszomorodnak. De ha szereti mindkét család a gyermekét, nem örülhet-e, hogy pár percük nekik is boldog volt a sok keserű év után!? Oh, hisz hányszor megpróbálták a lemondást! És mi lett a vége? Az hogy újból írt a férfi, vagy a leány, és a másik válaszolt rá. — Szabadok vagyunk, Izám, mondá a férfi, fölkelve az asztaltól s elindultak a rét felé vivő utón. Fölöttük ragyogott az ég. A nap forró sugarait lombos fák tartották föl s ők mámorosán haladtak egymás mellett. Ha igtalanúl, pedig a szivük tele volt beszéddel. Megértették a szivük dobogását. A lélek suttogása ott ragyogott abban a két könyes szempárban, mely olyan vágyón, epedőn mélyedt egymásba. Sétálók serege vette őket körül és még csak egymás kezét sem szoríthatták meg. — Nem ülnénk le, édes? kérdé a férfi jó félórai séta után. — Bizony jó lesra, már el is fáradtam. — Beszé jen valamit, kicsim ! — Igazán nem tudok most. Nem tudom, miért vagyok olyan szótlan, pedig mi mindent kigondoltam otthon, amit meg kellene mondanom ! Belgiumban julius 23. napja. Ilyen szent napja a magyarnak március tizenötödike. A töiténelem ismételte meg önmagát 1848- ban március idusán, mert hiszen a szabadságára féltékeny római nép 1892. évvel azelőtt éppen ezen a napon szabadította meg szabadságát Julius Caesartól. A magyar nemzet is ezen a napon ébredt Istentől adott szabadságának és erejének tudatára 63 évvel ezelőtt. E napon mondotta ki, hogy szabad akar lenni gondolatban, szóban és tettben; egyenlő akar lenni az emberek előtt is, miként az Isten előtt egyenlő és testvérnek tekinti minden embertársát, mint azt az evangélium majdnem kétezer éve hirdette. Ünnepeljük meg tehát e napot az idén is. Ünnepeljünk szívvel, lélekkel. Lobogózza fel házát mindenki és jöjjön el mindenki a mi nemzeti ünnepünkre! Délután 4 órakor gyülekezünk a Liceum előtt, honnét pontosan félötkor indulunk zászlók alatt, zeneszóval, taracklövések mellett — a Káptalan- és Dobó-utcákon át a Kossuth Lajos-térre s a városház bejárata előtt a következőképen áldozunk a kegyelet oltárán: 1. Himnusz. Énekli a tanítóképző énekkara. 2. Petőfi: Talpra magyar! Szavalja Szabó Szilárd joghallgató. 3. Ünnepi beszéd. Mondja Somogyi István joghallgató. 4. Talpra magyar! Férfikar. Énekli a tanítóképző énekkara. 5. Czuezor: Riadó. Szavalja Ruzsin Ferenc joghallgató. 6. Éb resztő. Énekli a tanítóképző énekkara. Ezek után az Érsek-utcán át a Kaszinó elé vonulunk, hol következőképen fejezzük be az ünneplést: 1. Pogatschnigg: Csak magyarok legyünk! Énekli a tanítóképző énekkara. 3. Ábrányi Emil: Márciusi Dal. Szavalja Tesits Demeter joghallgató. 3. Tóth Kálmán: Előre. Szavalja Majthé- nyi Ádám joghallgató. 4. Szózat. Énekli a tanítóképző énekkara. Este 8 órakor társasvac-ora a Ka-zinó nagytermében, ahol Rátvay Géza dr. a Kaszinó-egve— No, lássa! Beszéljen akármit, csak hadd halljam a hangját. A leány megremegett ettől a gyöngéden kiejtett szavaktól. — Ernőm, édes! Nem tudott többet mondani. Käller nézte az óráját. — Oh, hogy rohan az idő! Kis Izám. mikor látom újból? Az őszön, hacsak élek még, elmegyek magához, drágám, mondá szomorúan. Izát szivén találták az uióbbi szavak, idegesen, keserűn kacagott föl. — Ugyan; csacsikám, ne mondjon ilyet. Jobb színben soha sem láttam. — A színem mindig megvolt, de láz gyötör néha. Az öli meg az embert. Igaz, hogy a fürdőn sokat javúltam, erősödtem és kedvem is van most. — Látja, kedvesem, csak nem szabad elkeserednie ! Októberben okvetetlen várni fogom. Milyen boldogság lesz, ha egvü't leszünk az én kis meleg otthonomban. Ugy-e? — Bárcsak elrabolhatnám onnét és együtt vihetne a vonat egy új otthonba, amely kettőnké lenne; ahol a maga édes hangja költené föl engem; ahol a munka után két ölelő kar, forró csók várna; ahol esténkint dalolna nekem, mig csak le nem zárnám éd^s ajakát ajkammal. Jó lenne-e, rózsabimbóm ?
