Eger - hetilap, 1893
1893-09-05 / 36. szám
36-ik szám. 32 -ik év-folyam 1893. szeptember 5-én. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr, Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ EGER. Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, pósta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. Felhívás Eger város és vidékének művelt hazafias közönségéhez. n Ősi szokása az embernek, azt a helyet, a hol, vagy azt az időt, a mikor rá nézve fontos, örvendetes, életbevágó dolog történt, bizonyos jellel, bizonyos emlékkel megjelölni, mely úgy előtte — későbbi éveiben —, mint az utókor előtt ama hely, ama nap jelentőségének méltó hirdetője legyen. — A ó-szövetség patriár- chái oltárt emeltek oly helyeken, hol az isteni kegyelem nekik megnyilatkozott; — a Festetics-kör, melynek Berzsenyi volt legfőbb dísze, Keszthelyen tartott költői ünnepei emlékére fákat ültetett, melyeket, tisztelete jeléül, kiváló magyar férfiak nevével jelölt meg; — a legújabb kor társadalma pedig azzal bizonyítja be minden hibái mellett alapjában mégis csak humánus gondolkozásmódját, hogy egyéni nagy nemzeti örömünnepek emlékére a jótékonyságnak szokott oltárt emelni. A magyar nemzet a legközelebbi jövőben örömnapot fog ülni; egyik koszorús költőjének, egyik legjelesebb fiának irói jubileumát fogja országszerte ünnepelni. Ez alkalommal a tisztelet, a hódolat legkülönfélébb, fényesnél fényesebb nyilvánulásaiban nem lesz hiány; — az ünnepelt szeretetreméltó egyéniségéhez legillőbb azonban mégis csak az a módja lesz az ünneplésnek, mely a jubiláns iránt érzett hálás szeretetünket a jótékonyság tényével kapcsolja össze, mely Jókai Mórnak fényes — müveiben különben is fenmaradó — nevével egyúttal az emberszeretetnek valamely maradandó alkotását kívánja megjelölni az utókor számára. Fiatal reáliskolánkat akárhány jóravaló, iparkodó és tehetséges, de szegény fiú látogatja. A becsületes törekvést és a szellemi hivatottságot támogatni, segíteni: emberi és hazafias kötelesség; — mert, bár napjainkban kelleténél többen tódulnak a szellemi munka küzdő terére, úgy, hogy már-már bizonyos intelligens proletariátus kezd képződni, — a tudomány valóban hivatott mivelőiben, a szellemi munka igazán rátermett harczosaiban még mindig nagy nálunk a hiány. — Elhatározott szándékunk ezért, intézetünknél egy „Jókai-ösztöndíjat“ alapítani, oly- formán, hogy az önkéntes adakozásokból létesítendő tőke kamatjaiból jó viseletű, szorgalmas, jó előmenetelő, szegény sorsú reáliskolai növendékek volnának jutalmazandók. Teljes bizalommal fordulunk ezért a mélyen tisztelt közönség emberszeretetéhez, azzal a kéréssel, szíveskednék a jelzett magasztos czél elérhetését nemes lelkű — bármi csekély — adományaival kegyesen támogatni. Mi sem szolgálhat majdan intézetünk jobb növendékeinek fölemelőbb buzdításúl, mint az a tudat, hogy jó viseletűk és kitartó szorgalmuk kitüntető jutalmát annak a férfiúnak a neve alatt nyerik el, ki egy egész magyar szép- irodalmi könyvtár lángeszű teremtője, az eszményi iránynak és a jó ízlésnek olvasó közönségünkben hivatott terjesztője, a magyar nemzetnek a megpróbáltatás nehéz napjaiban bátor buzdítója és lelkesítője, a magyar névnek külföldön is hirdetője, szóval nemzetünknek egyik büszkesége. Isten áldása kisérje szándékunkat! Kelt Egerben, 1893. augusztus 28-án. Az egri állami reáliskola tanári kara nevében: Kemény Ferencz, Bergmann Ágost, igazgató. r. tanár. Ezt a nemes eszmét részünkről mi is a legmelegebben ajánljuk t. olvasóink becses pártoló figyelmébe, s e czélra adományokat, a szerkesztőségünkhöz beküldött ivén, mi is szívesen fogadunk, s annak idején hirlapilag nyugtázunk. Lapunk, az „Eger“ volt az első azon inditványnyal, hogy koszorús regényírónk Jókai Mór ötven éves irói jubileumát, mely e folyó szeptember havában országos iinnepeltetés tárgya leend, — városunk, kulcsos Eger városa is, — melynek müveit és hazafias lakossága minden ilyes alkalmakkor a legszebb s legnemesebb példával szokott elülj árni, — régi jó hírnevéhez méltóképen ünnepelje meg. — Azóta többi helyi laptársaink is fölkarolták az eszmét, s buzditó, lelkesítő szavakban hívták föl városunk közönségét a Jókai-jubileum méltó megünneplésére, — fájdalom! — eddigelé a süker minden reménye nélkül. Most fiatal intézetünk, az egri állami alreáliskola lelkes és hazafias tanárkara kiván, fönnebbi „Fölhívása“ által müveit közönségünknek alkalmat nyújtani, hogy Jókai Mór koszorús költőnk 50 éves irói jubileumát, mind a jeles hazafi- és Íróhoz, mind városunk müveit közönségéhez legméltóbb, mert maradandó, s örökbecsű humánus intézmény által ügye- kezzék megünnepelni. — Hiszszük és reméljük, hogy ez ügyben eme legutolsó kísérlet nem fog „a pusztában kiáltó szó“ gyanánt, eredménytelenül elhangzani, s városunk müveit, hazafias közönsége sietni fog anyagi s szellemi támogatása által a nemes eszmét minél fényesebb sükerrel megvalósitani. Szolgáljon e tekintetben előttünk nemes és követésre méltó például Szabadka városa, melynek képviselőtestülete, egyik legközelebbi gyűlésén, Jókai Mórt 50 éves irói jubileumának ünnepeltetése alkalmából díszpolgárává választotta nemcsak, hanem emlékét azzal is meg kívánta örökíteni, hogy nevére jelentékeny iskolai ösztöndíjakat alapított. Hát hires Eger városa Szabadka mögött akar maradni ? Szerk.
