Eger - hetilap, 1890
1890-10-07 / 40. szám
318 — Október 6-ikát, mint a 13 aradi szabadsághős vértanúhalálának évfordulóját, városunk hazafias közönsége, a múlt évekhez hasonlag, az idén is méltó kegyelettel ünnepelte meg. Tegnap, hétfőn, több középületen lengő fekete lobogó hirdette a lakosságnak, hogy a nemzet gyászünnepet tart. Délelőtti 10 órakor pedig, a hevesmegyei 1848/9-iki honvédek egyesületének intézkedése folytán, a miuorita-atyák templomában, az aradi hős vértanuk lelki üdvéért ünnepélyes gyászistentisztelet tartatott, melyre a nevezett egylet tagjain kívül, számos ajtatoskodó híveket gyűjtött egybe a hazafiui kegyelet. A gyertyák fényétől övezett kát a- falkon láthatók valának a kegyetlenül kivégzett hős tábornokok arczképei. A gyászmise alatt az egri koszorús dalkör, szokott szabatossággal zengette megható gyászdalait. — Az egri nők az aradi vértanuknak. — A „he vés megyei nőegylet“ egri tagjai koszorút küldöttek a 13 aradi hős vértanú szobrának, a tegnap, f. é. okt 6-án végbement leleplezési ünnep alkalmából, megkoszorúzására. Ezt óhajtottuk, s vártuk is. A díszes koszorú kiállítási költségeihez a következő urkölgyek s urak járultak: Özvegy Nánássy Mihályné 2 frt özv. Barchetti Károlyné, Uryné Kapácsy Amália, Akantisz Jusztinná, Csókás Istvánná, Samassa, Süteő Berta, Ringel- hann Imréné, Porubszky Istvánné, Eliássy Ferenczné, özv. Köllner Lőrinczné, Kanizsayné, Reitmann-Nedeczky Irma, Ná- násy Gyuláné, Szuhányi Jánosné, Streimmelvőgel Rezsőné, özv. Francz Alajosné, Csiky Sándor, Kovács Kálmánná, Luga László, Fógel Ágoston, özv. Mészáros Istvánné, Remenyik Imréné, Simkovics Imréné 1—1 frt. Simkovics Istvánné, Kállay Árpádné, özv. Timon Bertalanná, Ringelhann Rafaelné, Szolcsá- nyi Hugóné, özv. Kosa Gvörgyné, Hunyor Sándor, Eötvös Jó- zsefné, özv. Fekete Károlyné, Chalaupekné, Petravich Bertalanná, Fekete Ferenczné, Brösztl Józsefné, Selraeczy Viktorné, Buzáth Lajosné, Polonkay Endréné, Violet-Kempelen Emma, Kösztler Józsefné, Remenyik Kálmánné, Szederkényi Nándorné, Simáczius Gusztávné, Rudda Józsefné 50 —50 kr. Okolicsányi Lajosné, özv. Kovács M hályné, Mózer Antalné, Hegedüsné 40—40 kr. Yrabélyné 30 kr. Frankné 20 kr, N. N., N. N., N. N., N. N., N. N.-né 10—10 kr. Petravich Bertalan, Polereczky János, Simáczius Gusztáv, Törő- csik József, TJry József, Vavrik Sándor, Zalár József, N. N. 1 — 1 frt; Horváth József, Goth Tóbiás, Kozma Ignácz, Kovács József, Szederkényi Nándor, Stand Ferencz, N. N. 50—50 kr. Elek Yiktor, Herczeg Ignácz, Turcsányi Mátyás, N. N. 40 — 40 kr; Glósz Károly, Szekerák János 20—20 kr. A t. adakozók fogadják az egylet köszönetét. — Az aradi honvédegyletnek. Ifjú szivünk egész hevével kiáltunk üdvöt az aradi vértanúknak. Az egri jogakadémia polgársága. — A képviselőház uj háznagya. A magyar parlament jelen ülésszaka f. év okt. 1-én nyílt meg. Az okt. 3-iki ülésben a képviselőház háznagyául Almássy Géza, a hevesmegyei kápolnai kerület kormánypárti képviselője választatott meg. — Uj tanítók. Az egri rom. kath. hitf. belvárosi elemi iskolánál Gyalogay tanító nyugalmaztatása folytán megürült tanítói állást, pályázat utján, a múlt vasárnap, f. okt. hó 5-én töltötte be a rom. kath. hitf. iskolaszék. Kijelöltetett négy pályázó, kik közöl absolut szótöbbséggel Kelemen Lajos, Mária-utczai külvárosi rom. kath. hitf. tanító, lapunk egyik derék, tehetséges, fiatal munkatársa, s az egri koszorús dalkör egyik buzgó tagja és jegyzője választatott meg. Az igy megürült Mária-utczai külvárosi rom. kath. hitf. tanítói állásra pedig ugyanez alkalommal, két pályázó közöl, szótöbbséggel Skultéty Béla makiári önálló tanító választatott meg. *** Kapácsy Dezső vers kötete második kiadásáról lapunk 34, 35, 36, és 38-ik számainak tanúsága szerént eddig: az „Egyetértés“ — „Pesti Napló,“ „Fővárosi Lapok,“ — „Ország Világ,“ — „A Hét,“ — Vasárnapi Újság,“ — „Képes Családi Lapok,“ — „Magyar Háziasszony,“ — „Magyar Szemle,“ — „Budapest“, „Eger“ — „Pécsi Figyelő,“ — „Borsod,“ — „Gyöngyösi Lapok,“ — „Vásárhely és Vidéke,“ — „Abauj-Kassai Közlöny,“ — „Pápai Lapok,“ — „Győri Közlöny“ — „Eger és Vidéke,“ — „Tisza-Füred és Vidéke“ s legújabban a “Jász-Be- rény és Vidéke“ emlékeztek meg, még pedig ez utóbbi f. évi szeptember hó 28-ikán megjelent 39-ik számában következőképen : „Ritkajelenség irodalmunkban, főleg mai viszonyaink közt, midőn a közönség inkább hirlapokat olvas mint könyveket, hogy egy kötet költemény félév alatt két kiadást érjen. Ez a szerencse és kitüntetés éri most Kapácsy Dezső költeményeit. Első kiadásban elfogyott: sőt a derék szerző minden megrendelőjét nem tudván kielégíteni, költeményeit újra sajtó alá adta. A közönségnek e lelkes felkarolását méltán megérdem lik e költemények, megérdemli szerzőjük is. E költemények ugyanis a költői kedélyvilág legnemesebb virágai. Bájolók, üdék, — Az aradi hős vértanuk szobrát, f. é. okt. 6-án. a szobor leleplezése alkalmával, amint lapunk utóbbi számában említettük, a hevesmegyei 1848/9-iki honvédek egyesülete szintén megkoszorúzta. A koszorút az egylet diszküldöttsége helyezte a leleplezési ünnepen a hős vértanuk szobrára. E koszorú költségeihez járultak: egy 1848-as 2 frt. Burik István, dr. Dombay Tádé, Ferenczy J., Fogéi Ágoston, Györgyényi Ignácz, Hickmann Károly, Huberth János, Kobza Lajos, Kovács Kálmán, Ludányi Antal, Szent legyen im hát e mai ünnep, A kegyeletnek ünnepe, napja, S ha szemeink ma könnybe merülnek, A haza gyászát meg ne zavarja Földig alázva párt-tusa láza! . . . . Koncz Pál. Az utolsó praefect. — Történelmi beszélje — (Folytatás.) VI. Véletlen találkozás. Nagy alázattal benyujtá fejét a sátor ajtaján a talált kincset vivő herculesi termet, ha váljon szabad-e neki bemenni, — mig Jank rákiáltott: — No, jöjj be, te semmirevaló! A nagy oláh úgy megrettent e szóra s belépett, — karján egy lehunyt szemű, kedves arczú halvány gyermeket emelve. — Sűrű fekete dús hajzat boritá a leányka homlokát; mint sötét selyemszálakból vont iv körzé a becsukott szemeket két szemöldöke, — azon belől két fénylő csillag, vagy tán mosolygó égszin szempár. — Gyönge, finom arczán, ruháján s ékszerén meglát- szék, hogy fényes úri család tenyerén hordott gyermeke. Dagadó keble oly lázasan pihegett. Mikás vágyó pillantásokat szórt az áléit leányra. — Mily gyönyörű! Valami ördögi gondolat fogamzott szivében. E hölgy bírása még Janktól is függ — s ha ő nem adná? — nem ! azt bírnom kell, ha mindjárt a havasok rendre dőlnek is! Jank amint megpillantá a hölgyet, elhalványult, majd meg kigyúlt, mint a vihart jósló felhők serege. A bámészkodó oláhra kiáltott. — Hogy mertétek e nőt elrabolni, ti gonosz fajzatok? — Nem raboltuk, nagyságos praefekt, találtuk a zalatnai erdőkben alva. Fölébresztettük, s hogy társaim neki rohantak ékszereiért, megrémült, elájult s azóta fel sem nyitá szemeit. Örömtől sugárzott Jank arcza, de azért megtartá szigorú kifejezését, s kérdé: — És társaid nem illették e nőt rosszal ? — szólj igazat! — Nagyságos praefekt — én voltam ott, nem hagytam. E leányt én ösmerem; édes atyja áldott úri ember, segített rajtam több Ízben, hogy is hijják no ? . . . — Te se bántottad? — vágott hirtelen közbe Jank. . . . Úgy is kell. Nesze, -— szólt egynéhány aranyat nyújtva a kézcsókoló oláhnak, ki örvendő arczczal hagyta el a praefekt sátorát. . . . — Mit teszünk e tündérrel, Jank ? Szólt Mikás gyönyörrel szemlélve, a leányt. — Áthivom az orvost, hogy segítsen rajta. — És aztán ? — És aztán, ha felüdül, elbocsátom. — De már azt a vadat ne tegyük, hisz őt az ég is nekünk szánta. — Nekem szánta, — szólt Jank hangnyomattal. E föld, merre látsz, Auraria — s itt a praefekt én vagyok. — Valóban te vagy a havasok királya ; de tudod-e, hogy törvényeink szerint minden közös. — Minden zsákmány; de a leányt nem úgy rabolták. — — Ez mind csak ürügy az egyedüli birhatásra! — szólt Mikás szemrehányólag s mindinkább növekedő hévvel.
