Eger - hetilap, 1890
1890-10-07 / 40. szám
319 kedvesek. Nyoma sincs bennök a szenvedélyek vagy indulatok tulcsapongásainak. Az erotikát is Vörösmarty és Arany tisztaságával és mérsékletével hangoztatja. Nyelvök zengzetes s több helyen Tóth Kálmán kedvencz dalaira emlékeztetnek, melyek közöl néhányat Palotásynk is oly szép dallamokban interpretált. Szerzőjük is megérdemli a pártolást azon lelkes buzgalomért, melyet ő hasonló és más hazafias vállalatok felkarolásával kifejteni szokott. Az Emké-nek egymaga 10,050 frtot gyűjtött, azért elnevezték gyűjtő-királynak. Városunkban is többen ismerik Ka- pácsyt a múltból, mint a régi „Jászkürt“ egykori munkatársát. Mindezt azért hozzuk fel, hogy a jeles költőt és munkáját olvasóink figyelmébe s pártolásába ajánljuk.“ — „A szabadságharcz vértanúi.“ E czim alatt közli az „Egyetértés“ okt. 5-iki számának Tárczájábau Hentaller Lajos, Gyöngyös város országos képviselője azok nevét, s kivé- geztetésök körülményeit, kik az 1848—49-iki magyar szabadságharcz leverése, után közvetetlen áldozatai lőnek a vérszomjas osztrák császári bakók vérfagylaló kegyetlenkedéseinek. Hevesmegyéből különösen, 1850. évben ketten szenvedtek, százakra menő szerencsétlen hazafitársaikkal együtt mártyr halált. Ezekről az idézett czikk a következő sorokban emlékezik meg: „Markus János, ballai hevesmegyei születésű, katli. nőtlen, sári tauitósegéd és Pallik Ignácz, solymosi, hevesmegyei születésű érseki vadász; törvényesen megállapított tényállás mellett beváltván, hogy m. é. julius 26-ára forduló éjszakán lőfegyverekkel ellátva, egy elhirhedt guerilla-főnök alatt (Spányik Károly kapitány) mint annak bünczinkosai, a Mezőkövesdről futárként küldött cs. kir. alezredes br. Hacke Károly megölésében és kirablásában; továbbá egy azzal ugyanazon minőségben utazott cs. orosz törzstisztnek s egy cs. kir. vadásznak feitartása, kirablása és a felkelőknek átadásábau tettlegesen részt vettek. Minek folytán mind a ketten törvényszékileg gyilkosság és rablás vétségében elmarasztaltattak, s a 30 és 35 haditörvényczikk szerint, a m. é. jul. 1-i kiáltványnyal kapcsolatban kötél általi halálra Ítéltettek, mely Ítélet br. Haynau táborszernagy s hadseregparancsnok ur ő exczellencziája által különösen terhelő körülmények fennállása tekintetében megerősittetvén, azonnal köz- zététetett, s végre is hajtatott. Pest, 1850. jan. 23.“ — Esküvő. Folyó hó 4-én szombaton d. u. 5 és V2 órakor vezette oltárhoz Egreczky Péter gazdatiszt Zemplénmegyéből, Szilvásy Vilma kisasszonyt, hölgykoszorúnk egyik szép virágát. — Városi ügyek. Folyó év és hó 5-én tartott vár. képv.- testületi ülésből. A rendőr-alkapitányi állásnak helyettesítés utján leendő betöltése a mai napra lévén kitűzve; minthogy azonban a rendőr-kapitány jelentése szerint a helyettesítés jelen esetben, nem indokolt, mennyiben Horváth Béla rendőr-alkapitány egész— Verjen meg engem a hatalmas isten, ha rossz kézzel illetendem e hölgyet. — Akkor hát engedd őt nekem, kérlek Jank! — Kérd inkább életemet, Mikás; de e hölgyet neked nem adom. — Tehát életedet! — kiáltott Mikás, vad dühvei rántva ki kardját. . . . Védd magad!! Megvillant a kard Jank kezében is. Csönd vala a sátorban, csak az aczélok pengése s az áléit hölgy pihegése hallatszék. Lázas álmai valának: mintha inger- kedö kis pintyőkét űzött volna sűrű erdőben. A kis madár oly szelídnek látszott, olykor alig egy érintésnyire volt szárnyától. Már-már megfogó, akkor aztán ismét felreppent a kis madár. Sokáig űzte a pintyőkét, be mélyen az erdő közepébe, s midőn már elfáradt, vissza akart menni, de a társaság, melytől elvált, messze volt. Az utat eltévesztő. Sokáig bolyongott, mig végre kimerültén hanyatlók le lábáról. Akkor mintha vad, marczona alakú oláhok dulakodtak volna fölötte, s egy mindegyikénél erősebb, levervén őket súlyos öklével, vitte sokáig. Aztán mintha egy sátorba tette volna le, hol két férfi volt, kik kardra keltek s onták egymás vérét ............ A leányka keble úgy pihegett, — mintha sóhajtott volna. Jank egy pillantást vetett a hölgyre. Mikás ezalatt éles szúrást ejtett Jank bal karján. A hölgy úgy vonaglott. ségi állapota ugyancsak a r.-kapitány jelentése szerint oly rohamos javulásnak indult, hogy nevezettnek teljes felépülése két- három hét lefolyása után bizton várható; ennél fogva a lielyet- tesség nem eszközöltetett. Petravich Béla árvaszéki iktató-kiadó s t. jegyzőnek betegsége folytán 3 havi szabadsági idő engedélyeztetett, s ebből kifolyólag egyidejűleg Farkas Vincze vár. közgyám tiszteletbeli árvaszéki jegyzőnek, megválasztatott. A fogyasztási adók és italmérési jövedék bérletére vonatkozólag a pénz- ügyministeriumhoz benyújtott kérvény kedvező elintézésének kieszközlése czéljából a ministeriumnál leendő megjelenéssel a polgármester elnöklete alatt Gáspárdy Géza, Mednyánszky Sándor, Szederkényi Nándor és Vavrik Endre tagokból álló küldöttség bízatott meg. Végül az 1891-ik évi Eger városát illető költségvetési előirányzat 46.753 frt 23y2 kr. fedezeti, és 63.245 frt 33 kr. fedezetlen kiadási többlettel, vagyis végösszegében 109.998 frt 56V2 krban állapíttatott meg; s ily értelemben jóváhagyás végett a megye bizottságához felterjesztetett. Az italmérési jövedék megváltása iránt, folyó év október 2-án a pénzügyőri biztos által, az egyes adóköteles felekkel megtartott tárgyalás eredményre nem vezetett, miután a vállalkozni kívánó egyes adóköteles feleknél, a szükséges biztosíték nem találtatott; — a város pedig mint erkölcsi testület, — miután ez érdemben beadva lévő kérvénye illetékes elintézést, ez ideig nem nyert — a tárgyalásba nem bocsájtkozott; ezek után remélhető, hogy az italmérési jövedék bérlete 1891-ik évre árverés alá fog bocsájtatni, még pedig a fogyasztási adó-nemekkel együttesen, a mennyiben a pénzügyi kormány ezen jövedelmi ágakat együttesen kívánja érvényesíttetni. — Tiszti vizsgálatok Miskolczon. A Miskolczon állomásozó 5-ik, s az Egerben állomásozó 60 sz. csász. és kir. gyalogsorez- redek egyéves önkéntesei, s az önkéntes évet korábban leszolgált azon tisztjelöltek, kik a tiszti vizsgálatra az előbbiekhez csatlakoztak, összesen 42-en, a múlt szerdán, f. év okt. hó 1-én fejezték be a 10 napig tartott tiszti vizsgálatokat, aránylag a lehető kedvező sükerrel, amennyiben a 42 vizsgázott közül csupán kettő bukott el a második évi szolgálati kötelezettséggel. A többi 40 közöl 32-en lesznek a legközelebbi előléptetések alkalmával tisztekké kinevezve, s csupán 8 van olyan, kik gyöngébb vizsgálati eredmény folytán, tisztekké nem fognak ugyan előlép- tettetni, de a második évi szolgálati kötelezettség alul föl lesznek mentve. Ez utóbbi, úgy látszik, a hadügyi kormánynak egy újabb kedvezménye az egyéves önkéntesekre nézve, melyről a törvény nem intézkedik. — Gyászhir. Heringh József, Hevesmegye nemrég nyugalomba helyezett kiadója s iroda-igazgatója, volt 1848/9-iki honvédhadnagy, utóbbi időben a budapesti honvédmenedékház ápoltja, De Jank kardja újból villant s Mikás sebzett homlokkal hullott földre. A párbajnak vége lön. A két barátból egymást gyűlölő ellenség lett. Jank karját fölköté orvosa. Mikás a tribünök sátrába vitetek. Sajgott a seb Jank karján, de nem érzé azt. ... Oh hisz ez oly édes fájdalom ! . . . A lány keble csendesen pihegett. Az orvos gondosan ápolá őt. Oh, majdha fölébred, s meglátja, hol van! . . . . ha majd felnyitja a szendergő pillákat s körülnéz! Jank csendesen olvasá, háttal a hölgynek J. Caesart s feszité keblét dicsőség s szerelem. A hölgy halvány arczát fokonkénti pir váltá fel, — ajkán szelíd mosoly lebbent el. . . . Szempillája megmozdult — fölleb- bent s két sötét szempár sugára körüljárta a csendes sátort. . . Ellőtte egy kis asztalkán kellemes illatú hüsitő szerek s egy nyájas képű férfi, ki mosolyogva tekintett szemébe s ütere után nyúlva, szelíden biztatá: — Ne féljen gyermekem! jó helyen van. Oly jólesék lelkének e nyájas biztató szó. Háttal neki egy felkötött karú, magas, deli katona, tábornoki sipkában, olvas fényesen aranyozott könyvből. . . . mintha . . . . most erre fordúl ... a hölgy ajkán egy örvendő kiáltás: — Jank, Jank! — Szeréna, én üdvöm, Szeréna!
