Eger - hetilap, 1888

1888-01-10 / 2. szám

11

a közjogi alapon álló mérsékelt ellenzékkel egyesülve, ra. é. jan. 23-án, Egerben, a „Korona“ fogadó helyiségeiben népes szervezkedő értekezletet tartott, melyen megválasztotta a központi s vidéki pártbizottságokat, s kerttletenkint megnevezte országgyűlési képviselőjelöltjeit.

De a megyei szabadelvű párt sem vesztegelt. Alig néhány nap múlva, febr. 4-én, ugyancsak az egii „Korona“ fogadó helyiségeiben, visontai Kovách László elnöklete alatt, szintén nagy szabásű s rendkivüi népes pártértekezletet tartott, melyen a maga részéről is szervezte a központi s a kerületi pártbizottságokat, s több kerület országgyűlési képviselőjelöltjét megnevezte.

Ez alkalommal jött szóba, hogy a szabadelvű párt Egerben gr. Szapáry Gyula volt pénzügyministert fogja képviselőjelöltjéül fölléptetni. Gr. Szapáry azonban e jelöltséget nem fogadta el. Sokáig keresett azután a párt Eger számára egy szabadelvű párti képviselőjelöltet, annál is inkább, mert e párt városunkban erősen tömörült, és nagy reményeket kötött győzelméhez. Szóba került az országos központban dr. Timon Ákos győri jogakad. tanár, mint Hevesmegye szülöttjének jelöltsége is; — de ez csakhamar elejtetett, miután ki lett mondva, hogy Egerben csak valamely országos tekintély léphet sorompóba a süker reményével. Megfogták hát — Jókai Mórt.

Jókai jun. 12-én el is jött Egerbe. Nagy tisztességgel fogadták, s hatalmas néptömeg jelenlétében tartotta meg a piacz- téren programmbf zédét.

Jókai „az árvízkárosult horvát testvérek javára Egerben rendezett mágnás-hangverseny“, — tehát évtizedek — óta nem volt Egerben, s igy a nép nem ismerte, ami egri képviselőjelöltségének nem volt javára. Meg is bukott tisztességesen. Egyébiránt Jókai

— mint csakhamar kisült, — egri jelöltségét nem is vette valami komolyan, amennyiben már előre kijelentette, hogy ha Kassán megválasztják, mindenesetre a kassai mandátumot fogja megtartani. Meg is választották Kassán.

A képviselő-választás megyénk összes kerületeiben jun. 17- és 18-án ment végbe. Megválasztattak: AlmássyGéza a kápolnai kerületben; visontai Kovách László Gyöngyösön (a gyöngyösiek, időközben eltűnt képviselőjök, gr. Battyhányi helyébe már elébb is megválasztották képviselőjüknek) kormánypártiak; Ivády Béla mérsékelt ellenzéki, a pétervásári kerületben ; Szederkényi Nándor Egerben; Almássy Sándor a fiigedi,

— Csávolszky Lajos a poroszlai, - Kürthy Sándor a gyöngyöspatai kerületben; mind a négyen függetlenségi pártiak.

íme Hevesmegye s Egerváros krónikája az elmúlt 1887-ik évről dióhéjban.

Több szerencsét s boldogságot hoz-e számunkra az 1888-ik uj év, melynek küszöbét párnap előtt léptük át, vagy nehezebb,

És rejtsd el azt, mi benne rút, setét.

Birj dalra, mint a kedves, szép tavasz,

A tél fagyától csüggedt madarat.

Győzz meg leány, hogy élnem érdemes:

Szeress! Szeress!

Egri Gyula.

Az egri vár visszafoglalása 1687-ben.

Eger vára- s városának a török kézből 1687-ben történt visszahóditása kétszázados évfordulójának megünneplése alkalmából egy társaság több tagja azon óhajtását fejezte ki, hogy a visszaíoglalás történetét egy kissé részletesebben is szeretné ismerni, mint amennyit arról Ledniczky tanár úr az „Eger“ jubiláns számában közölt. Fölhívtak tehát, kérném meg most nevezett tanár urat, — s az esetben, ha ő bokros elfoglaltsága miatt nem vállalkoznék, -- Balássy Ferencz, vagy Kandra Kabos urakat, megyénk e buzgó történetbuvárait, hogy az egri vár visszafoglalásáuak kissé részletesebb történetét az „Eger“- ben megírni szíveskednének.

Én erre azt feleltem, hogy ez a történet elég részletességgel, négy versben is megiratott már. Elsőben meg vagyon írva az egrijezsu i t ák n a pl ój áb an, mely „História Domus A[griensis, Societatis Jesu ab anno 1688“ czim alatt, az egri érseki levéltárban őriztetik. Másodszor, ugyancsak e napló nyomán, megírta Gorové László történészünk, a „Tudományos gyűjtemény“ ez. folyóirat 1826-íki évfolyamában. Harmadszor megírta Balássy Ferencz, jeles történészünk, a masulyosabb megpróbáltatásoknak nézünk eléje ? — az a jövendő titkos méhében van elrejtve.

De mi óhajtjuk, s kérjük a gondviselést: adjon nekünk mindnyájunknak szebb, boldogabb jövőt az uj esztendőben!

Egy hópehely története.

(Tüzoltóbáli referáda.)

Január 7-ike, szombat este volt.

Úgy kilencz óra lehetett.

Mint didergő kis hópihék, csöndesen húzódtunk meg felhőmamánk szárnyai alatt, czéltalanúl bolyongva lebegve a légben, midőn egyszerre a sötét éjen át szűrődő éléuk világosságot pillantottunk meg a földön. A kíváncsiság a földre csalt bennünket. „Lerepültünk. Leérve, egy „beláthatlan terjedelmű hó“ borította városka fölé jutottunk. Társaim azt mondták, hogy Egerben vagyunk. A harangokat épen félreverték, az utczákon kocsik robogtak, emberek futkostak ide s tova. „Tűz van! —tűz van!... kiabálták mindenfelé, miközben mindenki a város közepéről föl- világló tüzfény felé igyekezett. Mi is arra tartottunk. A tűz egy tágas téren a piaczon volt; egy emeletes ház tetőzete égett s borzasztóan szép látványt nyújtott, a mint a lángoktól mardosott tetőzet a hólepte környéket bevilágította. Nemsokára egyenruhás tűzoltók érkeztek oltószerekkel, és nagy erőfeszítéssel kezdték a tüzet lokalizálni.

Már majd elolvadtam a lángok melegétől bámulatomban, midőn egy hirtelen támadt kis szél kapott föl s rohant velem eszeveszettül, utczákon keresztül, mígnem valamiben fónnakadtam. Egy nagy épület apró lampionokkal kivilágított kapujában álló fiatal tűzoltó blouse-jának fényes gombján találtam magamat. Tűzoltó bál volt a kaszinóban. — A kapu alatt drapériák, és tűzoltó szerekkel diszitett, két reflektor által megvilágított lép- csőzetnél már ekkor több díszes tűzoltó állott, Éz volt a rendezőség. Mint mondták: a bálanya érkezését várják.

Nemsokára meg is jelent a bálanya: Beökönyi Vik törné, szül. Keszlerffy Irén úrnő ő nagysága, kedves bájos leányaival Margit és Ilonával, szeretett férje Beökönyi Viktor hevesmegyei nagy birtokos oldalán. Érkezésük alkalmával úgy a bálanyát, mint kedves leányait elegáns csokrokkal lepte meg a rendezőség. A hölgyközönség a lady patronesse-vel együtt a toi- lette-szobában gyűlt össze. Fél tízkor sorfalat képezett a tűzoltó testület az előszobában, fölnyiltak a toilette-szoba ajtai s megjelent a bálanya dr. Pásztor Bertalan tűzoltó főparancsnok karján, nyomában kedve., leányai s a hölgyközönség, miközben felharsant a karzaton a helybeli katonai zenekar „Nyitánya“ s megtörtént a bevonulás.

gyár orvosok és természetvizsgálók egri nagygyűlése alkalmából kiadott „Heves és Külső-Szolnok leírása. 1868“ ez. évkönyvben. Negyedszer, s itt már a legmegkivántatóbb alaposság- és részletességgel, ugyancsak Balássy Ferencz „Az egri vár 1687-iki fel a d á s á n a k alkupontjai, és a törökök maradékai“ ez. alatt a magy. tud. akadémia 1875-iki kiadványai között.

Miután pedig felszólalók, s velők együtt még számosán — nézetök szerint — nincsenek abban a helyzetben, hogy a fönebb idézett munkákhoz férhessenek: nem akarva a fentisztelt történész urakat fáradságos munkával terhelni. — a kérelemnek azon elhatározásommal véltem legalkalmasabban eleget tehetni, hogy az egri vár visszafoglalásának történetét, Balássy F. utóbb idézett akad. müvéből, szerző szives beleegyezésével, *) magam fogom rövid kivonatban közölni.

íme a kivonat:

Az egri várat I. Lipót vezérei még az 1685-iki nyár közepe táján ostrom alá akarták venni, hogy annak bevételével a további hadviselést s téli szállásolást az ország felső részeiben magoknak biztosítsák, s egyúttal a felkelőket e menedékhelyöktől megfosz- szák; mert majdnem egész Abauj, és Zemplénnek nagy része az egri várhoz lévén behódolva, a törökkel tartó Tökölynek e részeken levő párthívei és csapatai e várba vonultak s itt szervezkedtek és csoportosultak. De ez alkalommal a vár ostromlását

*) T. történettudósunk ft. Balássy Pere néz, esp. ur nemcsak szives készséggel megadta az engedelmet, de sőt becses ígéretét birjuk, hogy Eger visszafoglalásának történetét, mihelyt ideje engedi, lapunkban újabb történelmi adatokkal fogja kibővíteni.