Eger - hetilap, 1888
1888-01-10 / 2. szám
12 Egy díszes csillárok vakító fényétől ragyogó terembe léptünk, hol a hölgyeknek belépésük alkalmával miniatűré aranyos tűzoltó baltácskákat osztogattak, melyeknek nyele vörös selyemmel bevont tokocska, kis irónt rejtett magában. Ez volt a tánczrend. Csakhamar ráhúzta a czigány is a maga nótáját, a fiatalság tánczba elegyedett, s tűzoltó, nem tűzoltó rakta a legnagyobb elegánsával párosult fesztelen jó kedvvel. — Már kinn rég vége volt a tűznek, az őrparancsnok már meg is tette jelentését, hogy elvégeztek mindent, s a szerelékeket haza vitiék; a kaszinóban akkor kezdett legjobban elharapózni a világ legveszedelmesebb tüze, a tánczhevétől ragyogó ég- és éj szemek vakító tüze. Alig vettem észre, hogy a nagy hőségben magam is olvadni kezdek; jónak láttam megolvasni a tánczosnőket. Az első és második négyest 26 pár tánczolta. E kolonneokban tánczoltak: Beökönyi Viktorné és leányai: Beökönyi Ilona és Margit, dr. Alföldi Dávidné, Borhy Ilona, Bubna Ella, Bukovits Lajosné, Buzáth Lajosné, özv. Erdélyi Józsefné s leánya: Erdélyi Marianna, Engel Szidónie (Komló.) Frantz Piroska, Gáspárdy Anna, Gröber Anna és Gröber Irén, Horváth Ilonka, Kovács Kálmánná, Mészáros Kornélia, Petravich Bertalanná és leánya Pet- ravich Irénke, Scheidl Ágostonná s leánya Scheidl Lully, (Hatvan) Staud Juliska és Mariska, Vass Ilona stb. stb. úrhölgyek. Á gardedámok között ott voltak: Bubna Hermanne, dr. Danilovich Pálné, özv. Frantz Alajosné, Gáspárdy Gézáné, Gröber Fei enczné, Horváth Józsefné, özv. Mészáros Istvánná, Staud Jánosné, Szávits Katalin. Vass Lajosné stb. stb. úrnők. A harmadik és negyedik négyesnél már kiszáradtak szemeim, tekintetem és tagjaim a gombra tapadtak, mint gazdám szemei amaz élénk kis szőke kedves angyal rózsás arczára s még rózsá- sabb ruhájára, kivel a soupert tánczolta. Azután már nem tudtam magamról semmit. 5 ólakor a hűvös hajnali levegő költött fel édes álmomból. Ekkor hallottam, hogy a tiszta bevétel 400 frt körül forog. x. Különfélék. W^T T. előfizetőinkkel, kik lapunk első számát reklamálták, tisztelettel tudatjuk, hogy az illető szám a múlt heti postai közlekedés fönakadása miatt késett meg. „Az Eger kiadó hivatala.“ — A pápa aranymiséje. — XIIT. Leo, római pápa ő szentsége, f. é. jan. 1-én, a Szent-Péter-templombau elmondott csendes misével ünnepelte meg áldozó papságának télszázados évfordulóját. Fz ünnepi cselekvény káprázatos fénye és megható jelentőséellenzette Károly lothringeni herczeg, úgy vélekedvén, hogy Eger. mely egyike Magyarország legerősebb várainak, és öt, leghelyesebb alakú szegletbástyával van mesterségesen megerősítve, a felkelők nagy számú csapatain kívül négy ezer jancsártól őriztetik, azért nagy munkába s időbe kerülne, és nagyobb nehézségekkel járna annak ostroma, mint közönségesen vélik. A vár ostroma tehát ez úttal elmaradt, de azért egyéb hadműveletek biztosítása tekiutetéből Eger és vidéke távúiról, ügyelő hadcsapatok által körülkerittetett, nehogy a várőrség kirohanásai által a császári seregeket háborgassa. Vico azt Írja, hogy Ca- raffa Egert majd három évig tartotta körülzárva, és csak mikor kivezette katonáit a téli szállásról a táborba, akkor tett kirohanásokat az éhség által sanyargatott egri várőrség rabolni, s a szomszéd megyéket zsarolni. Timon is azt Írja, hogy Eger, már a feladás előtt régen be volt kerítve Nigrelli vezér és Dória őrgróf által. De e körülzároláson kivül az egri török várőrség máskép is nyugtalanittatott. így, egyebek közt Caraftá 1686-ban ötven huszárt küldött Eger alá, hogy a törököket csalják ki a várból s ingereljék harczra. S a csel sükerült; mert midőn a huszárok színlelt futásban menekültek, Ozmán basa az őrség egy részével nyomban titánok iramodott, s a megfutamlottakat egy völgyig üldözte, hol Caraffa és Heisler, seregök egy részével készen várták és hirtelen megtámadták az üldözőket, mely ütközetben Ozmán basa háromszázad magával maradt a csatatéren halva. Caraffa már az 1687-ik év elején javasolta és sürgette Eger vár ostrommal való bevételét. „Egert okvetlenül be kell venni, ge, a katli. világnak és magának a római népnek kegyeletes részvéte, az egész ünnepség ragyogó kerete a legmagasabb összhangban jutottak kifejezésre. — Az örök város lakossága és másfélszázezerre minő zarándokok és idegenek már kora reggel talpon voltak. A földteke minden népe, az öt világrészből, képviselve volt a zarándokok által. Magyarok, angolok, francziák, németek, spanyolok, lengyelek, románok, örmények, japániak, khinaiak, arabok, négerek stb. nagy számmal jöttek el, hogy tanúi legyenek a pápa aranymiséjének. Az ünnepség előkészületei már napok óta folytak; a külső rendre az olasz katonaság és rendőrség ügyelt föl, kik már Szilveszter estéjén állást foglaltak a Sz.-Péter-téren. A bazilikába csak meghívottakat bocsátottak be, szám szerint 80,000-et, kik csupán a Vatikán folől nyitott bejáráson át juthattak a templomba, mert a főkapu s az előcsarnok be voltak zárva. Benn a teljes számmal kivonult pápai csendőrség, és a pápa svájczi gárdája tartotta fenn a rendet. — A nép már regg. 4 órakor kezdett gyülekezni, s a roppant Péter-téren, a Vatikán és angyalhid környékén háromszázezer embernél több tolongott. A város fel volt díszítve, az ablakokon szőnyegek, virágok s a pápa arcz- képe valának láthatók. A. kath. lapok diszkiadásban jelenlek meg s óriási példányszámban keltek el. A meghívottak s a zarándokok felvonulása impozáns volt. Regg. 8 órakor már 80,000 ember foglalt helyet a Pétertemplomban, melynek falai értékes szőnyegekkel, selyem- és bársony szövetekkel valának díszítve, melyek ezer meg ezer gyertya fényében ragyogtak. — A bibornokok, a diplotnacziai kar, a pápa rokonsága, a római főrangú világ s a népek küldöttsége számára szövetekkel bevont emelvényeket állítottak fel a konfessio körül, melyet a templom minden részéből lehetett látni. A pápa délelőtt 9l/4 órakor vonult be templomba, leírhatatlan fény s a hívek megható hódolata által környezve. A sedia gestatorián vitték, olyan kísérettel, mely csak a legünnepiesebb alkalomkor szokta környezni. A tengernyi nép határtalan lelkes éljenzéssel, kendőlobogtatással, az öröm- és hó- dolatnyilvánitás legkülönfélébb jeleivel fogadta. A pápai gárda csak nehezen tudta fentartani a sorfalat. — A pápa halvány ar- czán mély meghatottság vala szemlélhető. Reszkető kézzel osztva áldást, vonult a konfessio elé, miközben a sixtina capella énekkara az „Ecce sacerdos magnus“ fenséges dallamát zengette. Nyolcz- vanezer embert a könnyezésig indított, meg a magasztos jelenet. A konfessio körül az emelvényeken elhelyezkedett negyvenöt bíboros és háromszáznál több püspök, teljes egyházi pompában, impozáns látványt nyújtott. — 0 szentsége a csöndes misét a kereszthajó s a főbejárat felé fordulva mondotta el. A misekönyv, melyet ez alkalommal használt, a Sz.-Péter-templom káptalanjának ajándéka. Bőrbe van kötve, négy sarka és két csatja tömör aranyból készült, és drága kövekkel van díszítve. A felső lap arany tábláján a pápa neve és a dátum áll. A pápa rendkívül értékes antik miseruhát viselt. Mise alatt háromszáz tagból álló — irta a császárnak, — hogy ez a vidék valahára békességben legyen, s a török adókkal terhelt és szorongatott szomszéd megyék eme terhek alul felszabaduljanak, mert a törökök Egerből messze kijárnak rabolni, s pusztítani. Caraffa teljes sükert remél ez ostromtól, mert ismeri a várbeliek szorult helyzetét Rüsten egri várparancsnok egy elfogott leveléből, melyben ez azt Írja a nagyvezérnek, hogy az őrség minden élelemből kifogyott, s ha e nagy szükségben eleséget nem küld, minden reményét feladja a vár megtarthatása iránt. E nagy szükséget igazolja azon körülmény, hogy a törökök nagy része a télen Egerből, családjaik otthagyásáva), megszökött, A városbeliek pedig annyira meg vannak fölemlítve, hogy midőn seregével Egerhez közelitett volna, a lakosság azonnal mindenestől a várba menekült. Az ostrom 10—12 napnál nem fog tovább tartani, s csak 600 főnyi gyalogságot kér segítségül, s néhány gyújtó ágyút Budáról. Ha pedig jól megfontolt javaslata visszautasittatnék, félni lehet, hogy a császári seregeknek Szolnok felé küldendő élelmi szereit a por- tyázó egri őrség elrabolja, ha pedig az aratás ideje elérkezik, annyi eleséget rabolnak, s hordanak be a várba, hogy az ostromot a jövő évre is kitarthatják, — amint fenyegetőznek is, hogy az egész környéket elpusztitandják, stb.“ Mindé nyomós okok daczára a bécsi hadi tanács Caraffa javaslatát ez úttal elvetette. Caraffát e bizalmatlanság nagyon elkeserítette. A császár azonban egy levélben mentegette a hadi tanácsot s meghagyta Caraf- fának. hogy Egert még szorosabban kerítse be. Caraffa a császár eme meghagyása folytán elébb megszállta a cser ép i, sir oki és szarvaskői várakat, melyek azou időkben Egervár előőrsi állomásai valának, mi által e váracsok- nak Egerrel való összeköttetését teljesen megszakasztván, azokw
