Eger - hetilap, 1887

1887-06-28 / 26. szám

202

erre és közelebb is áll hozzá, mint mi. Hogy Egerben mit miveitek az ön párthívei, ez még sokáig szomorú emlékű leend itt. Önnek kortesei a leggyalázatosabb házalást s vesztegetést űzték. Kész vagyok önnek Eger legtisztesebb polgárait előállítani tömegesen, a kik szintén kitéve voltak a vesztegetési kísérletnek nagy összegekkel, hogy önre szavazzanak. Légió a száma a gyalázatos vesztegetésnek. Nem Szent-Endre uram, több és piszkosabb üzelmekhez van kötve Egerben a nép között az ön neve, mely alatt dolgoztak, mint Szent-Endrén történt. Eger 1887. junius 22. Szederkényi Nándor, Eger város képviselője.

Nyilatkozat. Jókai Mór a Nemzet f. hó 22-iki számában a kassai szabadelvű párt elnökeihez intézett levelében érintvén egri jelöltségét, az itteni ellenzékre valótlan, igazolatlan s igy mélyen sértő kifejezéseket szór.

Mentegeti magát, hogy bár Kassán kijelentette, hogy csak ott fogad jelöltetést, mégis midőn Egerben fellépett, szószegést nem követett el. Azzal indokolja egri jelöltetése elfogadását, hogy pártja érdekében megmutatni kellett, hogy Eger nem egy főpap patrimoniuma s hogy van itt józan, hazáját szerető párt.

Ahhoz, hogy Jókai itt és ott, vagy bárhol föllépett, semmi közünk. Joga van hozzá. Ahhoz sincs semmi közünk, hogy szavát tartotta-e párthiveivel szemben ; mi úgy is tudtuk jól, hogy itt és ott mondott szavainak mennyi hitelt kelljen adni. De midőn mentegeti magát párthiveivel szemben adott szavahihetőségéről, oly indokoláshoz nyúlt, mely ellen tiltakoznunk kell. Egerben az ellenzék nem ma alakult. Jelöltjének neve rég hangzott a nép ajkán. A kormánypárt sok kísérlet s még több jelölt próbálgatása után jutott Jókai Mórig. — Jókai szánta rá magát a jelölte- tési vállalatra, hogy Egerben felzavarja a békét — mondjuk s bebizonyítani is készek vagyunk — az egri természetes kormánypártiak tekintélyesbjei akarata ellenére, miután itt a küzdelem sükerrel nem volt biztatható, a mint az eredmény is mutatja.

Jókai Mórnak pártja nevében egy főpapra irányzott denun- cziácziója oly tendencziózus, s valótlan, hogy megvetéssel utasítjuk vissza. — Egerben 1861-ben, 1865-ben, 1869-ben, 1872-ben, 1878-ban, 1881-ben, 1884-ben, mindig ellenzéki képviselő, nevezetesen függetlenségi-párti lett megválasztva, tehát méltatlan ráfo- gás s gyanusitás az, melyet bizonyos patrimonium emlegetésével pártunkra szór. — Eger többsége egyedül az elvnek patrimoniuma, a mint megmutatta a múltban s megmutatta most.

Hasonlóan kell elbánnunk, az előttünk ismeretlen „cassa nemonis“-ra való utalásával. Ez egyenesen rágalom pártunkra, s felhívjuk Jókai Mór urat, igazolja be az ország színe előtt állítását. Ezt becsületbeli kötelességévé tesszük ezennel.

Hogy miként járt el a Jókai-párt Egerben, az nálunk sokáig- emlékezetes marad. Nincs a demoralizácziónak s a lélek- vásárlásnak neme, mely meg ne kiséreltetett volua. Boros gazdák felkerestettek, hogy boraikat drágán megveszik, ha Jókaira szavaznak. A kik kocsikkal bírnak, fel kerestettek, hogy a választás napján vidékre menjenek, busás fuvart Ígérve nekik. Az egyes szavazatok ára nyíltan hirdettetett.

Pártunk e nemtelen lélekvásárlás ellen erélyes proklamáczi- óban nyilatkozott, s az eredmény az lett, hogy több szavazó jelentkezett is, a megvesztegetési dijat bemutatva bizottságunknak. Jókai, úgy látszik, nem is képzeli, mit tettek hívei neve alatt. Mi sajnálattal néztük, miként hurczoltatik meg neve oly üzel- mekben, melyek minden tisztességet sárba taposnak, s melyek előtt valóban még Szt.-Endre is elpirulhat.

Ennyit kötelességünk Jókai Mór levelére megjegyezni.

Eger, 1887, jun. 23-án.

A párt bizottsága nevében: C s i k y Sándor, VavrikEnd- re. Mednyánszky Sándor.

Az iskolai év végén.

(I. közlemény.)

Az imént lefolyt hét volt a diákok öröme, s a diákok — szomorúsága. Tanintézeteink e héten fejezték be az évzáró vizsgálatokat; e hét végén állapították meg a tanárok tanitványaik érdemjegyeit, szorgalmuk s elömenetelök szerint. E héten kihirdettetik a klassifikáczió, a tanuló ifjak kezökbe kapják bizonyítványukat, melyeket egy részök örömrepeső szívvel, mások aggódó félelmek

között visznek a szülői hajlékba haza; — az iskolai évet ünnepélyes „Te Deum“ zárja be, — s megkezdődik annyi ifjú szív o ajtása: a „grata vacatió,“ melyről már egy régi diák poéta sovárgó szívvel, ily ékes rigmusokban énekelt: „Grata vacatio, Cur non venis cito? Si venires cito, Darem tibi — czipö!“ Az ifjúság elszéled, s a választások zajától csak imént megcsöndesült Eger — még csöndesebbé, még kihaltabbá leszeu.

Elröpül az évi pálya,

Öröm keletkezik rája.

A diák maid messze széled,

Tünetén örömre éled.

Isten hozzád vig Eger már,

Honom eng-m ölelve vár.;

Ott köszöntőm regi lakom,

Derülj hát régen várt napom.

A légi dal, gyönyörű dallamával, elhangzik az ifjak ajkain, s eloszlanak a szélrózsa minden irányában, hogy a két havi szünidő alatt otthonukban, szüleik kebelén, szerető család kedves körében pihenjék ki az iskolai év fáradalmait.

A lefolyt iskolai év sükeréről s eredményéről csak akkor nyerünk kellő áttekintést, ha az iskolai értesítők, s jelentések kezeink közt lesznek, s ekkor nem mnlasztandjuk el e süker világos képét star istikai adatokkal szemlélet elé állítani. Mert Eger városa, számos, s nagyrészt túlnépes tanintézeteivel, nem jelentéktelen tényező hazánk közművelődési viszonyaiban.

E téren városunkban á talánvéve örvendetes előhaladás észlelhető. Nemcsak régebben fönálló tanintézeteink fejlődnek s emelkednek fokozato-an, de újabban keletkezett iskoláink is szembetűnő ügyekezetet fejtenek ki, hogy a kor igényeinek megfeleljenek s föladatuk kellő színvonalára emelkedjenek. Népünknél a közművelődés, a tanultság iránt fokozódó érdeklődésre, s növekvő fogékonyságra vall azon körülmény, hogy iskoláinkban, csaknem kivétel nélkül, a tanítványok száma évről-évre gyarapodik annyira, hogy némely iskoláink tultömöttsége azoknak szaporítását immár égető szükséggé tette.

Városunkban egy reáliskolának, — s esetleg egy polgári iskolának a törvény által is követelt fölállítása többé már nem odázható el hosszú időre. A reáltanoda létesítésére — úgy halljuk — legutóbb ismét örvendetes mozgalom indult meg polgárságunk körében. Adja isten, hogy e törekvések ez úttal valahára kellő eredményre vezessenek.

Van azonban egy sajnos körülmény, mely nálunk az elemi oktatás terén rég idő óta folytonos panasz tárgyát képezi, s mindeddig nem igen volt alkalmunk tapasztalni, hogy az illetők e bajon segíteni iparkodtak volna. E régi panasz abból áll, hogy az elemi iskolák osztályait bevégzett növendékeink közöl aránylag igen kevesen kerülnek ki olyanok, akik, enyhébb mérték szerint véve is, elegendő alapkészültséggel bírnának arra, hogy a középiskolákba való fölvétel legegyszerűbb követelményének is megfelelhessenek.

Régóta keresik, kutatják az okát e sajnálatos elmaradottságnak. Elemi iskoláinknak kivétel nélkül buzgó, szakképzett, s szorgalmas tanítóit e tekintetben alig lehet jó akarat s kellő ügyekezet hiányával vádolni. Bízvást elmondhatjuk, hogy azok szigorú pontossággal s kellő lelkiismeretességgel felelnek meg hivatásuknak s kötelességöknek.

A baj okát némelyek elemi iskoláink folytonos túlt.ömöttsé- gében vélik rejleni. S ebben nagy részt igazuk is van. A hol a törvényes létszám ellenére nagyon sok a tanuló, ott, igen természetesen, nem fordíthat a tanitó annyi figyelmet minden egyes tanítványára, mint ahogy ezt az elemi oktatás czélja szükségképen megköveteli. Ily körülmények közt könnyen megesik, bogy a tanitó, nem ismervén kellőleg növendékeit, könnyebben bocsátja át őket a felsőbb elemi osztályokba, egyrészt azért is, nehogy visszavetett tanulóinak aránytalanul nagy száma az ő tanítói re- putácziójának is ártalmára legyen. így történik aztán meg, hogy évről-évre számos oly tanulók lépnek át a felsőbb osztályokba, akiknek az alsóbbakban szerzett hézagos ismeretei egyáltalán nem jogosítják fel őket arra, hogy e kedvezményben részesüljenek. A lasciv eljárás pedig e tekintetben, később rendszerint erősen megboszulja magát annyira, hogy nem egy esetben a tanuló- •nak egész jövőjére kihat, s tönkre teszi életpályáját. Az ily, évről-évre, kegyelem, vagy rimánkodás utján, iskoláról-iskolára átcsúsztatok tanulókból kerülnek aztán ki a társadalom legveszedelmesebb parazitái: a proletárok.

Azután az ilyen „gyöngéd“ eljárásnak van még egy másik rósz oldala is. Gyakran megesik, hogy a tanitó, kinek osztá-