Eger - hetilap, 1887

1887-06-28 / 26. szám

lyában sok a rósz diák, hogy a bajt saját felelősségéről elhárítsa, rendszerint azt a kollégáját vádolja hanyagsággal vagy mulasztással, akinek osztályából a kérdéses tanulók az ő keze alá kerültek. Ennek aztán egy még elszomorítóbb eredménye az, hogy a pályatársak, az egyazon tanintézetnél működő tanítók közt. annyira fontos és szükséges jó egyetértés és összetartás meglazul, a kollegiális barátság föl- bomlik, s nem ritkán gyűlölködéssé, irigységgé, áskálódássá, s visz- szavonássá fajul, melynek rendszerint az intézet hírneve vallja kárát.

Mind e bajokat könnyű szerrel elháríthatni, még pedig — szerintünk két módon. Az egyik mód az, hogy az elbírálás kellő szigorát a tanítványok képességének, szorgalmának s tanulmányi készültségének megítélésénél már az elemi iskolák legalsó osztályaiban kell gondos lelkiismeretességgel foganatba venni, s azon tanulókat, kik akár tehetség-, akár szorgalomhiány miatt az osztály legalább közepes mértékű követelményének meg nem felelnek, minden tekintet és kedvezés nélkül, vagy osztályismétlésre, vagy más pályára kell utasítani. Hála istennek, vannak már alsó fokú kereskedelmi s ipar-iskoláink, hol a tudományos pályára alkalmatlan ifjak tehetségeiknek, s hajlamaiknak megfelelőbb ismereteket gyűjthetnek, s a polgári pályákon, melyekre azok előkészítenek, sokkal hasznosabb polgáraivá válhatnak városunknak s hazánknak.

A másik módot, mely — nézetünk szerint — e bajok miatt a tanítói testület kebelében előfordulható súrlódások elhárítását czélozná, — egy későbbi czikkünkben fogjuk tüzetesen tárgyalni.

Egy tanügybarát.

Indítvány szöllömüvelésünk érdekében.

— Az egri szőllőszeti, s borászati egylet becses figyelmébe. —

A philloxera jelenlétét saját almagyari szőllőmben is consta- tálván, s ennek az egész egri hegyen, nagymérvű elterjedése valóban aggasztó lévén, ezen ok indított engem arra, hogy felhívjam a szőllőszeti s borászati egylet becses figyelmét az alább közölt körülményre: nevezetesen szerény, de szilárd alapon nyugvó indítványom az: kérje fel a szőllőszeti, s borászati egylet, Molnár István budapesti vinczellér-képző intézeti igazgató-tanárt, — esetleg Miklós Gyula borászati kormánybiztos közbenjárásával, — ki a szőllőművelés terén, különösen a philloxera-kér- désben, hazánk egyik kitűnősége; hogy legyen szives ide Egerbe utazni, constatálandó azt, hogy az egri hegyekben, mely helyek és talajok azok, hol a szénkéneggeli gyérítést czélszerüen kivive, haszonnal alkalmazni lehetne.

Azon balhiedelem van ugyanis elterjedve, egyes szakértők nyilatkozata folytán, szőllőbirtokosaink között, hogy Egerben a talaj kötöttsége miatt a szénkéneggeli gyérítés kivihetetlen, mivel a talajba befecskendezett szénkéneg, a föld pórusain nem tudván szétillanni, e szerint a philloxerát sem semmisítheti meg.

Én eme véleménynek az ellenkezőjéről vagyok meggyőződve. Ugyanis a budai talajok az egrinél sokkal kötöttebbek, márgásak, s a gyérítés, melyben már én is vettem részt, igen jól sikerült s jelenleg is alkalmaztatik.

Vannak ugyan Egerben oly talajok, melyekre az előbbi állítás alkalmazható, de általánosságban ezt az elvet elfogadni nem lehet, s épen ennek szakértői eldöntése végett indítványozom Molnár István Egerbe jövetelét.

Vannak szőllőbirtokosaink közöl igen sokan, kik nem akarják beismerni, hogy az egri szőllők nagy része, a szénkénegezés költségét is megbirja; igaz, hogy nem Jesz annyi jövedelmünk, mint azelőtt volt, mert a nagy költség miatt jövedelmünk majdnem felére redukálódik; de mégis hoz annyi hasznot, hogy a termelő fáradságát jobban kifizeti, mint bármely más gazdasági termelés.

Igaz, hogy a gyérítés évenként megújuló, s holdankint 50—60 frtnyi kiadást okoz; de ez az egyedüli mód, melylyel szolleinket fentarthatjuk, s a gyérítés elkezdésekor nem lesz mindjárt oly nagy kiadásunk, mivel addig, mig az egész szőllő infici- álva nincs, csak az egyes inficiált foltokat s azok környékét kell gvériteni, s minden két-három évben trágyázni, (az 50—60 frtnyi pénzbeli kiadásban benfoglaltatik az ezzel járó munkálat, s trágyázás is); s ez idő alatt többi része szőllőinknek rendesen terem. Tartok tőle, hogy a teljes inficiálás néhány év alatt bekövetkezik.

Szőllőbirtokosaink azonban be fogják látni, hogy ezen bár költséges művelettel meg kell küzdenünk, mivel szőlleinket mindnyájan kiveszni nem hagyhatjuk. Mi lenne akkor Eger szőllőmunká- saiból, kiknek száma az 5 — 6000-ref meghaladja.?

A másik eljárás, melyre támaszkodtunk, jelesebb borfajtáinknak amerikai alanyokba való ojtása, a legújabb hiteles consta- tnlás folytán nem ér semmit, mivel a nagy költséggel beojtott s betelepített szőllők 8, sőt néha 6 éves korukban kivesznek ; az alany nem, de ennek a gyümölcse élvezhetlen, tehát azoknak, kik már sok ezer ily amerikai alanyt nagy költséggel beszereztek, nincs más teendőjük, mint azt a trágyadombra dobni. Fran- cziaországban már közel 8000 hektár volt ily beojtott vesszővel betelepítve, melyek már 8—10 évesek is voltak, s most, midőn már teremni kezdenének, annyira pusztulásnak indúltak, hogy már majdnem fele részök oda van. Erről többé tehát szó sem lehet.

A gyérítéssel egybeköthetjük lassankint a direkt termő szőllőfajok betelepítését is. Sajnos: ezekben nem nagyon válogathatunk. Nekünk vörös bornak a Jaquez, fehér bornak a Hjr- bemont ajánlandó, melyek azonban oly bort teremnek, hogy a mi finomabb borainkhoz szokott Ízlésnek egyáltalán nem felelnek meg; de ha más nem lesz, ezzel is megelégedhetünk. Remélem, hogy a szőllőszeti s borászati egylet indítványomnak helyt enged, s intézkedéseit habozás nélkül megteendi, annál is inkább, mert rég itt az ideje, hogy a philloxera fokozatosan aggasztóbb mérvű terjedésének szőllőhegyeinken minden kigondolható eszközzel útját álljuk, s e tekintetben hazánk legkompetensebb szakférfiúnak nyilatkozatát mielőbb meghallgassuk, s jó tanácsait ha sz- nunkra fordítsuk. Bayer Henrik,

oki. szőlész-, s bortermelő, Egerben.

Levelezés.

Tisza-Füred, 1887. jun. 24.

Junius 22-én hunyt el városunkban nyitrai Balogh István hites ügyvéd, megyei bizottmányi tag, volt egyházmegyei világi tanácsbíró, városunk és közéletünk egyik jól ismert kiváló egyénisége, hosszas sorvadás és több napi nehéz küzdelem után, életének 70-ik évében.

Az elhunyt született 1817-ben Matolcson, Szatmármegyé- ben; tanulmányait a sárospataki főiskolában végezte, jeles jogtanárokat hallgatva; mint ifjú a Szepességen, majd Budapesten volt joggyakornok. A nemz. függetlenségi harczban az ifjúság körében tartott lelkesítő szónoklataival, s majd karddal tette meg haza- fiúi kötelességét; a vihar lecsillapulta után Tisza-Igarra vonult, csendes működéssel látva kenyérkereset után. Itt ismerkedett meg s kelt egybe Papszász Ignácz nagybirtokos leányával, Katalinnal, kivel Tisza-Füredre jött lakni. Balogh Istvánt itt széles jogi ismeretei csakhamar a legkeresettebb, legkiválóbb ügyvéddé tették. Élte delén, házi boldogságtól környezve, munkával elhalmozva, egész lelkesiiltséggel szolgált a magán- és közügyeknek. Mint megyei bizottmányi tag kiváló szerepet vitt a gyűlés termében s a közbizalom több kiküldetésekkel és bonyodalmas kérdések vagy ügyek elintézésével bízta meg. Sok olvasottságból nyert nagykörű ismeretei meg azon kitüntetésben részesítek, hogy a tiszaszabá- lyozási társulat őt igazgatói választmányi taggá nevezte, s elnöke volt haláláig a „Tisza-füredvidéki régészeti egyletének.

Hazáját, egyházát véglehelletéig melegen szerette. A magyar irodalomnak ifjúságától fogva hő kedvelője és pártfogója volt. Az elnyomatás, a némaság sötét idejében, midőn az irodalom szavára oly nagy szüksége volt a hazának, egyetlen irodalmi vállalat pártolásától sem maradt hátra s az elsők egyike volt, kik támogatásukkal előálltak ; asztalán azóta is a napi időszaki sajtó termékeinek egész halmazát lehetett találni. Az egyházmegyei közigazgatásokban, mint világi tanácsbiró, hathatós részt vett s alapitvá- nyok tételénél ,közadakozásoknál mindig az elsők közt volt, kik erszényüket megnyitották. Legtöbbet köszönhet közvetlenül a t. füredi ref. egyház, melynek 8 éven át főgondnoka volt, jótékonyságának, melyet pénzbeli adományokon, alapítványokon kivűl azzal is tetézett, hogy az iskolának ajándékozta díszes szekrényben 825 dbból álló könyvtárát. Mint városi képviselőtestületi tag folyton Tisza-füred közjólétének előmozdításán fáradozott s a helybeli jótékony egyletek, intézetek mind részesültek az ő anyagi támogatásában, sőt végintézkedései következtében ezentúl is részesülni fognak jótékonyságában.

Kedves, müveit társalgása, valódi önzetlen vendégszeretete, felebaráti jó érzülete már magokban is feledhetlenné teszik az elhunytat azok előtt, kik ismerték; azok száma pedig, a kikkel jót tett, s akiken segített, nagyra megy. Ezek hálája, s nagy számú barátainak, tisztelőinek könye kisérte sírjába, 8 évvel ezelőtt elhunyt neje mellé, a kitűnő, felejthetlen emlékű férfiút és jó hazafit.

Béke és nyugalom lengjen porai felett! M. B.