Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-11-01 / 136. szám
2020 NOVEMBER | egység 27 JUDAPEST | JUDAPEST ANNO helyzethez. 1927 nyarán Szántó Jenő, az Angol-Magyar Bank igazgatója, a budai hitközség alelnöke és egyben gazdasági elöljáró vázolta a hitközség új beruházásait, így az újlaki bérház építése mellett egy telekvásárlást a lágymányosiak részére. 4 Az ügy előrevitelében kulcsszerepe volt a Kelenföld-lágymányosi körzet elnökének, Schwarcz Samunak (1871–1937), a Fővárosi Tejüzem Rt. vezérigazgatójának, akit 1928-ban választották meg.5 Érdemes meg jegyezni, hogy a szentimrevárosi körzet díszelnöke pedig nem kisebb személy volt, mint Strausz Adolf (1853–1944), a megbecsült köz gazdász és etnográfus, Ferdinánd bolgár fejedelem (később cár) bi zalmasa és tanácsadója, a Keleti Ke reskedelmi Akadémia (ma: Budapesti Gazdasági Egyetem) tanára, a Magyar Néprajzi Társaság egyik alapítója. 6 TERVEK ÉS AZ ANYAGI HÁTTÉR MEGTEREMTÉSE A Lenke (ma: Bocskai) úti telket a főváros ajándékozta a hitközségnek. Az 1928-ban kiírt pályázatra összesen kilenc munka érkezett be, melyek közül a zsűri az első díjat senkinek nem ítélte oda – „miután oly abszolút becsű mű, mely annyira kiemelkedik a többi pályaterv felett, hogy önálló értéket képviselne, egy sem érkezett be”. A második díjat viszont három építésznek is odaítélték, így azt Novák Ede (1888–1951), Baumhorn Lipót (1860–1932) és annak sógora, Somogyi György (1893–1980) is megkapták. A harmadik díjazott Pollák Manó (1854– 1937) volt. 7 Megfelelő terv ugyan nem állt még a budaiak rendelkezésére, azonban a szándékot mutatta, hogy a templomkörzet vezetősége 1930-ban a Belügyminisztérium engedélyével 1 pengős és 50 filléres téglajegyeket bocsátott ki, hogy az egész országban adományokat gyűjthessen a zsinagóga felépítéséhez. 8 A hitközség 1933 júniusában hirdetett újból eredményt: az első díjat Novák Ede, a másodikat Hamburger István (később Hámorra magyarosított, 1895–1970), a harmadikat pedig Román Ernő (1883–1959) kapta.9 Végül Novák és Hamburger kollaborációja valósult meg. A nyertes tervek kihirdetésének évében, decemberben egy nemes lelkű felajánlás is érkezett Taróczy Nándor (1874–1973) altábornagy részéről: „A hazafias érzelmű magyar zsidóság iránt érzett őszinte rokonszenvem jeléül a világháborúban elesett Mózes vallású hősök emlékére 100 (egyszáz) pengőt vagyok bátor átadni.” Az adományt dr. Kirszhaber Adolf (1860–1940) a budai hitközség legendás elnöke köszönte meg: „Mély tisztelettel eltelten könyveltük el Nagyméltóságod gyönyörű tényét és biztosítjuk, hogy kellőleg értékelni tudjuk e szép elhatározást. Isten segítségével felépítendő templomunkban a hazáért felhangzandó fohászaink közben minden esetben fel fog csendülni szíveinkben az az ima is, melyet Nagyméltóságod és Családtagjainak jóvoltáért fogunk az Egek Urához küldeni.” 10 SZEMFÉNYVESZTÉS? – ELLENTMONDÁSOS KOMMÜNIKÉK A tervek kihirdetése utáni két évben előrelépés nem történt. 1935 augusztusában, hogy a közvélemény érdeklődését újból felélesszék, a hitközség hangzatos bejelentést tett, a zsinagóga felépítésének végleges szándékáról. Ugyan a bejelentésnek a valós hírértéke csekély volt, hiszen ezt már majd’ 10 évvel korábban is belengették, a hír egyenesen érthetetlenné vált a körzet elnökének, Schwarcz úrnak a nyílt levele után, melyben kijelentette, hogy az egyetlen dolog, ami az új templommal kapcsolatban megvan, az ajándék telek, a felépítéshez szükséges fedezet azonban egyáltalán nincs meg. „Ki kell mondani, hogy amit ez a mai elöljáróság a Kelenföld-lágymányosi templom ügyében ígér, az közönséges kortézia, aminek semmi komoly fedezeti alapja nincs, ez nem komoly akció, ez kapkodás a látszat megmentéséért, amivel ideig-óráig lehet megtéveszteni a tájékozatlanokat, de aminek révén belátható időn belül a Kelenföld-Lágymányos zsidósága templomhoz jutni nem fog.” 11 Habár az ilyen volumenű építkezések körül kialakult anyagi problémák általánosnak mondhatók, a lágymányosi templom esetében kicsit többről volt szó. Ezekben az években folytak a pesti és budai hitközségek unifikációs tárgyalásai, azonban a budaiak nagyobb része, és annak elöljárósága nem akart a pestiekkel egyesülni, miközben maga komoly forráshiánnyal küzdött. A budaiak vívódását tetézte az is, hogy a lágymányosiak szimpatizáltak az egyesüléssel, sőt 1934-ben még a kiválásuk is felvetődött, miután húzódó ügyeik nem kerültek elintézésre – egy közgyűlésen Schwarczék kivonultak, miközben az elnökségnek azt kiáltották oda: „Semmi közünk többé a budai hitközséghez! A Goldmark terem közelebb van hozzánk, mint a Zsigmond utca!” 12 A legtöbben úgy vélekedtek, hogy a lágymányosi zsinagóga csak egy nagy, budapesti hitközség megteremtésén keresztül valósulhat meg. 13 NAGYÜNNEPI IMAHÁZHELYZET A budai hitközség 1935-ben a három állandó zsinagógája mellett az A keleti fal A zsinagóga eredeti látványterve az iskolával és a rabbilakkal a Tér és Formában JUDAPEST | JUDAPEST ANNO
