Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-11-01 / 124. szám
2019 NOVEMBER | egység 29 JUDAPEST ANNO | KILE leg kezdett szertefoszlani, melynek valós miértjét a társadalmi át ren dező désben találhatjuk. Egyrészt az öt let óta eltelt tizenpár év alatt egyre kevesebb lipótvárosi volt érintett egy „megazsinagóga” felépítésében, amiben nem is annyira az elköltözések, mint inkább a túlzott asszimilációval járó vallástalanság játszott szerepet. Másik oldalról egyre terjedt a hitközségben az a vélekedés, hogy egy (újabb) központi zsinagóga helyett a „perifériákban” élők – értsd: nem kifejezetten a belvárosi zsidók – szoelnöke vetette el, és a korábbi tervek helyett 1907 őszén azt a gondolatot vetette el a vezetőség soraiban, majd aztán a főváros nagyjai között, hogy az azóta még értékesebb lipótvárosi telket cseréljék három kisebbre: egyre a Balaton utcában, egy másikra a Ferencvárosban a Ráday utca környékén, hogy egy-egy kerületi zsi nagógát építhessenek, illetve egy har madikra a Dohány utcai zsinagóga mellett felszabadult üres telekre, hogy azt parkká alakíthassák át: „Így a Dohány utcai főtemplom mél tó keretet nyer, nem lesz kitéve an nak az eshetőségnek, hogy oda ko médiákat lehessen engedélyezni, Hősök Templomát, a zsi dó múzeumot magába foglaló zsi nagógai épületszárnyat és felújították a mögötte álló leányiskolát.7 A két másik telek igénylésétől a hitközség végül elállt. 8 A CÉLOK ÉS NÉZÕPONTOK ALAKULÁSA A lipótvárosi „megazsinagógának” legalább két fő célja lett volna. Az első a pesti imahelyek bővítése, a második pedig a tervek monumentalitásából rajzolódik ki: a fővárosi zsidóság dicsőségének hirdetése, mely az 1895-ös recepciós törvénnyel végre elnyerte teljes egyenjogúságát. A hitközségnek volt ugyan két nagy zsinagógája, a Dohány utcai ma is a világ egyik legnagyobbjának számít, viszont egyik sem állt kiemelt helyen. A Rumbach egy szűk utcában áll, a két minaretszerű tornyán kívül – már ha valaki észreveszi azokat a magasban – szinte teljesen beolvad a környező lakóházak sorába. A Dohány eredetileg szintén bérházak avagy hogy valami négyemeletes bérház szennyes világítóudvarai bámuljanak rája. A pesti hitközség ez esetben a Dohány utcai templom oldalsó részét szép faszáddal láttatná el [ne felejtsük el, hogy ekkor már tíz éve a zsinagóga bal oldali toronyrészénél az épület vakolatlan tűzfala éktelenkedett – Cs. V.] s általában megtenne mindent, hogy a templom külső képe megfelelő módon érvényesüljön.” 5 A telekcsere hivatalosan 1909. no vember 3-án zárult le, miután a fő város megegyezett a hitközséggel, hogy megkapják a Dohány zsinagóga melletti telket, de nyilvános park helyett – hogy ott nehogy „éjszakai kétes elemek férő és búvóhelye legyen” – inkább a hitközség építse be azt. 6 A valós tereprendezés csak 1931-ben fejeződött be, amikor fel építették a rulnak imahelyekre.4 Azaz egy óriási helyett több kicsi kellene. Utóbbi álláspont eredményezte 1908-ban a Dózsa György (akkor: Aréna) úti, 1910-ben a Cserkész utcai (kőbányai), 1922-ben a Nagyfuvaros utcai, 1923-ban a Páva utcai és 1927-ben a Hegedűs Gyula (akkor: Csáky) utcai zsinagógákat. A lipótvárosi „megazsinagógát” végleg dr. Weinmann Fülöp (1839– 1911) udvari tanácsos, a hitközség új 1 Komor Marcell, „A lipótvárosi templom tervei”, Egyenlőség (1899) 18. évf. 12. szám, 4–6. old.; 2 „Hirek – A pesti uj zsidó templom”, Egyenlőség (1899) 18. évf. 53. szám, 9. old.; 3 Gábor Eszter, „A lipótvárosi zsinagóga pályázata”, in: Gerő András (főszerk.) Budapesti Negyed – A meg nem épült Budapest (1998) V. évf. 4. szám – VI. évf. 1. szám, 39–41. old.; 4 „Kohner Zsigmond 1840–1907”, Egyenlőség (1907) 27. évf. 1. szám, 3. old.; 5 „Hirek – A templomügy”, Egyenlőség (1907) 26. évf. 38. szám, 9–10.; 6 „Hirek – Telekcsere”, Egyenlőség (1909) 28. évf. 41. szám, 9–10.; 7 A Hősök Templomáról szóló cikkünket lásd: Cseh Viktor, „A Vágó-építészek hagyatéka bérházakon, villákon át a Hősök Templomáig”, Egység (2017) 27. évf. 98.; szám, 23–25. old.; 8 „Hirek – A pesti izr. hitközség templomtelke”, Egyenlőség (1909) 28. évf. 43. szám, 9. old.; 9 Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.137 közé volt ékelve – ne feledjük, hogy a Wesselényi utcát csak 1897-ben nyitották ki a Károly körútra, ezt követően pedig sokáig bazársor volt a zsinagóga mellett, melynek „hangulatát” Weinmann elnök fenti szavaiból is megismerhettünk. A költséges lipótvárosi tervek mögül végül a hitközség kihátrált, és inkább a Dohány eleganciájának és központi szerepének vissza- vagy felállításán kezdett el dolgozni, melyet maradéktalanul csak 1931-ben tudott megvalósítani. Foerk Ernő második pályaterve – BTM, Kiscelli Múzeum, Szalatnyai Judit fotója Dohány zsinagóga – Fortepan 9 Komor Marcell – tervlap.hu Kohner Zsigmond, az izraelita hitközség elnöke
