Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-06-01 / 107. szám
2018 JÚNIUS | egység 27 KULTÚRA | KILE AKINEK A TŐKE ÉS PÉNZ KÖTELEZETTSÉGET JELENTETT VÁZLATOK WEISS MANFRÉD ÉLETÉBÕL Weiss Manfréd a 19-20. századforduló egyik legnagyobb kapitalistája és egyben legnagyobb filantrópja volt. Mérhetetlen gazdagsága csak a jó szívén keresztül nyilvánult meg. Gyártmányainak és jótéteményeinek sora egyforma hosszú, ha nem volt hosszabb az utóbbi. Életéből idézni néhány vázlatponton keresztül nehéz feladat, mégis, egy-egy szilánk is kiválóan megvilágítja Weiss Manfréd nagyságát. Mert ahogy egy nekrológjában írják: „Ő nem azok közül a nagyságok közül való volt, akiket messziről kellett nézni, hogy nagyot mutassanak. Az ő igazi emberi nagyságát közelről lehetett látni, azokban a vonásaiban, melyekben a legtöbb »nagy ember« is apró és közönséges.” CSEH VIKTOR ÍRÁSA 1890-ben egy robbanás történt a gyárban, így a további biztonságos termelés érdekében költözniük kellett, az új gyártelep helye pedig 1892-től Csepel lett. 1893-ban még csupán 150 munkás dolgozott a gyárban, 1917-ben pedig már 27.000 (!) ember váltotta egymást három műszakban. 1896-ban, miután Bertold képviselő lett, szétváltak az összeférhetetlenség miatt, hiszen a gyár komoly kapcsolatban állt a magyar állammal. A gyár a béketermelésről fokozatosan a haditermelésre állt át. A gyár termelési mértékét szá-WEISS MANFRÉD, A GYÁROS Weiss Manfréd (1857-1922) testvérével Bertolddal (1845-1915) 1882-ben nyi tották meg konzervgyárukat a Lövölde téren, mely az ország első ilyen gyára volt. Később részt vettek a Magyar Ipari és Kereskedelmi Bank létrehozásában. Tőkéjének egy részét, hogy biztosítsa, Weiss Manfréd in gatlanba fektette: Andrássy út – Jókai tér – Nagymező utca és a ma Újlipótváros néven ismert városrész déli részét, a Margit híd és Vígszínház közötti területet vásárolta meg, így az itt álló bérházak, vagy éppen a színház, az mind ő telkén épülhetett fel. FOTÓK: FORTEPAN, CSEH VIKTOR
