Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/2. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
Zimányi Árpád: A magyar sajtó helyesírási témájú cikkeiből (1945—1985)
- 93 szem előtt tartásával áttekinthetőbb lenne. U A budapesti lapokban október végén kezdődött el a vita. JÁK SÁNDOR tévesen általánosító és elíogult véleményét VARGHA BALÁZS cáfolta meg: "... az Akadémia új kódexe nem reformot kezdeményez, ... hanem logikusan végiggondolva alkalmazza minden lehetséges kérdésre az eddig is érvényesülő alapelveket."^ StJPKA GÉZA szavai hatalmas visszhangot keltettek: "... mi az eredmény? Lgy csomó hiábavalóan kidobott pénz s egy ^ reformszabályzat, amel lyel az Akadémia tielyesen tenné, ha napokon belül visszavonná a forgalomból."^ DEVECSERI LÁSZLÓ — sok társához hasonlóan -- szembeszáll SUPKÁVAL, és pozitívan értékeli a szabályzatot. A változtatásokról az a véleménye, hogy igen megfontoltak, nein okoznak törést helyesírásunk rendszerében, sőt nem ártott volna még több módosítás sem, mint például a dz, dz s elvá12 lasztásában. BÓKA LÁSZLÓ cáfolja azt. a rosszhiszemű hírverést, miszerint az Akadémia a közvélemény kizárásával készítette el a szabályzatot.^ PAIS DEZSŐ megállapítja, hogy a bizottság azzal követett el hibát, amikor a változtatásokat megokoló magyarázatokat nem készítette le idejében.^ Az eltérő vélemények ütköztetése még két vitában csúcsosodik ki . A Kortárs cikke a 10. kiadást, nem tekinti általános érvényűnek az írók munkái szempontjából, a kéziratokon a szerkesztőknek nem lenne szabad változtatni bizonyos helyesírási esetekben. A túlzott szabványosítás akadályozza a szépírót nyelvművelő tevékenységében. A nyelvészek és a korrektorok szerint viszont egyre sürgetőbb feladat helyesírásunk egységesülése. 1 5 1959-ben és 1960-ban a szabályzat új lenyomata váltotta ki azt a vitahullámot, amelyik egyben már a IXJSSZÚ, forrongó időszak végét jelentette: higgadtabb !«ng, megfontoltság, a másik véleményének tiszteletben tartása, nem pedig a mindent elvetni akarás gáncsoskodó szándéka jellemezte az ekkor megjelent 12 cikket.^ Hét év alatt az alábbi konkrét kifogások merültek fül a szabályzat 10. kiadásában foglaltakkal kapcsolatban: a bölcsessé g -- frissesé g ellentmondása, a földrajzi nevek írása (Marg itszige t — Csepel-sz iget, jluna-par t), személynevek ( Oacsáuy i -- Ba tsány i), a zárt e megkülönböztetése és jelölése, az idegen szavak fonetikusan történő írása ( büf é, sa nzon) . a kiejtés és a szóelemzés elvének harca ( szagg at -- sza kgat, a ggat — akya t, fagga t — fakga t), az -JJ, -ű, -i képző összerántó ereje ( nag y-
