Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/2. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Zimányi Árpád: A magyar sajtó helyesírási témájú cikkeiből (1945—1985)

- 94 erej

ű — nagy erej

ű, aprószoin

ű — apró szemű), a külön- ós az egybeírás sok szabályának bonyolultsága, ellentmondásossága, sokféle esete (nnyagnévi előtagú összetételek, a mozgószabály alkalmazása). Az 1954-ben rregjelent Helyesírási Szabályzat ráirányította a figyelmet a nyelvre, a nyelvészetre és a lielyesírásra. A lapokban közvetlenül nem tükröződtek olyan vitaanyagok, mint a Nyelvművelésünk főbb kérdései című tanulmánygyűjtemény vagy az 1959-es Anyanyelvi műveltségünk elnevezésű pécsi konferencia. Ezért is jelentős az a szellemi pezsgés, ami a 10. kiadást követte. A korábbi években használt éles hang, az öncélű bírálat arra ösztönözte a nyelvészeket, hogy átgondolt válaszaikkal meggyőzzék vitapartnereiket, magyarázatukkal segítsék a nagyközönség tájékozódását, és fölfigyeljenek a meglévő hibákra, ellentmondásokra. Ezekben az években az egyedi hibák bírálata háttérbe szorult, bár az érdeklődés soha nem szűnt meg irántuk. Sőt 1950 után, számuk állandó emelkedésével, a helyesírás a legfőbb nyelvművelő területté vált. Érdemes összehasonlítani a 10. kiadás fogadtatását a három évtizeddel későbbi 11. kiadás körülményeivel. Vizsgálatom tárgyát továbbra is a népszerű sajtóra szűkítve nem kívánom részletezni a megjelentetés szakmai hátterét, a szaklapok sokirányú tevékenységét. Csupán utalok arra, hogy az Édes Anyanyelvünk című folyóirat jóvoltából olvasóközönségünk bepillanthatott a szabályzatszerkesztők műhelyébe, s 1900-tól folyamatosan kapott felvilágosítást a várható változásokról, bár ez nem volt mindenre kiterjedő és módszeres tájékoztató munka. Az 1904-re keltezett, de 1905-ben boltokba került új szabályzatot most is várakozás előzte meg, de nem olyan felfokozott várakozás, mint az előzőt. Ehhez hozzájárult a sajtó visszafogott magatartása. A 11. kiadást megelőző időszakban nan volt sürgető, éles hang, nem volt parázs vita az egyébként valóban túlhaladott szabályzatról, bánéin a mindennapok írásgyakorlata bátran eltért bizonyos régebbi kötöttségektől. Helyesírásunkban kettősség jött létre, mást mutatott az 1954-es szabályzat és megint mást az élet. Mindez zavarólag hatott a már meggyökeresedett idegen szók esetében (eredeti írásmód — fonetikus átírás), a mozaikszavak egy részénél és a kitüntetések leírásában. Közvetlenül az új szabályzat megjelenése előtt közöltek olyan nyelvművelő cikkeket, amelyek még a régi szellemében születtek. A Köznevelés