Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Az orosz nyelv eszközei a kauzatív igei kapcsolatok kifejezésére

A szorosabban vett műveltetés, a cselekvésnek mással való végeztetése semmiképpen sem eredeti jelentése (a később részletesebben ismertetendő) magyar kauzatív-képzőnek. A vogulban és az osztjákban a valódi müveltetésre alig van példánk. Ugyanez a helyzet a votjákban is. Ahol pedig — mint a finnben, a lappban stb. — e jelentés mégis kifejlődött, valószínűleg csak másodlagos lehet. Egy jelentésmozzanat azonban minden egyes finnugor nyelvben megtalálható : az előbb 3-nak jelzett átható ige jelentés ; ,,. . . az egyes ugor nyelvek sok transitiv igefogalmat csakis intransitiv igének causativumával fejeznek ki", írta már Budenz. [9] A magyar kauzatív képző első megjelenésekor csak ebben a jelentésben található meg. A teremt, kelt, bont jelentése tulajdonképpen : teszi, okozza, hogy teremjen ; teszi, okozza, hogy bomoljék ; teszi, okozza, hogy keljen. Már ez a három példa is mutatja, hogy az ősi finnugor kauzatív képző a -t. A -t képzők tehát ezekben az esetekben ,,egy tenni, okozniféle igető értékével bírnak". [10] Ezt bizonyítja a -t képző eredete is. ,,A Debreceni Grammatika óta ugyanis -t képzőinket a tesz »facerc« tövével, alaprészével azonosítják : Vevődött ezen toldalék talán ebből : tesz, tett, tette;... (olvastat) mintha így volna: tette olvasni". [11] Megerősíti ezt a feltevést az a tény, hogy a müveltetésnek a tesz igével való jelölése más nyelvekben is gyakori : latin facio flere aliquem, francia faire pleurer, német weinen machen stb. Baboss szerint annak sem lehet akadálya, hogy egy „facere" jelentésű igető képzővé váljon. 112] A magyarban tehát a deverbális -t képző eredeti jelentése az alapszóban kifejezett cselekvéssel való valamiféle tevékenység, azaz a cselekvés tevése, előidézése, okozása stb., pl. a nézés' tevése, előidézése, okozása' a mutatás : finn S. näke = néz, näyttä = mutat. Persze a cselekvés okozásának, előidézésének stb. sok módja van : okozásnak veszi a nyelvérzék pl. a nem gátlást, a megengedést, a cselekvésben való puszta részvételt is. Az okozás sok elképzelhető módján kívül azonban különbséget kell tennünk mindenekelőtt közvetlen és közvetett okozás (előidézés) között. Ha pl. a kelt, bont stb. származékok jelentését vizsgáljuk, azt látjuk, hogy ezek a kelés, bomlás stb. egyszerű, közvetlen előidézését jelentik csupán, nincs meg azonban bennük a valódi műveltetés három mozzanata, amelyet első grammatikánkban Sylvester János így határozott meg : ,,. . . quorum significatio tres in se personas includit. Prima est, a qua agendi origo exit; secunda cuius medio operatio perficitur ; tertia in quam illa transit" (Corp. Gram. 56). [13] Az igazi műveltető jelentés tulajdonképpen ez, amikor is a cselekvésnek három mozzanata van : A alany, a cselekvés megindítója, okozója ; B a második, a cselekvést valóban végrehajtó alany ; végül C tárgy, melyre a cselekvés hat. [14] E három mozzanat közül az említett igékben (kelt, bont stb.) csak kettő van meg : a cselekvés megindító-okozó alanya azonos annak végrehajtójával. Az alapszóban kifejezett (folyamat, állapot stb.) ilyenkor közvetlen viszonyban van a származékban kifejezettel, az okozás közvetlen. Nem közvetlenül hat azonban a tárgyra az alany cselekvősége a mosat, írat stb. tökéletes műveltetőknél ; pl. a mosat 8* 80