Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)
I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Az orosz nyelv eszközei a kauzatív igei kapcsolatok kifejezésére
esetében a háziasszony cselekvősége nem hat közvetlenül a fehérneműre, hanem csupán a mosónő közvetítésével; az okozás, a cselekvés így közvetett. A kelt, bont stb. származékok tehát olyan értelemben, mint a mosat stb., soha nem voltak müveitetők (de kauzatívumok igen !), nem homályosult el bennük az okozás sem, ma is megvan világosan : kelt: okozza a kelést, bont: bomlást okoz stb. Mindezek előrebocsátása már csak azért is szükségszerűnek látszott, mert az eddig elmondottak fényénél könnyebben megértjük, mi volt a kauzativitás tekintetében a helyzet az indoeurópai, majd az ősszláv nyelvben. Ha az indoeurópai helyzetet vizsgáljuk, a következőket látjuk : Általában sok különböző jelentésű tő volt képezhető ugyanabból a gyökből, amelyek azonban jelentéstanilag egy közös csoportot alkottak : indoeurópai gyök : *bheudh = felébredni, ebből négy jelenidő volt képezhető : 1. *bheudh e/o = ébren lenni, 2. *bhundh e/ 0: a felébredés és a figyelem következetes fejlődését fejezi ki, vagyis : felébredek, 3. bhodáyati = ébreszt, 4. budhyáte = fel van ébresztve (állapot). Amint látjuk, a 3. jelentés, az „ébreszt" megvan tehát már az indoeurópai alapnyelvben. Nem kétséges, hogy az indoeurópai „ébreszt" ugyanaz, mint a „kelt" vagy „bont", „ront", vagyis kauzatív jelentés olyan értelemben, hogy átható cselekvést fejez ki és a cselekvés megindító-okozó alanya azonos annak végrehajtójával. Az ősszlávban ugyancsak hasonló a helyzet: 1. ószl. блюсти ; блюдеть (megóv), 2. бъдитъ = ébren van, 3. боудитъ (inf. боудити) ébreszt, 4. (воз-) бънетъ = fel fog ébredni. E négy ige közül egynek, а блюсти-пак már nincs kapcsolata a többi hárommal. A harmadik jelentés azonban itt is kauzatív : ébreszt. Más példával is bizonyíthatjuk, hogy az indoeurópai állapotnak az ősszlávban is megmaradt néhány nyoma. Az indoeurópai *stha-, *legh~, *sed-tövekből származó igéknek 3—3 párhuzamos formáját látjuk az ősszlávban : 1. cselekvést jelölő orrhangú alak : станр, л^гр с^Д9 (inf. стати, лешти, сёсти), 2. állapotot jelölő alakok : стоитъ, лежитъ, сёдитъ (inf. стояти, лешати, сёдёти), 3. kauzatív jelentésű : ставитъ, лошитъ, садитъ : áll it, fekte/, ülte/ (inf. ставити, ложити, садити). А 3. alatt jelzett igék kauzatív igék a már eddig vázolt értelemben. Igazi müveitető igékre azonban éppúgy, mint a finnugor alapnyelvben sem, az indoeurópai alapnyelvben és az ősszlávban sem találunk példát. 6 HL
