Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Szokodi József: Heves megyei adatok a Magyar Tanácsköztársaság történetéhez. (Gyöngyös a két forradalom idején.)

berben — megvolt a hajlandóság arra, hogv együtt meneteljenek a keresztényszocialistákkal egy „polgári egységfront" keretében. Endrész József, aki — a forradalom utáni első hetek ingadozásai után — őszintén szerette volna, hogy a párt a forradalmi tömegek vezetője legyen, két malomkő között őrlődött. Ha az országos pártvezetés hivatalos vonalát fogadta el, szembekerült a baloldali tömegekkel, ha ezek akaratát képviselte, szembe került a hivatalos vezetéssel. így a szociáldemokrata párt vezetősége kétféle ütemre járta a táncot. Némi javulás állt be ezen a téren akkor, amikor Nemecz József forradalmi szocialista bekapcsolódott a város politikai életébe. Az a tény, hogy a dolgozók között folyt a forradalmi agitáció, azt mutatja, hogy az SZDP hivatalos vezetésének „hivatalos propagandája kiegészült a baloldali elemek és a frontról hazatért katonák politikai tevékenységével. A gyöngyösi dolgozók nem pusztán sajtó útján értesültek az oroszországi eseményekről, nem csupán és nem elsősorban önmaguktól vonták le a megfelelő politikai konzekvenciákat, hanem a bolsevik eszmének a városban is voltak agitátorai. Károlyi Párt. (Vezető: Cserján Károly ügyvéd.) E pártnak nem volt olyan nagy tömegbefolyása, hogy az októberi—novemberi napok politikai porondján bármely más pártnak számbajöhető politikai riválisa lehetett volna. Befolyása november végén kezdett némileg erősödni a középrétegek körében. Radikális Párt. (Vezetői: dr. Polgár Lajos, dr. Stampfer Mór, dr. Berkovics Miklós, dr. Ehrlich Mihály, Domán Ignác, valamennyi ügyvéd és kereskedő.) Bár hivatalosan csak november végén alakult meg, de már októberben a budapesti kongresszuson mint politikai szervezet képviseltette magát. Szócsöve — a „Gyöngyös" című helyi lap — bizonyos befolyással bírt, s nem egy ponton szembe került a keresztényszocialistákkal, de a város politikai vezetését kézbe venni nem tudta. Keresztény Szociális Néppárt. (Vezetői: dr. Bozsik Pál plébános, dr. Somogyi István ügyvéd, Király János, Mihálovics József.) Ez a párt — tevékenységét, célkitűzéseit vizsgálva -— a legreakciósabb politikai szervezet volt Gyöngyösön. Mint a nagybirtokos, reakciós egyház érdekvédelmi szerve, mindent elkövetett, hogy megtartsa a várost évszázados holt medrében. A párt vezetői — mint azt bizonyítja a november 1-i tömegtüntetés vérbefojtása — nem riadtak vissza semmiféle eszköz alkalmazásától, csakhogy a régi rend fennmaradását biztosítsák. A párt „Gyöngyös és Vidéke" című sajtóorgánuma az alázatos keresztényi eszméktől a legféktelenebb nacionalista, antiszemita, kommunista-ellenes uszításig elment. Rovataiba mindent felvett, ami a forradalom ellen szólt. Tömegbefolyása október végén és november első felében a földés szőlőmunkások jelentékeny részére is kiterjedt, azonban ebben a rétegben a későbbiek során fokozatosan háttérbe szorult. A négy párt mellett a jelzett időben működött még egy politikai szervezet, a „Szabad kőműves páholy" („Akác a Mátra alján"). Monarchia-ellenessége az értelmiségiek egy részének imponált. A páholy szociális demagógiától csepegő röplapjaival a dolgozók között is igyekezett magának a többi pártokkal szemben bázist teremteni. Követelte a régi 165