Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A fehér terror rémuralma Heves megyében 1919—1921

részesítése, általában a velük szemben követendő legszigorúbb eljárás életbeléptetése iránt . . . Ugyancsak lehetetlen állapotok azok, amelyek a várban és a régi vármegyeházán internált kommunista-gyanús egyének őrzésénél tapasztalhatók. Ezek az egyének akkor szöknek el, amikor akarnak...« [99]. A belügyminisztérium a Heves megyei közigazgatási bizottságnak 1920. április 12-én tartott üléséből előterjesztett jelentését vizsgálat tárgyává tette, s megállapította, hogy »a kommunista ügyek elintézése, az ítéletek végrehajtása és a foglyokkal való bánásmód terén szabálytalanság nem fordult elő« [100]. A helybeli fehér hatalmasságok azonban nem nyugodtak bele, hogy a belügyminisztérium csak a »kisebb fokú hiányok és szabálytalanságok megszűntetése iránt« intézkedett. Május elsején a törvényszéki fogház újabb katona\ megszállás alá került. Ez azonban már nem három napig, hanem teljes egy hónapig tartott. A fogház őrszemélyzetét, mint megbízhatatlant, végkép szélnek eresztették. Ezentúl szuronyos, kézigránátos katonák látták el az őrszolgálatot. Az ellenforradalom tömegmészárlásra készülődött. Mivel azonban közvetlen békekötés előtt állott az ország, a gaztett kieszelői célszerűbbnek látták jobb időkre hagyni a terv kivitelezését. Az egri ötös tanács két kommunistát ítélt halálra. Az egyik Nemecz József volt, a gyöngyösi karhatalmi parancsnok a Tanácsköztársaság idején, a másik Nagy József, a Debrecenben alakult egyik munkászászlóalj parancsnoka. Nemecz József a május 2-i gyöngyösi ellenforradalom leverése miatt kapta a halálos ítéletet, elnöke volt a gyöngyösi forradalmi törvényszéknek. Miután megérkezett a kormányzó leirata, amely szerint Nemecz József ügyében kegyelmezési jogát nem kívánja gyakorolni, 1920. július 29-én végrehajtották rajta az ítéletet. Nemecz meglepő nyugalommal viselte sorsát. Midőn közölték vele, hogy immár legfelső helyen is szabad folyást engedtek a törvény szigorú alkalmazásának, kihúzta magát, s a vele szemben álló rabirnoknak kemény hangon odakiáltotta: »Engem ne sajnáljatok barátaim! Fő az, hogy a Szovjetunió él és virágzik. Ti még megéritek a világforradalmat!« [101]. Nemecz a Kommünt éltetve bátran halt meg. Még a klerikális Egri Népújság is kénytelen elismerni, hogy »az önuralomnak . . . iskolapéldáját adta. Konok arccal, a megbánás legcsekélyebb jele nélkül lépett az akasztófa alá a világforradalom mérgezett lelkű bajnoka« [102]. Nagy Józsefet szintén az egri fogház udvarán akasztották fel 1921. február 19-én. Éppen olyan bátran nézett szembe a halállal, mint Nemecz. Nagy József a románokkal folyvást harcolva, április végén Poroszlónál kelt át csapataival a Tiszán. A környék ekkor már tele volt ellenforradalmárokkal. Borsodivánkán a segéd jegyző szervezte a fehéreket. A rábolypusztai egri főkáptalani gazdaság intézője élelemmel, igavonó állatokkal segítette a burzsoá román csapatokat. Ezért az intézőt, mint hazaárulót, Nagy József parancsára május 3-án agyonlőtték. A debreceni születésű 28 éves Nagy József ugyanolyan »dacos fanatizmussal« viselte sorsát, mint a halálban társa, »a megindultság és megbánás legkisebb jele nélkül« [103]. Nemecz mellé, a Hatvani-temető 345-