Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)
Sziklavári Károly: Kossuth Lajos és századának zenehistóriája
az 1850-es évek folyamán a Kossuth-nóta dallama alá írt szerelmi vonatkozású versszakok némelyike már a szabadságharc előtt ismertnek számított (s így bizonyos értelemben eredeti szövegnek mondható). Megkockáztatjuk azt a feltevést, hogy a szabadságharc korai időszakában (minden bizonnyal még 1848 őszének elején) egy általánosan ismert, s mondhatni, akkortájt épp a népszerűsége tetőfokán járó, többféle szöveggel is énekelt melódiára alkalmazták - valakik, valahol - a „Kossuth Lajos azt üzente..." kezdetű sorokat. Mindenesetre addig, amíg egy újonnan előkerülő dokumentum nem cáfol rá határozottan, (az egyébiránt hallatlanul precíz) Mátray Gábor fenti közlését látszik a legcélszerűbbnek elfogadnunk, a dallam elterjedtségére vonatkozólag.^ Úgy tudjuk, a Kossuth-nóta melódiája 1851 folyamán jelent meg először idehaza nyomtatásban - az esztendő során mindjárt kétszer is: Füredi Mihájy említett, 100 magyar népdal című gyűjteményében tette közzé, emellett tisztán hangszeres letétként is napvilágot látott a Két honvéd dal és csárdás címet viselő kiadvány élén, kijátszva a cenzúra éberségét 4 6. A Kossuth-nóta a Rákóczi-indulóval együtt ugyanis „tiltott listára" került. A titkos, burkolt üzenetek, emlékezések kora ez. Átszővegezetten már két, Egressy Béni öszszeállította 1850. évi népszínmű-zenében 4' helyet kapott a Kossuth-nóta, s 48 ugyanúgy ott szerepel az évtized népdalkiadványaiban is. Major Ervin adata szerint a bécsi zeneműkiadó és komponista Carl Haslinger 1851 körül publikálta Op.79. jelzésű saját magyar zongorafantáziáját; a mű nyitódalla4 6 Treichlinger, J. T. 193. Régebben szabadságharc korabelinek gondolták e kiadványt (Major Ervin: Az 1848/49-es szabadságharc korának hangjegykiadványai, p. 209.); Mona Ilona közléséből tudhatjuk, hogy 1851 a megjelenés éve (Mona: i. m. 592. tételszám, a hozzá tartozó jegyzettel.) 4' Földönfutó: Jókai Mór népszínműve. Bemutatója 1850. április 14-én volt a Nemzeti Színházban. A „rejtett" Kossuth-nóta a 3. számú, „Elmegyek már édes babám, a távolból emlékezz rám..." szövegű duett, Egressy zenekari kíséretével. Partitúra: OSzK Zeneműtár, Népszínház 281 jelzeten.; Szép Juhász: Szigeti József népszínmüve. Bemutató: N. Sz., 1850. május ll.A Kossuth-nóta az 5. szám; négyszólamú a cappella letétként, „Árva vagyok árva lettem..." kezdetű szöveggel. Partitúra: OSzK Zeneműtár, Népszínház 696/1 jelzeten. (Lásd még: Tari: i. m„ p. 25.) 4 S Füredi Mihály, említett 185l-es gyűjteményében, (98. dalként) nyilvánvalóan Egressy Béni feldolgozásai nyomán tette közzé a nótát - amint az első két versszakból („Elmegyek már...", ill. „Árva vagyok...") kiderül. (Füredi maga is énekelt a népszínmüvekben.); Szintén megtalálható a dallam Almási Sámuel Magyar Dalnok című kéziratos gyűjteményében (1850 után bejegyezve); lásd Tari, i. m., p. 36. és 179.; Mátray Gábor közreadását (1858) már tárgyaltuk; Színi Károlyéról (1865) lásd Tari, i. m., p. 36. 156
