Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)
Sziklavári Károly: Kossuth Lajos és századának zenehistóriája
49 * ' ff ma a Kossuth-nóta. Mosonyi Mihály Schwermtithig (Ábrándozva) cimu zongoradarabja (1860) a Kossuth-nótát parafrazeálja: szinte „rejt vény szerüen" vannak jelen a kompozícióban a jól ismert fordulatok. 3 0 A Kossuth-nóta felbukkanását 1867 utáni müzenei kompozíciókban többnyire már bizonyos sztereotip vonások kísérik - minthogy az ilyen alkotások maguk is, óhatatlanul, nemegyszer konvencionális-sablonos hazafias érzületek tolmácsolóivá váltak: egy „lajosbácsizó" kor mértéke szerint. Ez a dallam már egyébként sem ugyanaz a dallam, hanem csupán egy a feldolgozásra kerülő sokféle melódia közül; fölidézése némelykor ténylegesen nélkülözi a mögöttes eszmei tartalmat. (Zsilinszky Mihály említett 1868-as Költeményfiizérének egyik kölcsönzött, gúnyos versmottója talán mindennél többet mond ebben a vonatkozásban is - szimbolizálva: egész korszakot, ideákat, törekvéseket: „Nem az a nap süt az égen, / A dal is más hatvanhétben." 5 1) Ritka a valódi hév és lendület, eredeti frissesség, hamisítatlanegyéni erejű megoldás (ami a századvég magyar zenei köznyelvéről, általánosságban, szintén elmondható), s lassanként maga a dallam is, - a széles körű közhasználat, majd énekórai anyaggá válás következményeként - jellegében bizonyos sematizmushoz vezető átalakuláson megy át, mely alól sem a forma, sem a ritmika, sem a melódiavonal nem lehetett kivétel. Ez a díszletté merevülés, művi klasszicizmus lett tehát ennek a ('48-ban, eredetileg még mily ellenállhatatlan, mily tüzes!) dallamnak a sorsa - s azután, a '80-as évtized végen Szentirmay Elemér már „Uj Kossuth-nótát" publikál, ~ melynek szégyenletes kezdete így hangzik: „Gyere haza Kossuth Lajos!" ... 53 Hogyha e dallam feltehetőleg legkorábbi ránk maradt alakját szemügyre vesszük, láthatóvá válik típusfordulatainak régies volta, az egyszerű, dísztelen, sima dallamszövés sallangmentes karaktere. Ez a melódiavonal, felépí4 9 Major: (1953), p. 4. "" A Rózsavölgyinél megjelent Tanulmányok zongorára, a magyar zene előadásának képzésére című sorozat ötödik darabjaként. V. ö. Bónis: Mosonyi (1960), p. 123; Bónis: Történelmi jelképek.. .(2000), p. 186. M Zsilinszky munkájáról lásd a 34. számú jegyzetet. A kérdéses versmottó, eredeti formájában általánosan ismert volt az 1850-es évtizedben (lásd erről Arany János népdalgyűjteményének Gyulai Ágost - Kodály Zoltán általi 1952-es közreadását: 23. szám, a vonatkozó jegyzettel). Ugyancsak Zsilinszky tudósít a Kossuth-nóta „Lajos bácsi..." kezdetű énekléséről is, már az olasz háborúk idejéből: mintegy 10 évvel Világost követően (p.68.). Op.146., megjelent 1887-89 között a Harmónia kiadásában. 5 3 Egressy említett két népszínmübeli feldolgozása (1850), Füredi-Bognár közreadása ezek nyomán (1851), Mátray publikációja (1858), valamint Kassai emlékezései közr: Kozocsa, 1940) egyaránt ezt a feltételezett ős-melódiaformát őrzik - apróbb, nem jelentős esetenkénti különbségekkel. 157
