Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Nagy Sándor: A tér és az idő egy magyar pikareszk regényben. Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci

szabadság elválaszthatatlan a kedély szabadságától! Csavargók, kópék, imposztorok, pikarók létezésének is alaptörvénye ez az igazság. A világot az outcast-lét perspektívájából néző narrátor személyiségének nincs intellektuális szférája. A jelenben és a történésben él, elbeszélői időtudata sem fejlett, — kurta "törmelék-idővé", a pikareszk kalandidejévé tördeli szét a regényidőt —, bár pozíciója őrzi az epika — a mese — ősi hagyományát, a múltbeliséget jelenné emelő elbeszélés gesztusát. Kakuk Marci csupán egy-két alkalommal, az élőbeszéd "kiszólásaival" utal erre a pozícióra: "Tizennégy éves koromban akkora volt a bajuszom, mint mostan" — mondja ifjúságáról, majd "hősszínészként": "Csak azt mondhatom, hogy ha most ez eszembe jut nékem, a kacagás vesz elő a nyilallásig engemet". A "mostan" és a "most" utal ugyan az elbeszélői distanciára, ezek előfordulása azonban olyannyira egyszeri, hogy nem is jellemzőek. A mese azonnal visszatér a múltat mindenkor jelennek látó pikareszk élményszerűség sodrásához, a kalandhoz. A Kakuk Marci regényszerűségét az eseményes kalandok biztosítják, de az elemzett formaképző megoldásokon túl éppen a narrátorrá előléptetett főhős személyisége különíti el az ókori kalandregények egzotikumától. Kakuk Marci Lazarillo, Guzmán és don Pablos magyar földből sarjadt utóda, aki leginkább léthelyzetében és mozgásirányában emlékeztet Ilurtado de Mendoza, Mateo Alemán és Francisco de Quevedo hőseire. Emlékeztet rájuk, de nem feltétlenül hatásukra született. Tersánszky világképének és autonóm művészétének "terméke", és ilyen értelemben másodlagosnak tűnnek az író világirodalmi olvasmányait találgató feltételezések. Kakuk Marci életének eseményei a "rendesen tisztálkodó társadalom" peremvidékén folynak. Korán átéli a közösségből való kitaszítottságot: a cigányok után hordozza a bőgőt, cseléd és szolgáló, a tapasztalatok tanítják meg a pi kiírók "életfilozófiájára", a túlélés feltételeinek szükségszerű vállalására. Nem keresi a kalandot, de valahogy mindig kalandokba sodorják a véletlenek. Szegényen él, néha éhezik, így érthető, hogy a megélt epizódok határáig terjedő öntudatát az elemi létezés céljai töltik meg: az evés egy állandóan jelenlévő hiánytudatot jelez, a pénz a jólét eszköze, a kártya ennek megszerzését segíti; a rendes ruha a polgári tisztesség jele, a tiszta lakás és a kényelmes ágy már a teljes jólét tárgyiasult fétisei. Igen jellegzetes pikareszk vonás, hogy ezek egynémelyike Kakuk Marci anekdotikus előadásában ironikusan leértékelődik: megbízói a korteskedő Somának -- saját korábbi javaslatára — felébe vágott húszas bankókat adnak, így a kapzsi csavargó igencsak pórul jár; Marci a bihalgebbedi Nagykocsma vendégszobájának kényelmes ágyában — afféle "kalickába zárt éjjeli kanmajomként" -- urizál. A kronotoposz makrostruktúrájában így válnak a mikroelemek is az első személyű előadásmód révén jellegzetes pikareszk motívumokká. 90