Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3. szám - Varga István: Szegénységi bizonyítvány egy többdimenziós fogalom
Varga István • Szegénységi bizonyítvány 55 Jókai Mór „A gazdag szegények” című regényében is felbukkan a szegénységi bizonyítvány „ - Nem tudja kend, hogy a szegények házába fólvétetéshez szegénységi bizonyítvány (kiemelés V.I.) kell. Most jártássá megkendfrissen a csizmáit a kerületi elöljárósághoz, s adasson magának szegénységi bizonyítványt. Nem kell rá bélyeg. Mehet!- Hát aztán én is ráültem a legjobbik lokomotívomra, s elpályáztam a kerületi elöljárósághoz. Hát biz ott már tele volt a várakozó szoba szegény emberekkel, s nekem várnom kellett a magam sorára. Oh, én uram s Istenem, de sokféle szegény ember van a világon! Aki csak odajött, az mind koldusabb nálamnál. Mikor körülnéztem, szinte szégyenlettem magamat közöttük. Volt olyan, akinek ebben a zegernye időben egy szál nyári kabát volt az egész öltözete. Úgy taszigált belülről valami, hogy ráadjam a magam gubáját, nekem még van az alatt másik bélelt kabátom. Másiknak az arcából kilátszott az éhhalál. Aztán az a penész doha! Egy beteges képű asszony nem állhatta ki, elájult, úgy locsolták fel. Egy nyavalyatörős is volt köztük, azt ott érte utol a nehézség. Az valami rettenetes volt, amint a fejével verte a falat. Én segítettem kivinni a folyosóra, ott aztán magáhozjött. Volt köztük egy selyemruhás dáma is cifra kalapban, az lehetett a legszegényebb. Nagysokára csak rám került a sor, hogy beeresztettek az elöljáró úrhoz.- Derék jószívű úr, az Isten áldja meg. Egy kicsit kemény beszédű, de hát az kell az ilyen magunkforma szegény embereknek. Ez az átkozott kutya oda is be akart jönni velem. Majd a hideg lelt ki ijedtemben. Az urak odabenn meglátják, hogy még a tavalyi csilleng van a nyakán, nem fizettem ki az idei kutyaadót, még megbírságolnak érte. Szerencsére a drabant kihúzta a farkánálfogva. Az elöljáró úr nagyon kurta processzust csinált velem.- No hát magának mi baja? Csak ki vele szaporán! Nem fogfájás ez, hogy elébb tapogassák! Hát én hozzákezdtem az előadáshoz, hogy a vasutaknál miféle katafrakták voltak.- Katasztrófák - kiáltott rám. Nekem aztán belekeveredett a nyelvem, sehogy sem tudtam kihozni a szót: „Satrakofák”.- Mondja kend magyarul!- Hát mondok, szerencsétlenségek. A vonatok hamis vágányra mentek!- Tyhü! Aki rézangyala van! Ne kezdje kend a Noé bárkájánál. Köpje kifrissen, hogy mitakar?- Hát mondom neki, hogy elbocsátott vasúti őr vagyok. - Azt látom, ha nem mondja is, hiszen nem vagyok vak!- Hát hogy egy kis szegénységi bizonyítványra (,kiemelés VI.) volna szükségem.
