Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3. szám - Varga István: Szegénységi bizonyítvány egy többdimenziós fogalom
56 Új Dunatáj «2011. november- No hát minek mondja el nekem akkor az egész genealógiáját? Diktálja fól ízibe annak az úrnak ott, nem annak! hanem amannak, amelyik háttal van erre fronttal, - kinek hívják? hol lakik? aztán majd az az úr elmegy még ma oda, helyszíni szemlét tartani, magával viszi a blankétát, s ha a kérését indokoltnak találja, kitölti, átadja. Nem jár érte se díj, se hálálkodás. Mehetünk!” (JÓKAI 1982: 88-90.) Az idézet a szegénységi bizonyítvány megszerzését mutatja be, ami leginkább egy mai segélykérelemhez hasonlatos. A kérelmező beadja igényét a polgármesteri hivatalban (itt elöljáróság), ezt követően környezettanulmányra (itt helyszíni szemle) kerül sor, hogy a kérelem megalapozott-e. Ezek után érdemes megvizsgálnunk a szegénységi bizonyítvány korabeli jogi szabályozását. II. A szegénységi bizonyítvány eredeti értelemben a bírósági eljárásban biztosította az illeték és perdíjmentességet az alacsony jövedelmű, és vagyoni helyzetű egyének részére. A polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk (továbbiakban Pp.) 115 §. szerint „A szegénységi jog megadása a per bíróságánál írásban vagy szóval kérhető. ...A kérelem mellett továbbá be kell mutatni a hatósági bizonyítványt, amely tanúsítja a félnek állását vagy foglalkozását, vagyoni viszonyait, az általa fizetendő egyenes állami adó mennyiségét, továbbá azt a körülményt, hogy jövedelme a lakhelyén szokásos közönséges napszámot nem haladja meg!’ A bíróság a körülmények figyelembe vételével szegénységi jogban részesíthette azt a felet is, aki a perköltséget fedezni nem tudta anélkül, hogy a saját tartása sérelmet szenvedne, vagy anélkül hogy azon hozzátartozóinak tartása sérelmet szenvedne, akiknek tartására törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva köteles. (Pp. 112 §.) Tehát a jogosultságot az akkor nem létező minimálbér analógiájára a napszám jövedelemhez kötötték, tekintetbe véve az eltérő földrajzi sajátosságokat. Ugyanakkor a diszkrecionális döntés lehetősége megmaradt, (ismét a mai terminológiát használva) a napszámnál magasabb jövedelemmel rendelkezők számára, ha a jövedelmük 1 főre eső része alacsony volt az eltartottak magas száma miatt. A szegénységi jog megadása következtében a fél:- Fel van mentve a felmerülő illetékek és bélyegek fizetése alól;- A perköltség fedezéséül nem köteles biztosítékot adni;- Jogot nyer arra, hogy ügyének díjtalan vitelére ügyvédet rendeljenek ki számára;- Fel van mentve a bírósági kiküldöttek díjainak, tanuk, szakértők illetményeinek, a szükséges hirdetmények és az ügygondnok költségének fizetése alól. (Pp. 113 §.)
