Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Patonai Ágnes: Nascuntur poetae, fiunt oratores
Patonai Ágnes • Nascuntur poetae, fiunt oratores 75 Patonai Ágnes NASCUNTUR POETAE, FIUNT ORATORES Jókai Mór: Hétköznapok „Mert a valódi Szónok nem prosaicus, és a prosaicus idegen dologba vágna, ha előadásaira az ékesszólás nyelvét választaná.” Bitnitz Lajos „Mert ugyan utoljára is csak az ír jól, akit megértenek az olvasók”. A nagyenyedi retorika szerzője Jókai első, 1846-ban megjelent regényéről, a Hétköznapokról szóló szakirodalom sokszor és hosszasan foglalkozik azzal, hogy a fiatal szerző retorikus, a francia romantika hatását mutató beszédmódját kárhoztassa. Ugyanakkor ezzel egyidőben találnak a szövegben a későbbiekre utaló igényes, jól sikerült megoldásokat is, amelyek általában az előbbivel ellentétes folyamatot ígérnek. Sőtér István monográfiájában a kezdeti novellák után az első regény képviseli „a teljes, végleges” Jókait, aki „a Hétköznapok után nem sok meglepetéssel szolgál”, és aki ezzel a regényével kigyógyult a „szertelen”, „túlzó”, „fülledt”, „homályos”, mitöbb, franciás romantika gyermekbetegségéből, és az egészséges realizmus első jegyei találhatók meg benne.1 Erdélyi Pálnál a Hétköznapok romantikussága kapcsán azt olvashatjuk, hogy „Jókai is beleesett a divatba, de az nem tudott elhatalmasodni fölötte” (kiemelés tőlem). Ez a betegség-egészség metafora Zsigmond Ferenc Jókaimonográfiájában is megtalálható, ott „az ellentéthajhászás csakugyan családi betegsége ez irodalmi irány termékeinek, köztük Jókai munkáinak is”.2 Az első regény ezzel összefüggő előnye még Sőtér szerint, hogy a francia hatás is kevésbé érzik már rajta: „a józanság (...) semmisíti meg azokat a szokványos tulajdonságokat, amelyekkel a francia romantika hatására aggatta tele hőseit”, igaz, „Bálnái Körmös István féllábbal még Sue-ből lépett ki” (másik fél lábával már a túlvilágon van).3 Ezzel a józansággal ellentételeződik az, hogy „Jókainak ekkortájt egészen be kell hunynia szemét a valóság előtt, hogy a francia romantika lomtárában botorkálhasson”, hogy „korának divatos olvasmányai hódító hatást gyakoroltak írónk szertelen képzeletére”4, és a romantikus regénynek „mérgezett légköre”5 van. A betegség oka,
