Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 4. szám - Csányi László: Jókai szerelmes estéje

Groszné rendezte meg a jelenetet, tudván, hogy nagy hatással lesz az öregúrra. Bárhogyan is történt, Groszék minden eszközzel igyekeztek behálózni az öreg szerelmest, s a botrányt keltő hírek közepette nyilván maguk is éreztették vele, hogy „kompromittálta” Bellát, amit a mindenkor lovagias Jókai nem tudott elviselni.

Grosz néni gyorsan beletalált új szerepébe, irányította a ház életét, s gyakran az egész család fölkerekedett egy-egy külföldi útra, mint 1901—1902 telén, amikor Abbáziában le is fényképeztették magukat: Nagy Dezső, Nagy Bella, Nagy Gizella, Nagy Lajos, Grosz Mórné és Nagy Ilona - a gyerekek már a Nagy nevet viselték - és a francia nevelőnő, mert ilyen is volt s őt is magukkal vitték.

Valóságos karaván, de tegyük hozzá azt is, hogy bár Jókai pénzén, az egész család finom ízléssel öltözködött, s Grosz Mórnéról senki nem gondolhatta volna, hogy nem sokkal előbb a Szondy utcai lakásban öt gyerekkel és a részeges férjjel kellett szűkölködnie. Tisztes matróna lett belőle, aki határozottan állt a népes család élére, de ebben az új szereposztásban Grosz Mór nem jutott szóhoz. Látványos öngyilkossági kísérlettel is megpróbálta fölhívni magára a figyelmet, midőn fölvágta az ereit - újabb téma a kandi újságoknak -, felesége azonban hajthatatlan maradt. Lehet, hogy Jókai titkon segítette pénzzel, ahogyan a mindenhonnan kirekesztett szegény Táncsicsnak is küldözgetett kisebb-nagyobb összegeket, „Kati” álnéven.

Jólkai mesebeli jövedelméből mindenre futja, de a levegő egyre sűrűsödik körülötte. Családja, néhány hű rokont leszámítva, engesztelhetetlen, barátai elfordulnak tőle, Madarász József pedig, akinek hatvan éve bérelt helye van a képviselőházban, megvetően kijelenti: „Én a megnevezett Jókai Mórt hazám ellen vétkes egyénnek esmérem.”

Ne szépítsük, antiszemitizmus bújkál a szavak mögött, de Jókai abban valóban „vétkes egyén”, hogy nem a faji előítéletek ellen harcol, az érzelmek demokratizmusa mellett sem emel szót, csak arra van gondja, hogy személyes boldogságának látszatát bizonygassa.

Gyakran tollához méltatlanul áradozik, de éppen a fellengzős sorok hozzák gyanúba. Persze nem úgy boldogtalan, ahogy a súnyi antiszemitizmus gondolta, fölajzott reményei csalták meg, amint előtte is mindig. Az önfeledt szerelmet várta, de most is, mint érzelmi kapcsolataiban mindig, minden balul ütött ki: a gyorsan öregedő Róza elveszítette szerelmi vonzását, ragaszkodásából gyötrő féltékenység lett, amit csak fokozott férje érzelmi befolyásolhatóságának ismert ténye és saját mellőzöttségének tudata, mert a kiöregedett színésznőnek naponta át kellett élnie sorsa jóvátehetetlen tragikumát. Az Ottília-szerelemnek a halál vetett véget, s most Bella számítóan őszinte vonzalmától kellene várnia a megváltást. Itt azonban biológiai tények szólnak közbe. Az öregség természetes élettani folyamat, amikor bekövetkezik az agy víztartalmának, az idegsejtek számának csökkenése, felhalmozódnak az anyagcseretermékek, ugyanakkor a fokozott libidóval növekednek az alkalmazkodási nehézségek, amit Freud épp ezekben az években_ismer fel. Jókai nem Bellában csalódik, - soha nem volt rá oka - hanem saját túlértékelt képességében, mert vágyaiban a beteljesülés tényét látta.

Természetesen boldogtalan, nem is lehet más.

Megrettenve állunk e biológiai tragédia előtt, amikor az érzékszervek cselvetése elől nem tud kitérni a belátás. Bella számítással és hálával átszőtt vonzal64