Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-10-26 / 43. szám
Ötvenkettedik évfolyam. 43. szám. Pápa, 194Í október 2' DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _________________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.___________________________________----------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK-----------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK I -------— " A pápai református gyülekezet október 31-én, a reformáció emlékünnepén szenteli fel templomát Isten dicsőségére. Ez a várvavárt ünnep bensőséges örömnapja nemcsak az erején felül is áldozni tudó, építtető gyülekezetnek, hanem az egész dunántúli egyházkerületnek, sőt amint ez egész természetes és az eddig érkezett üdvözlő iratokból és jelentésekből nyilvánvaló, együttérez a pápai gyülekezettel az egész ország jeformátussága. Debrecenben épenúgy, mint Kolozsvárt megdobban az atyafiak szíve és velünk imádkoznak, dicsérik a Mindenhatót, aki mindezideig megsegített bennünket. Nem ok nélkül határozta el a gyülekezet, hogy a templomszentelést október 31-én tartja. Ezzel a ténnyel is bizonyítani óhajtja, hogy amint október 31 az isteni kegyelem csodája, a hit nagyszerű győzedelme, úgy a pápai új templom sem épülhetett volna fel a Mennyei Atya csodálatos segítsége és a Szent Lélek által keltett, merész látásokat látó hit nélkül. A pápai gyülekezet négy évszázados történetében mint példában benne van az egész magyar reformátusság sorsa. Hosszan tartó küzdelmek, súlyos kereszthordozások egyrészről, felséges látomások, Isten szeretetének csodálatos megtapasztalásai másfelől. Ez a történet megrendítő és felemelő bizonyság, hogy Isten nem hagyja el övéit. A megpróbáltatásokból kivezette a Benne bízókat. A pápai gyülekezetnek a most felszentelendő templom a hatodik temploma. Ki hitte volna kétszáz esztendővel ezelőtt, hogy ez nagyobb és szebb lesz, mint az előzők közül bármelyik ? ! A pápai gyülekezeté volt a kollégium ; kiszorult ez is vidékre, legyengülve, lefokozva. Átvette az egyházkerület és ma ezrek és ezrek áldják Istent a megújhodott kollégium munkájáért. Elvitték a lelkipásztort a gályákra? Séllyei és Kocsi Csergő szenvedése ékesszavú prédikáció minden következő pápai lelkész és tanár számára. Ünnepi érzések közt emeljük szivünket Istenhez. Alázattal és megindultan kérjük: Legyen az új ház dicsősége nagyobb, mint a régieké volt. Árassza ki Lelkét királyi bőségének gazdagságával e hegyen épített városban lakó szent gyülekezetre, hogy világolhasson messzire. Legyen itt forróbb az atyafiúi szeretet, merészebb az imádság, szárnyalóbb az ének, tisztább az érzés, alázatosabb a bünbánat, egekbe törőbb a hit. Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek, leheséges. Dr. Pongrácz József. Ifjúsági munkák nehézségei s a nehézségek leküzdése. Irta és a tatai egyházmegye 1941 július 22. lelkészértekezleti gyűlésen előadta: Mikos Lajos dadi lelkipásztor. (Folyt, és vége.) »És imé a lélek megragadja őt és szaggatja őt...« Ki nem látja ezek után az ifjúság nagy vergődését? Nincs kor, melyben az eredendő bűn jobban hajtaná az embert, mint az ifjúságé. A vér, a vágy és a szenvedély fergetegként kapja el az ifjút és gonosz tivornyák kifosztott ja lesz. Sokszor nem látszik rajta semmi lélek, csak csupa test. Szomorúan állapítja meg a nevelő, és a pásztor, hogy ezekről a jónak minden vetése lepergett. Itt már segíteni semmit sem lehet. Az ifjúság nem hajlik, hanem ellenáll. Az ifjúsági munkák negyedik nagy akadálya, hogy az tulajdonképen harc az ifjúság ellen, az ifjúság érdekében. Ennek következtében elfogja a lelkigondozót a tehetetlenség érzése: »És kérém a te tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták«. Körülvesz minket js a hitetlen tömeg. Előttünk áll a bizalmatlan ifjúság minden súlyos bajával. Mi csak erőtelen próbálkozásokat teszünk. Egyik helyen a legények, másik helyen a leányok között látszik lehetetlennek a munka. Hányszor csüggedtem én is el, mikor a tollfosztások, a leventeverseny és a korcsma előbbrevaló volt az ifjúságnak, mint minden jóindulatom és szeretetem. A tehetetlenség érzete vett erőt rajtam és beláttam, hogy én nem vagyok alkalmas arra, hogy meggyógyítsam az ifjúságot. Talán a mi személyünk az ifjúsági munkák terén az ötödik és a legnagyobb akadály. Az ige tovább tanít: »Hozd ide a te fiadat!« Jézus mondja ezt. Megszólal egyházmegyénk minden gyülekezetében. Ez a legelső biztatás a nehézségek leküzdésében. Az ifjúsági munkákért szabad imádkoznunk. Szabad odavinnünk ifjúságunkat, melyen senki sem tud segíteni, a Jézus Krisztus elé. Az imádság minden ifjúsági munka legelső feltétele. Imádkoznom kell, hogy a lelki munkák közül ez a legnehezebb, lendületet vegyen. Imádkoznom kell, mielőtt összehívnám az ifjúságot. Imádkoznom kell, mikor gyülekeznek és mielőtt közéjük megyek, hogy az én gyarló testem árnya ne vessen fátylat a Jézus igazi arcára. Csak ott indul igazi ifjúsági munka, ahol valaki, az édesapa szerető kitartásával, imádságaiban hordozza. »Hozd ide a te fiadat!« A másik gondolat, hogy nem kell félnünk attól, hogy az ifjúságot orvosához: Krisztushoz vigyük. Tegyük ezt minél korábban, mert be kell látnunk, hogy senki más nem segít rajta.
