Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-10-26 / 43. szám
220. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1941. Ifjúsági munkánknak csak egyetlen egy vezetője lehet, a Jézus Krisztus. Nélküle nincs igazi református ifjúsági munka. Ő parancsol a tisztátalan léleknek: »Parancsolom, menj ki belőle és többé belé ne menj!« Nézd az ifjú katonát. Látod, semmivel sem lehet jobban hatni rá, mint parancscsal. Jézus tud parancsolni a lelki területen. A gazdátlan ifjúság megtalálja barátját a Krisztusban. Az amit Ő mond, az Ige. Jézus szava az ifjúság egyetlen orvossága, mely az árva ifjút baráti közösségbe juttatja. »Ha hiheted azt, minden lehetséges a hivőnek.« Az imádkozás mellett a hit a második fegyver. Az a legnagyobb bajunk, hogy kevés a hitünk. Sem Jézusban nem bízunk eléggé, sem az ifjúság meggyógyulásában. Ezért vagyunk tehetetlenek. Saját erőink sikertelenségét Jézusnak tulajdonítjuk. »Minden lehetséges a hívőnek!« Nem szabad lemondanunk az ifjúságról. Az édesapa sem tett le a fia életéről. »Hiszek, Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek.« Sokszor meg kell szégyenülnie a lelkipásztornak. Több történik, mint amit várt. A leánymunka, melytől félt, szépen megindul. Az ifjak között akad, aki kilométereket gyalogol, hogy ott lehessen az ifjúsági összejöveteleken. »Sokan azt mondják, hogy meghalt. Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé és az felkele.« Jézus tanít meg arra, miként nyúljunk az ifjúság felé. A szeretet látásokat lát. Semmi sem mozdítja meg az ifjúságot, mint az, ha észreveszi, hogy szeretik, lehajolnak hozzá és emelni kívánják. Ha látja, hogy nem kicsinyük le, hasznosnak tartják és kezet fognak vele. Hadd tudja meg az ifjúság, hogy erejére számítanak, nem nélküle, hanem vele kívánják formálni a jövendőt. Ebből a felfogásból lelkesedés, felbuzdulás és lendület származik. Az imádság és a hit mellett tehát harmadik nagy eszköz a foglalkoztató szeretet. Munkát Leli adnunk ifjúságunknak egyházi területen. A szolgálat a legnagyobb nevelő, szórakoztató és összetartó erő. A feladatok teljesítésére is szeretet indít el, nem a magunk szeretető, hanem a másoké, az Úr kicsinyeié, a közösségé, egyházunk és hazánk építéséé. A nehézségek leküzdésének tehát három hathatós eszközét láttam meg az ige fényénél; ezek: imádság, hit és szeretet. Az öt akadály mellett nem gyenge ez a három fegyver, mert az akadályok földiek, testiek és emberiek, az eszközök pedig mennyeiek, lelkiek és Isten hatalmas ereje jön bennük a mi segítségünkre. A „kiskoszmályi mozgalom“. Irta: Tóth Kálmán ref. árvaházi lelkész, Komárom. 5. Munkamódszerék. Itt néhány, a gyakorlatban bevált munkamódszert említek meg, amelyek az elmúlt évek folyamán kristályosodtak ki. a) Önkéntesség. Mozgalmunkban mindén munkát mindenki önként, saját elhatározásából végez. Ezért nincs fizetés sem. így minden munkásnak teljes közösséget kell vállalni a mozgalommal. Aki arra a meggyőződésre jut, hogy önként, örömmel nem tud többé dolgozni mozgalmunkban, jobb ha azonnal megválik. Sem nem kényszerítünk, sem nem csábítgatunk senkit, hanem őszintén feltárjuk minden jelentkező előtt a nehézségeket, a nélkülözést, az esetleges csalódásra felhívjuk figyelmét és igyekszünk lebeszélni elhatározásáról. Azért tesszük ezt, mert akit Isten küld, az emberi szóra nem áll el céljától. Az önkéntesség biztosítja munkánkat a besavanvodás ellen, mert az önkéntes munkások jókedvvel végzik a munkát akár kinn, akár bent az intézetekben. b) Személyes munka. Nagy tömegekkel nem szeretünk operálni. Nem is tartjuk ezt főcélnak, és nem a statisztika számára dolgozunk. Célunk az, hogy személyes kapcsolatot létesítsünk mindenkivel, aki érdeklődik munkánk iránt. Tudjuk jól, hogy csak akkor értünk el valamit, ha nemcsak felébresztettünk valakit, hanem addig vezetjük, amíg meg tud állni a maga lábán. Ezt pedig csak egyénenként lehet elvégezni és sok munka kell hozzá. Nem hiába van megírva, hogy az angyalok örülnek a mennyben egy bűnös megtérésén. Nagyon jó nevelőeszköz ez az alázatosságra. Látszólag nem mutatós módszer, de annál eredményesebb. c) Világi dolgok kizárása. Az »egy a szükséges dolog« elvére támaszkodva igyekszünk mozgalmunkba be nem engedni olyan dolgot, ami nem épít és nem bibliai. Mert nincs veszedelmesebb dolog annál, mint mikor ebből is akarunk adni egy cseppet és abból is: az evingéliomból is és a világból is. Sokan rnegbotránkoznak ezen. Sok mindennel megvádolnak. A tapasztalatok azonban annyira meggyőzőek, hogy semmiféle megbotránkozás, vagy igaztalan vád nem térít el az eddigi gyakorlattól. Csak egy vonatkozásban mutatok rá erre a kérdésre: az ifjúsági munkánál. Köztudomású, hogy az if jakkal legnehezebb megismertetni, megszerettetni a Bibliát és itt kell nagyon sokat engedni a szigorú elvekből. Ez a legnagyobb tévedés. Nekem hálásabb munkaterületem az evangéliomi munkában az ifjúságnál nem volt. Régóta dolgozom az ifjúság között, de nem tapasztaltam, hogy egyedül a Bibliával nem lehetne az ifjakra hatni. A valóság az, hogy senki hamarább észre nem veszi a kétfelé való sántikálást, mint az ifjúság. Ezért félnek úgy a kritizáló hajlandóságától, mert az ifjaknak sem lehet vizet prédikálni és bort inni. Ahol a Biblia mögött életet is látnak, ott korlátlan lehetőségek nyílnak meg az ifjúsági munkában. Tehát bátran elhagyhatjuk a »csalétket«, mert ez semmivel sem visz közelebb célunkhoz. Természetesen le kell szállni a lóról és lemondani a tömegekről. Ezzel nem a világi dolgokat ítéljük el és vetjük meg, csak Isten Igéjét többre becsüljük mindennél. d) Propaganda nélkül. Tavaszy Sándor mondotta egyszer, hogy a keresztyénség ne[m ismeri a propagandát, hanem csak a missziót. A nropaganda nem a valóságot mondja, hanem torzít, célzatosan állít be dolgokat. Isten Igéjének ilyenre nincs szüksége. Mozgalmunknak sem. Nem is csináljuk. Pedig sokszor figyelmeztetnek jóakaróink, hogy többet kellene törődni ezzel. Különösen az adakozással kapcsolatban. Sokkal több adomány jönne, ha nagyobb propagandát fejtenénk ki. Az önkéntesség elve egy másik oldalról nézve, kizárja a propagandát. Az igaz adakozás az, amikor belső indíttatásból adok, nem úgy ugrasztanak be. Ha szívem indíttatásából adok, gazdagabbnak érzem magam, ha propagandával vesznek ki a zsebemből akármilyen csekély összeget is, becsapottnak érzem magam. A propagandára evangéliomi munkát építeni nem lehet. Sok egyebet lehet, de ezt az egyet nem. Ahol alkalom nyílik rá és Isten Lelke indít, bizonyságot teszünk, de propagandát ezután sem fogunk végezni. (Folyt, köv.)
